1784. Április 4-én született, Korös, ma Csomakorös településen, Háromszék megyében. Elszegényedett székely katona család sarja volt. Apja Csoma András, határor szolgálatot teljesített. Édesanyja Getse Krisztina.

15 éves korában szolgatanítóként került a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba. A foiskola elvégzése után tanári állást vállalt.

1815-ben angol ösztöndíjat kapott. Göttingenben kezdett el keleti nyelvek tanulmányozásával foglalkozni.

1818-ban visszatért Erdélybe. Gyerekkori álmát akarta megvalósítani, az ázsiai magyarokat felkutatni, s 1819-ben gyalog, csekély pénzzel útnak is indult.

1. útja: Zágráb, Törökország, Irán, Afganisztán, India, NY-Tibet. Tibetbol anyagi nehézségek miatt visszafordult. Ekkor találkozott W. Moorcroft angol utazóval, aki a tibeti nyelvkutatásra terelte figyelmét.

1823-29: A Ladákh Zanszkár tartományi Zaraigla Láma Kolostorban teremtette meg a tibeti nyelvészet alapjait (40 ezer szó).

1825-26: Tetha, Zanszkári falu és Phuktali Lámakolostor

1827-30: Kanam, tibeti nyelvtan, tibeti angol szótár megírása

1830: Bengáli Ázsiai Társaság meghívására Calcuttába érkezik

1834: megjelenik 2 muve

1837: újra Calcutta: Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárosa lett, szójegyzéket készített 16 európai és keleti nyelven

1842: Az eredeti célját követve Nagy-Tibet felé indult, terai vidékén maláriában meghalt (Április 11. Darjeeling, India ). Asietic Society emlékoszlopot emelt a sírjára.

1967: A Magyar Földrajzi Társaság halálának 125. évfordulójára négy évenként kiosztásra kerülo Korösi Csoma Sándor emlékérmet alapított.