2.2. Növényzet
A Dunántúli-középhegység növényzet-földrajzilag a Bakonyicum önálló flóravidékét
képezi, de rajta erősen érződik az Északi-középhegység, az Alföld és főként a délnyugati területek szubmediterrán hatása.
Nagyobb, összefüggő foltokat alkotnak a bükkösök az Északi-Bakonyban, egykor
azonban sokkal nagyobb területet borítottak (Bakonyerdő). A gyertyános-tölgyeseknek szép állományai fordulnak elő a Bakonyban és a Vértesben. A cseres-tölgyesek inkább
agyagbemosódásos barna erdőtalajon tűnnek fel, elsősorban a hegység alacsony peremi
fennsíkjain, medencéiben, dombságain. A terület vegetációjának legjellegzetesebbjei a száraz tölgyesek, a karsztbokorerdők és a karszttölgyesek, illetve sajátos színfoltok a mind a Budai-hegységben, mind a Bakonyban fellelhető dolomitkopárok. Meg kell még említeni a bazaltvulkánok peremi kőfolyásain megjelenő pionírtársulásokat, a sasbércek közé mélyen bevágódó szurdokvölgyek jellegzetes növénytársulásait, a medencetalpak, patakvölgyek síkjain az elsődlegesen vízháztartástól függő vegetációtársulásokat és a karsztforrások környezetében kialakuló tőzeges lápréteket.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!