3.1. Rétegtani és fáciestani anizotrópia
Az összefüggő karbonátösszleteket tekintve a Dunántúli-középhegység két nagy
területegységre oszlik.
A délnyugati részén a dolomitképződés a legfelső karniban kezdődik (Fődolomit),
fekvőjében alsó és középső karni márgaösszletekkel (veszprémi márga, 600-800 m vastag). A dolomitképződés a nóri emelet végéig tart, és e képződmény 1000-1500 m vastagságot is elérhet. Nyugatabbra a Fődolomit fölött a raeti emeletben képződött márgaösszlet helyezkedik el, az úgynevezett Kösseni Formáció, majd a legfeljebb 200 m vastag Dachsteini Mészkő zárja le a triász rétegsort. A kelet felé szerkezeti okokból egyre teljesebb, folyamatos üledékképződéssel rátelepült jura összletek nagy része agyagos-gumós mészkőből, karbonátos mangánércből és tűzkőből (Tűzkövesárki Mészkő Formáció, Úrkúti Mangánérc Formáció, Lókúti Radiolarit, Palihálási Mészkő Formáció) áll, így karsztosodásra nem hajlamos, közepesen vízzáró kőzet. Az alsó kréta mészkő nagy része lepusztult, így a felső kréta kőszéntelepes összlet, az Ajkai Kőszén Formáció közvetlenül triász vagy jura tagokra települt. A kőszéntelepes összlet fölötti Jákói Márga Formáció vízzáró, döntő szerepe van az Ugodi Mészkő Formációban tárolt víz főkarsztvíztárolótól való elszigetelésében. Az újidőtől
kezdve rendkívül változatosak az egymásra települt formációk. Ezek közül fontosak lehetnek egyes eocén (Szőci Mészkő Formáció) mészkövek, amelyek a mezozoós karbonátoknál ugyan kevésbé karsztosodnak, elterjedésük azonban jelentős, s a vastagságuk 100-200 m körüli, illetve miocén (Rákosi Mészkő Formáció) mészkövek, amelyek elsősorban biogén jellegük következtében üregesedtek, s gyakran igen jelentős porozitással rendelkeznek.
Az északkeleti területrészen a dolomitképződés már az anizusi-ladini emeletben
elkezdődik (Megyehegyi Dolomit Formáció, Budaörsi Dolomit Formáció), és az 1200-1500 m vastagságot is elérheti. A délnyugati részen oly vastag Veszprémi Márga Formáció itt vékonyabb (100-200 m), közbetelepülésként jelentkezik a Budaörsi Dolomit Formáció és a Fődolomit Formáció között. Ezen a területen a Kösseni Márga Formáció nem fejlődött ki, illetve nagyon vékony. A Dachsteini Mészkő Formáció képződése már a nóri emelet nagy részét kitölti, és a raetivel együtt 500-800 m vastag, jól karsztosodó összletet képvisel. A jura hézagos, és a délnyugati részhez hasonlóan agyagközös mészkő, agyagos-gumós mészkő, tűzkő és tűzköves mészkő alkotja (Tűzkövesárki Mészkő Formáció, Úrkúti Mangánérc Formáció, Tölgyháti Mészkő Formáció, Lókúti Radiolarit, Palihálás Mészkő Formáció), amely sem összetöredezésre, sem karsztosodásra nem hajlamos. A kréta alsó részén a Mogyorósdombi Mészkő Formáció – bár vékonyabb – tartalmazhat karsztvizet, a magasabb kréta tagok azonban agyagos, márgás, a Gerecsében homokköves-márgás (Lábatlani Homokkő Formáció) kifejlődésűek. Az újidőben, az északkeleti részen is változatos a felépítés, különböző márgák, agyagok, néhol mészkövek jellemzőek, és jelentős homokkőformációk alakultak ki az oligocénben (Hárshegyi Homokkő Formáció, Törökbálinti Homokkő Formáció) és a miocénben (Budafoki Homokkő Formáció).
1. ábra: A Dunántúli-középhegység vázlatos földtani térképe (Szarka A. nyomán in: Mindszenty & al., 1995)
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!