3.2. A fontosabb formációk kőzettani leírása
A legidősebb dolomitok közül a Megyehegyi Dolomit Formáció (200 m-nél vékonyabb) pados, vastagpados, cukorszövetű dolomit, rideg, tektonikai hatásra erősen összetöredezett, porlott. Kiválóan, illetve jól karsztosodott kőzetek, a kőzetrések breccsás, kalcitos vagy agyagos kitöltése korlátozza vízelvezető képességüket. Jó vízvezető, víztároló képződmények. A Budaörsi Dolomit Formáció legföljebb 1000 m vastag, szürke, piszkosfehér kőzet, a diploporák kioldódása miatt likacsos. A bentonitosodott tufarétegek vízrekesztőek, egyébként kiválóan, illetve jól karsztosodott kőzetek. Szintén jó vízvezető, víztároló képződmények.
A Fődolomit eltérő kifejlődésű a délnyugati és az északkeleti részen. A legföljebb 1500-2000 m vastagságú, a tömeges vastagpadostól a vékony rétegesig változó összlet csaknem teljesen dolomit kőzetekből áll. Északkeleten vékonyabb (400-500 m), és stromatolitos rétegekkel tagolt, míg délnyugaton vastagabb (1000-1500 m), homogén, rideg, töredezettebb és vízveszélyesebb. Hidrológiai szempontból a pórusvíztárolókhoz hasonló viselkedésű, tömegében áttört, kiváló vízvezető és vízáteresztő képességű kőzet.
A Dachsteini Mészkő Formáció mindenütt jól karsztosodó kőzettípusokból áll, vastagpados mészkő, vékony agyag, márga, agyagos mészkő és dolomitos mészkő betelepülésekkel. Vastagsága 500 és 1000 m között változik. A tektonikusan preformált irányokban kiválóan karsztosodott, hasadékok, repedések mentén kiválóan vízáteresztő, vízvezető kőzet.
A jura összlet általában vegyes felépítésű. Alsó, tiszta mészköves része a Kardosréti
Mészkő Formáció közvetlenül kapcsolódik a Dachsteini Mészkőhöz. Homogén, közepes
rétegvastagságú, finomkristályos, dachsteini típusú, liász mészkő, amely csupán vastagságában (50-100 m vastag) különbözik az alatta lévő formációtól. A középső liásztól az agyagos, tűzköves, szaruköves agyagos-gumós kőzetek jellemzőek, amelyek rosszul karsztosodnak, repedéseik rendszerint agyaggal eltömődnek, ezért összességében véve közepesen vízvezető, vízáteresztő összletek. Fontos megjegyezni, hogy a Kardosréti Mészkő Formációnál fiatalabb jura képződmények hidrosztatigráfiailag nem tekinthetők egységes egésznek, hiszen a nem túl vastag kifejlődés csekély elterjedéssel párosul.
A kréta rétegsor időben is, térben is nagyon változatos kifejlődésű. Uralkodóan vízzáró, három fontos mészkőszintet azonban tartalmaz. A Tatai Mészkő Formáció a legnagyobb elterjedésű. 50-100 m vastag lehet, gyakori a tűzkő átitatódás, színe a világosszürkétől a sötétszürkéig váltakozhat. Kissé homokos, esetenként glaukonitos, csaknem teljesen echinodermata vázelemekből felépülő kőzet. Kevéssé karsztosodott, azonban jó vízvezető és vízáteresztő összlet.
A Zirci Mészkő Formáció kemény, világosbarna, barna színű mészkő. Többnyire vastagpados, részben félig kristályos, részben tömör és kagylóhéjas. Elterjedése a Dunántúli-középhegység
központi részére korlátozódik, az Északi-Bakonyban legföljebb 50, a Déli-Bakonyban legföljebb 200 m vastag lehet. Kevéssé karsztosodott, de jó vízvezető és vízáteresztő kőzet. Ezen kívül tipikus függőkarszt, saját dinamikus vízkészlettel.
A harmadik fontos kréta mészkőszint az Ugodi Mészkő Formáció, amely a délnyugati hegységrészek jellegzetes kifejlődése, és nagyvonalakban a felső-kréta barnakőszén
elterjedési területével esik egybe. 60-80%-ban tiszta biogén mészkő, uralkodóan rudista
váztöredékek anyagából épül fel. Gyakoriak benne a márgás betelepülések. Nagylengyel
környékén 250, a Bakonyban 100-150 m vastag. Szintén jól karsztosodó, kiváló vízáteresztő,
vízvezető kőzet.
A három mészkőszint sehol sem található meg egymás felett. A Tatai és az Ugodi Mészkő Formáció helyenként idősebb triász vagy jura tagokra települt, s ezáltal kapcsolatba
kerül az ún. Főkarszttal.
A fiatalabb formációk között nem sok mészkő található már. A Szőci Mészkő Formáció ugyan gyengén karsztosodó, de jó vízvezető és vízáteresztő képződmény. Alsó része gumós, felső része lemezes, világosszürke, sárgásszürke, táblás megjelenésű főnummuliteszes mészkőösszlet. Többé-kevésbé agyagos, kisebb részben tiszta mészkő, mészmárga. Vastagsága délnyugaton 20-200, északkeleten 8-90 m. Fedőkarsztot alkothat, és összefügghet a főkarsztvíztárolóval.
A Szépvölgy Mészkő Formáció jellemzően a Dunántúli-középhegység északkeleti részén fordul elő. Világosszürke mészkő, mészmárga, helyenként kőzetalkotó mennyiségű nummulites-, vörösalga-maradvánnyal. Vastagsága 30-40 m.
A Hárshegyi Homokkő maximum 150-200 m vastag formáció. Domináns kőzete a homokkő és a homok, amelybe vastag durvakonglomerátum-rétegek települnek közbe, illetve számos szelvényben néhány méter vastag vörös agyagot észlelhetünk. Gyakoriak ezen kívül a közbetelepült kaolinos pélitek és a kaolinos homokok. Az esetek túlnyomó részében triász vagy eocén rétegen fekszik, fedője pedig Kiscelli Agyag. Elterjedéséről elmondható, hogy a Budai-vonal Ny-i oldalára korlátozódik.
A Törökbálinti Homok változatos felső-oligocén formáció. Uralkodó kőzetfajtája a laza homokkő. A formáció általában jól rétegzett, és nem ritkák a pélites, a durva homokos és a kavicsos, iszapos durva homok közbetelepülések. Fekvője mindig Kiscelli Agyag, legidősebb fedője pedig Budafoki Homok. Vastagsága sohasem több 500 m-nél, inkább 250 m körüli. Elterjedése szintén az északkeleti részre korlátozódik.
A Budafoki Homokkő Formáció jellemző kőzete csillámos finom, változó szemcsenagyságú homok, meszes homokkő, aprókavics közbetelepülésekkel. A Dunántúli-középhegység északkeleti részén fordul elő. Az összlet vastagsága 100-200 m.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!