3. A Dunántúli-középhegység földtani leírása (Bérczi I.–Jámbor Á., 1998; Gondárné Sőregi K.–Gondár K., 1988; Mádlné Szőnyi J., 1997; Tari G., 1994; Végh S.-né, 1976)

Magyarország nyílt karsztvidékeinek összterülete az ország egészének csupán 1,45%- a. Lényegesen nagyobb az az arány, amellyel alacsony- és középhegységeink területéből részesednek, csaknem 7%. A magyarországi karszterületeket felépítő kőzetek közül a legidősebb a karbon korból való, a legfiatalabbak a pannon időszakból. Az ország legelterjedtebb karsztos kőzetei a középidei mészkövek és dolomitok, közülük is a triász és jura mészkövek. A középidei mészkövek és dolomitok a Thetys-tenger déli, illetve északi partjainak a közelében képződtek.
Mádlné Szőnyi Judit nagyon jó áttekintő táblázatot közöl a Dunántúli-középhegység délnyugati részének rétegtanáról az 1997-es Földtani Közlönyben megjelent cikkében. Alapvető forrásnak ezt a táblázatot, illetve Végh Sándorné 1976-ben megjelent cikkét használjuk a rétegtani leíráshoz, kiegészítve azokkal a formációkkal, amelyek az északkeleti részen még előfordulnak a délnyugati részhez képest, és a diplomamunka szempontjából fontosak lehetnek.
A Dunántúli-középhegység nagy vastagságú, uralkodóan karbonátos, mezozoós üledéksorát régebben gyakorlati szempontból egységes, összefüggő karszttömegnek tekintették. Különböző beavatkozásoknál analógiaként alkalmaztak vízföldtanilag jól ismert, régen feltárt területeket. Későbbi vizsgálatokból egyértelműen kiderült, hogy a földtani helyzet az egyes területek között nem analóg, és a dunántúli karszt több okból nem tekinthető egységesnek, mivel a karbonátos összlet több szintben vízzáró közbetelepülést tartalmaz, az eltérő időben képződött dolomit- és mészkőtömegek nem egyformán reagáltak a tektonikus hatásokra, azaz töredezettségük eltérő, és az egyes területek fejlődéstörténete nem azonos, így a paleokarsztosodás és a jelenkori karsztosodás időtartama és intenzitása területenként jelentősen különbözik.


Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!