Nagyközséggé alakulás
   
    A XIX. sz. végére Dunaharaszti a pesti polgárság által kedvelt nyaraló és fürdőhellyé vált. Új településrészek keletkeztek a birtokosi földek parcellázása révén, úgymint Rákócziliget és Petőfitelep. A meginduló fejlődésnek jelentős mozgatórugója az 1883-ban átadott Pest-Szabadka vasútvonal, de még inkább az öt évvel később megnyitott HÉV vonal volt. Ekkor azonban még a Budapesti HÉV közlekedési társaság által üzemeltetett vasút csak a Közvágóhídtól Harasztiig közlekedett. A Ráckevéig kiépülő vonalszakaszt egy másik társaság, a HRV (Haraszti-Ráckevei Vasút) állította üzembe 1892-ben. Ekkoriban vált elterjedtté a Dunaharaszti névhasználat, utalva ezzel a település fürdőhely jellegére.
    Az alig egy évtized alatt lezajló változások hatására Haraszti már nem egy Pesttől egynapi járásra fekvő, kicsiny mezőgazdasági falu, hanem egy pestközeli, sőt az ország déli régióival is elérhető kapcsolatban lévő település, amely rövidesen érezni is kezdi ennek előnyeit. A beáramló, nyaralni és fürdőzni vágyó pestiek, de az ország más településéről érkezők közül is számosan a letelepedés szándékával érkeztek ide.
    Az idetelepülők Haraszti északi részén, az újonnan felparcellázott földeken kezdtek építkezni, így hamarosan kialakult a sokáig Újharasztinak nevezett településrész. A letelepedésekkel egy időben az üdülőfalu mindennapjainak és társasági életének megszervezésére polgári egyesületek alakultak, melyek közül a legjelentősebb a Dunaharaszi Szépítő Egyesület volt. Ezen egyesület vezetői közt arisztokraták, pénzemberek, ismertebb értelmiségiek egyaránt megtalálhatóak voltak. Az 1894-ben megalakult egyesület hamarosan túllépett egy egyszerű polgári egyesület keretein, főleg azáltal, hogy az egyesület Újharaszti üdülőterület hivatalos gazdájává vált, itt utakat épített és tartott fenn; tehát a település önkormányzata és képviselőtestülete mellett egyidejűleg létező, hasonló jogkörrel bíró igazgatási szervezetté vált.

következő fejezet (Dunaharaszti iparosodása)

vissza a tartalomjegyzékhez