Kőrösi Csoma Sándor Utazásai:

TÉRKÉP

1819 február 20-án gyalog indult Temesvárra, majd onnan tovább Zágrábba. November elsején érkezett vissza Nagyenyedre. A távol töltött 8 hónap alatt megtanult szerbül, horvátul és szlovénül. Eredeti terve az volt, hogy a cári Oroszországon keresztül átutazva kísérel meg bejutni Kína É-i részébe, s ehhez volt fontos számára a szláv nyelvek ismerete. Ám többszöri kérvényezés ellenére sem kapott szabályos útlevelet, ezért kereskedoként a hatóságok kijátszásával jutott külföldre. 1819. Novemberében a Vöröstornyi-szoroson keresztül hagyta el az országot.

A térképen feltüntetett útvonalon haladva ( Szófia- Plovdiv- Énosz- Rodosz- Alexandria- Ciprus- Latakia- Appelo- Urfa- Mardin- Moszul- Bagdad- Kermansah- Hamadan- Teherán- Meshed- Buharát- Kabul- Pesavar- Lahore- Kasmír- Szrinagar- Zodzsi-hágó- Leh) jutott el Tibetbe. Ny-Tibet hegyvilágában találkozott William Moorcrofttal, a brit indiai kormány megbízottjával. Moorcroft felismerve rendkívüli nyelvérzékét támogatta Csomát a tibeti-angol szótár és egy nyelvkönyv megírásában. Beajánlotta a ladaki uralkodó, Tszepál udvarába és a ladaki király fominisztere ajánlólevelet adott neki a zanglai kolostor tudós lámájához, hogy segítse a tibeti nyelv elsajátításában, a buddhizmus megismerésében a magyar tudóst.

1822. Júniusában vágott neki a Himalája 5000 m-es hegyvonulatainak, hogy elérje a Ladak DK-i határvidékén Zanszkár tartomány szívében, az azonos nevu folyó jobb partján található Zanglát. Itt vetette meg a tibeti tanulmányainak alapját, miközben igen kemény emberi megpróbáltatásokon, nélkülözéseken ment keresztül, melyeket zokszó nélkül turt.

1825-26-ban Tetha zanszkári faluban, 1827-30-ban a phuktali láma kolostorban egészítette ki tanulmányait. A Himalája hegyei között rendkívül kemény körülmények között élt, fo tápláléka a tibetiek árpaliszttel kevert, jakvajjal ízesített teája, a campa volt.

Életének utolsó 10 esztendejét e Bengáli Ázsiai Társaság meghívására Calcuttában töltötte, kutatómunkával. Itt kereste fel honfitársa, a neves pesti festomuvész, Schoefft Ágoston, akinek egyetlen hiteles arcképét köszönhetjük.

1842 elején ismét útra kelt, hogy eredeti célját valóra válthassa, a magyarság oshazáját felkutassa. Akkori meggyozodése szerint a dzsungár nép lehetett a magyarok ose, Lhasszától ÉK-felé Kína határán, ezért Közép-Ázsiát jelölte meg úticéljaként. A Hoogly folyóágon evezos bárkán jutott fel Kisangandzsig, ahonnan gyalogosan folytatta útját É-felé. É-Bengáliában az egészségtelen terai vidék mocsarain áthaladva megkapta a maláriát. 1842. Március 24.-én érkezett meg a brit indiai határállomásra, Darjeelingbe és április 11.-én áldozatul esett a trópusi láznak. Végso nyughelyén, Darjeelingben, a Bengáli Ázsiai Társaság emelt számára méltó síremléket, melynek jobb oldalán az MTA 1910-ben emléktáblát helyezett el.