 |
 |
 |
 |
| Honnan tudjuk, hogy mi illett egy szerzetesnek, és mi nem? Természetesen ma is vannak ilyen szerzetesrendek, így azok becsületkódexei is hozzáférhetõk. De ha például megnézel egy jó fordítást a Képes Krónikáról, vagy bármelyik akkor írt, másolt kódexrõl, és összeveted egy ma írt könyvvel, mi az elsõ, ami szembetűnik? így van, a szerzõ, vagy a másolást végzõ szerzetes nevének hiánya. Míg a mai könyvek borítója el sem képzelhetõ a szerzõ nagybetűs neve nélkül, addig a szerzeteseknek nem illett ráírni. õk ugyanis Isten dicsõségének fényesítését többre értékelték a saját nevük kikürtölésénél. | Meg kell azonban jegyezni, hogy míg õk ezt biztonsággal tehették, mert a kolostor körül elterülõ földek járandósága, sok paraszt, és mesterember munkájának egy része hozzájuk áramlott, addig egy mai író nem kap autómatikusan lakóhelységet, és napi rendszerességgel ételt, csak mert egy közösséghez tartozik. Cserében persze õk anyakönyvezték, eskették, temették ezen birtokok lakóit, õk nyújtottak nekik erkölcsi támaszt. Akkoriban bárki bemehetett a kolostorba, megkérhetett bárkit arra, hogy lelki problémájában segítsen, megírjon helyette egy levelet, vagy a neki küldöttet felolvassa, vitás ügyét a szomszédjával elintézze, vagy elhívja, hogy nézze meg, miért düledezik a háza, adjon tanácsot az építkezésben, szántásban - vetésben, naptári nap meghatározásában. |