A térképtörténész szerint... Az 1418-as kínai világtérkép 1763-as másolata... Tulajdonképpen sem Kolumbusz, sem a névadó Amerigo Vespucci nem volt Amerika felfedezője.  Na, és? De még csak nem is európaiak voltak az igazi felfedezők! Hát akkor kicsoda?- kérdezhetjük joggal. .

Kínai világtérkép 1418-ból avagy  ki fedezte fel a világot?

Hát a kínaiak!  - ez a meghökkentő válasz is szerepel abban a könyvben, amely körül már több hónapja heves vita folyik az óceán inneső és túlsó partján egyaránt. Gavin Menzies könyve címe már el is mondja a lényeget: „1421: Amikor a kínaiak felfedezték a világot”. 

2006. január 16-án Pekingben, 17-én Londonban mutatták be azt a nemrég nyilvánosságra hozott, szenzációsnak kikiáltott dokumentumot, amely újabb bizonyítéka a kínai felfedezéseknek.

A világtérkép ugyan másolat, de egy 1418-ból származó eredetiről másolták a 18. században és egyesek szerint a kínai felfedezések eredményeit mutatja. 

A térkép világpremierjét megelőzte a The Economist beharangozó cikke, amely rögtön nagy vihart kavart. 

Hétfőtől a hír óránként ezer kilométereres sebességgel terjedt keletről, a kínai, japán, ausztrál hírügynökségek anyagát már átvette az összes létező hírügynökség. 

Magyarországot tegnap este, ma hajnalban érte el....

A szerző, Gavin Menzies, még szakmai körökben is ismeretlennek számított egészen 2002 márciusáig, amikor elméletével a nyilvánosság elé lépett a neves Királyi Földrajzi Társaság előadótermében. Ma már csak talán néhányan emlékeznek arra a tényre, hogy Menzies nem a társaság meghívottjaként tartott ott előadást, hanem kibérelte a termet az előadáshoz. Mindenesetre a kitűnően választott helyszínen újságírók és televíziósok is voltak, akik pontosan tudták, mi a szenzáció. Menzies ugyanis nem kevesebbet állított, mint hogy a kínai felfedezők hetven évvel megelőzték Kolumbuszt, és felfedezték Amerikát. A nagy európai felfedezők valamennyien későn érkeztek, Cook például 350 évvel keleti elődei után érte el Ausztráliát. 
 

Menzies, a nyugalmazott angol haditengerész  amatőr kutatóként foglakozott kínai történelemmel, különösen az éppen 1421-ben befejezett Nagy Fal és a Tiltott Város érdekelték.  Kutatásai közben találkozott a kínai felfedezőutakat említő korabeli dokumentumokkal, amelyek egyébként már korábban is ismertek voltak. Menzies azonban éppen ekkor akadt rá egy 1424-ben Velencében készített tengeri térképre, amelyen a karibi szigetvilágot ábrázolását látta. Honnan tudhatott az olasz készítő a közép-amerikai szigetek létezéséről? Menzies számára ekkor hirtelen minden világossá vált: a kínaiaktól! 
A következő évtizedben már szisztematikusan gyűjtötte a bizonyítékokat, amelyek érvelését alátámasztják, és tavaly befejezte könyvét is, amely szinte sokkolóan eltérő megvilágításba helyezi a világ felfedezésének eddig ismert történetét. 

1421-ben ugyanis a kínai császár egy hatalmas expedíciót küldött a világ ismeretlen részeinek felkutatására. A század korábbi évtizedeiben már több hasonló expedíció kutatta fel az ázsiai partokat, ezúttal azonban a cél a világ körülhajózása volt. A terv méretei lenyűgözőek: százharmincöt méter hosszú gigantikus dzsunkák, fedélzetükön ezer emberrel, összesen háromszáz hajó majdnem harmincezer főnyi legénységgel. 

A hajóraj 1421-ben futott ki Nankingből a Nyugati Szigetek felkutatására Cseng Hi admirális parancsnoksága alatt. A hatalmas flotta azután csoportokra oszlott, amelyek más és más irányokba hajóztak, majd megint találkoztak, míg végül 1423-ban visszatértek Kínába. A felfedezők megkerülték Afrikát, felkutatták az Atlanti-óceán mindkét partját, majd áthajózva a Magellán-szoroson a Csendes-óceáni partokat is végigjárták. Útjuk során kutattak, kereskedtek, harcoltak és telepeseket hagytak hátra. Mindenesetre óriási árat fizettek mindezért: a flotta háromnegyede elpusztult. Cseng Hi, a kínai Kolumbusz, a mohamedán vallású eunuch, azonban majdnem egy évszázaddal Magellán előtt körülhajózta a világot- mondja Menzies. 
 

Könyvében aprólékosan összeszedett bizonyítékok regimentjét vonultatja fel, amelyek között a kalifornai partokon elsüllyedt kínai dzsunkától a Kolumbusz előtti Amerikában kapirgáló csirkéken keresztül a DNS- és rádiókarbon vizsgálatok eredményeire hivatkozik. A legújabb bizonyíték egy mexikói ásatás során előkerült csontváz, amelynek antropológiai jegyei kínaira utalnak. A holttest nyakában ráadásul egy jáde-nyaklánc, szemén és szájában jádekövek, fején egy mandarinok által viselt sapka volt. Sajnos, az utazásokról szóló eredeti beszámolókat megsemmisítették, amikor a császár halálát követően a kínai politika a világtól való teljes elzárkózást választotta. 

Menzies első beszámolói óta számtalan újabb bizonyítokról kapott értesítést a világ különböző pontjairól. A legnagyobb sikert azonban Kínában aratta, ahol a tavaly Nankinban a Kínai Kommunista Párt támogatásával megrendezett tudományos konferencián igazi hősként ünnepelték. A nyugalmazott angol tengerésznek egyébként sem lehet oka panaszra, mivel könyve az egyre nagyobb hírverésnek köszönhetően százezres példányszámban jelenik meg, ráadásul már a megfilmesítés jogáért is fontok millióit kaszírozta. A siker mellett dagad a botrány is, amelyet a szakértő körökben kelt az áltudományosnak tartott érvelés.
A könyv az angliai bemutatkozás után a napokban kerül az Egyesült Államok könyvesboltjainak polcaira, s hamarosan talán amerikaiak milliói javasolják a kontinens nevének megváltoztatását. 
 

Hiszen Amerigo Vespucci nem csupán későn érkezett, hanem ráadásul egyáltalán nem volt felfedező. Menzies szerint ugyanis Vespucci utazásaikor nagyon is jól ismerte a célt, mert birtokában volt egy Amerikát ábrázoló kínai térkép! Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy Amerigo nyomán miért ábrázolja a névadó Waldseemüller-térkép a nyugati partokat. Az európai felfedezők – folytatódik a sokkoló érvelés- valamennyien a kínaiak nyomában jártak, ráadásul a kínaiak térképeivel utazak. 
 

Szegény Kolumbusz! 

Ő is csak egy eltévedt turista volt talán?