2.1. Éghajlat
A Dunántúli-középhegység éghajlatát a térben és időben eltérő klímahatások
összetettsége jellemzi. Földrajzi helyzete miatt a szubkontinentális jelleg mellett a szubmediterrán hatás is érvényesül, összességében azonban síksági környezetétől jól elkülönülő, zonálisan jelentkező hegyvidéki vonásokat mutat. A hegységi éghajlatvonás jellemzői a környezetéhez képest kiegyenlítettebb hőmérsékletjárása és csapadékeloszlása, nagyobb csapadékmennyisége, hűvösebb nyara, területenként változó, de rövidebb tenyészidőszaka, több hótakarós napja, és a gyakori hőmérsékleti inverzió.
Csapadékellátottságát meghatározza, hogy átlósan helyezkedik el a nyugat felől érkező légtömegekhez képest, így nyugat felé eső oldala környezetéhez képest csapadékban gazdag, keleti felén főnhatás érvényesül. Ennek köszönhetően a csapadék átlagos évi összege a Bakonyban a legmagasabb, a Magas-Bakony fennsíkjain akár az évi 800-900 mm-t is elérheti.
A legszárazabb területek a középhegység délkeleti peremén találhatók (kb. a Balatonfűzfő-Várpalota vonal), ahol a csapadék évi összege 600 mm körül van, sőt az „esőárnyékos” hegységelőtereken alig éri el az 500 mm-t.
Az éghajlat középhegységi jellegét jól mutatja a hőmérséklet is. A hőmérséklet a
magasság növekedésével zonálisan csökken. A januári középhőmérséklet –1,5 oC és –4 oC között van, a legenyhébb tél a Balatoni-riviéra környékén jellemző. Nyáron a 300 m feletti középhőmérséklet 19,5 oC körül mozog, a legmagasabb részeken csupán 17,5 oC.
A domborzat erősen befolyásolja a szelek erősségét és irányát. Az uralkodó
északnyugati szél az északnyugat-délkeleti árkokban jelentősen felerősödhet (Móri-árok, Pilisvörösvári-árok, Budaörsi-medence, ez utóbbiban mérték hazánk legnagyobb
szélsebességét). Speciális, főn jellegű szél alakulhat ki a Balaton-felvidéken, a Tési-fennsík keleti előterében (Inota), és a Vértes keleti peremén (Csákvár).
A hegység éghajlati típusai jól tükrözik az orográfiai helyzetet. A délkeleti hegylábi, hegységperemi területet mérsékelten meleg-száraz éghajlati típusok uralják. Mérsékelten meleg, mérsékelten száraz éghajlat jellemző a hegységperemi dombságok, alacsony sasbércek és a fennsíkok területén. Hűvös, mérsékelten nedves, ritkábban hűvös-nedves a magasabb hegytetők, fennsíkok, hegycsúcsok éghajlata.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!