1.4.2. A beszivárgás (Csepregi A., 1985, Kessler H., 1954, Maucha L., 1990)
A beszivárgás mennyisége azonos azzal a mm-ben megadott vízoszlopmagassággal, amely egységnyi felületen egységnyi idő alatt áthatol. A beszivárgás a vízháztartási egyenlet térben és időben legváltozóbb tagja.
Karsztos területeken a beszivárgás meghatározásának alapgondolata (Maillet, 1905) az volt, hogy a vizsgált karsztterület vízgyűjtőjére egy év alatt hulló csapadék beszivárgó része a forrásokban egy év alatt teljes egészében megjelenik. Így a karsztvidékek beszivárgási tényezőjét hagyományosan sokévi csapadék- és forráshozamméréssel lehet megállapítani.
Fentiek magas költsége miatt azonban világszerte felmerült az az igény, hogy éghajlati adatok alapján, számítással határozzák meg a felszín alatti lefolyás értékét.

Módszerek:
1. Először Kessler Hubert dolgozott ki (1954) karsztosbeszivárgás-számítási módszert Magyarországon, az úgynevezett mértékadó csapadékszázalék módszerét, a pécsi Tettyeforrás vízhozam- és csapadékadatai alapján. Ez a klasszikusnak mondható módszer az

1-4-2-a.gif - 1557 Bytes

összefüggést veszi alapul, de az alfa.gif - 925 Bytes redukciós tényező helyett beszivárgási százalékot határoz meg. A számítás lépései a következők:

  1. mértékadó csapadékszázalék meghatározása, amely az első négyhavi csapadék és az évi csapadékösszeg hányadosa;
  2. korrekciós csapadékszázalék meghatározása úgy, hogy az előbb megkapott értéket javítjuk az előző év végének csapadékosságával (a korrekciós állandókkal);
  3. az így megkapott beszivárgási százalékot a tárgyévi csapadékösszeggel megszorozva megkapjuk a beszivárgást mm-ben.
2. Böcker Tivadar határcsapadék módszerét (1974) a Bükk-hegységi barlangokban mért csepegéshozamok alapján dolgozta ki. Negyedévenként határcsapadékot (az evapotranszspiráció és a felszíni lefolyás összege) állapít meg, és a beszivárgást egyenlőnek veszi a negyedévben lehullott csapadék és az adott negyedév határcsapadékának különbségével. Abban az időszakban, amikor a csapadék mennyisége nem haladja meg a határcsapadékot, nincs beszivárgás.

3. Maucha László éghajlati összegző módszere (1990) figyelembe veszi, hogy az évi beszivárgást döntő mértékben nemcsak az évi csapadékösszeg és annak éven belüli eloszlása, hanem valamennyi vízmérleg-elem változása is lényegesen befolyásolja. Az összegző módszer alapképlete a következő:

1-4-2-b.gif - 2461 Bytes

ahol,
Ief a nyers, azaz az aktuális éghajlati elemekkel nem javított beszivárgás évi összege
Pr a csapadékkorrekció, mely az átlagtól eltérő csapadékviszonyok figyelembevételére szolgál
(ET)r párolgási korrekció, mely az átlagtól eltérő párolgási viszonyok figyelembevételére szolgál
Sr tározási korrekció, mely az átlagtól eltérő tározási viszonyok figyelembevételére szolgál
Rr lefolyási korrekció, mely karsztokon ritkán előforduló, nagyobb lefolyási viszonyok figyelembevételére szolgál.
Ezt a módszert a jósvafői Nagy-Tohonya-forrás 20 éves vízhozam-idősorának figyelembevételével dolgozták ki.

4. A Morton-féle, területi evapotranszspirációra épített beszivárgás-számítással a beszivárgást havi időszakokra számítjuk ki a vízháztartási egyenletből.
Az összefüggés alapján akkor van beszivárgás, ha a tárgyhóban mért csapadék és a számított evapotranszspiráció különbségével megnövelt víztartalom meghaladja a talaj víztartó kapacitását. Az egyenletben nem számolunk a lefolyással, mert az eddigi modellvizsgálatok szerint karsztos felszínen a lefolyás általában elhanyagolható. Előnye a hagyományos módszerekkel szemben, hogy évi értékek helyett havi időszakokra is alkalmazható.

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!