A szürrealista Salvador Dalí és René Magritte tradicionális kifejezőeszközökkel derítették fel az álmok és a tudatalatti világát - Dalí egyenesen „kézzel festett fényképnek” nevezte képeit. A hagyományos perspektíva segítségével fordított világba csalogatják, majd abszurd vagy rejtélyes látvánnyal szembesítik a nézőt.

René Magritte: Arnheim tartománya

Az ablakként értelmezett vászon, illetve az ábrázolt ablak sas formájú hegyre néz. A betört üvegtábla darabjai tájképtöredékként hullanak a padlóra - és egyszer csak rájövünk, hogy az üveg nem is átlátszó!

Salvador Dalí: Az emlékezet állandósága

Színfokozatokból építkező illuzionisztikus tájképet teremt, amelyet meghökkentő tárgyak együttesével tölt be. A festmény a valóságos spanyol tengerpartot ábrázolja, az embriószerű lény és az olvadozó órák viszont Dalí személyes rögeszméinek szülöttei.