Kőrösi Csoma Sándor Diákévei:

1799 őszén, 15 évesen került a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba szolgatanítóként. Diáktársai szerint az ifjú Csoma közepes termetu, szívós, jó úszó és birkózó, sovány fiú volt; fekete hajú, magas homlokú, hosszúkás arcú, tekintetében, fekete szemeiben kedves melankóliával.

A második tanév végén felmentették a szolgaság alól. Tanítványok vállalása révén gyujtötte össze a tanulmányai folytatásához szükséges pénzt. A szinte aszkétikus önfegyelemre épülo, kora ifjúságában megszokott szigorú életrend tette alkalmassá a késobbi viszontagságok elviseléséhez.

Szorgalmasan gyarapította ismereteit. A kötelezo tudományok mellett a római és görög irodalomban is szép haladást tett, és a német és francia munkákkal is közelebbrol is megismerkedett.

1815 tavaszán fejezte be bölcsészeti és tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban. Eközben a kollégium tanáraként római irodalmat, széptant, világtörténelmet, statisztikát, és politikát oktatott.

1815 augusztus elejétol több mint három évet tölt Göttingenben ösztöndíjjal. Johann Gottfried Eichhorn, az orientalista történész és teológus és a keleti nyelve tudós professzora igen nagy hatással volt rá. Göttingenben ismerkedett meg a perzsa, az arab és a török nyelvekkel. Itt hallott arról, hogy a magyarok valószínuleg a régi kínai évkönyvekben gyakran szereplo újgúroktól származnak. Ezzel megerosödött benne diákkori elhatározása, hogy felkutatja a magyarok távoli oseit.