Az elnökség beszámolója
az MTFSZ közgyűlésén
Kedves Sporttársak, Tiszteletbeli Elnök Úr!
Szeretettel üdvözöllek benneteket a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség idei rendes közgyűlése alkalmából. Sajnos nem tudom körünkben üdvözölni a nevet váltó sporthivatal képviselőjét, de remélem, ez annak szól, hogy úgy látják, sportágunk szekere rendben megy, és nem igényel szoros felügyeletet.
Az előző évek hasonló beszámolóit átfutva azt láttam, hogy ezek sok kételyt, küzdelmet tükröztek abban a tekintetben, vajon miképpen kerül sportágunk az utóbbi évtized változásai után stabil alapokra, illetve új fejlődési pályára. Az új elnökség azzal az ígérettel fogott hozzá négyéves munkájához, hogy a stabilitást meg fogja hozni. Természetesen veletek együtt, alapvetően a ti munkátokra támaszkodva, azt összefogva. Úgy látjuk, hogy az eddig eltelt egy esztendőben ez irányban haladtunk. Tehát nem elbizakodottak, de nyugodtak vagyunk abban a tekintetben, hogy megfelelő irányban megyünk. Ez nem jelenti azt, hogy minden tökéletes, beszélni fogok persze a problémákról is.
Szintén hagyományainkhoz hűen a beszámoló elején megemlékezünk azon sporttársainkról, akik már többet nem lehetnek körünkben. A tavalyi év ilyen szempontból annyiban nem volt nagyon szomorú, hogy fiatal embert tudomásunk szerint nem vesztett el a sportág. Nyilván több régi tájfutó, aki már nem igazán volt benne a tájfutó élet vérkeringésében, távozott. Egy nevet szeretnék csak kiemelni, Kinyó István szegedi versenyzőt, és kérem, hogy időzzünk emlékének és emléküknek fél perces néma felállással.
Rátérek az egyes területek értékelésére.
Kezdem a sportdiplomáciával. Az MTFSZ mindig súlyt fektetett arra, hogy komoly szerepet vállaljon a Nemzetközi Tájfutó Szövetség működésében. Azt tűztük ki célul, hogy ezt a jelenlétünket szeretnénk megtartani. Ezt nagyjából és egészében el is értük. Hegedüs András hosszú évek rendkívül sikeres munkája után leköszönt az ún. foot-O bizottsági tagságáról. Ezúton szeretném neki megköszönni egyértelműen elismert és sikeres tevékenységét. Zentai László a térképbizottság oszlopos tagja, a megújult térképbizottságé is. Ez egy nagyon aktív és összetartó bizottság, Magyarországon is tartottak az elmúlt évben egy sikeres ülést. Nem tettünk le arról sem, hogy alelnököt adjon a magyar tájfutó sport. Deseő László egyetlen szavazattal csúszott le erről, legközelebb újra megpróbáljuk. Ő viszont bekerült az előbb említett foot-O ún. irányító bizottságába. Tehát továbbra is két sporttársunk képviseli országunkat, némileg megváltozott szerepkörökben.
Áttérve a válogatott tevékenységére, kezdem az ifjúságiakkal. Páhy Tibor rendkívül odaadó és lelkes irányítása mellett nagyon ígéretesen és szép eredményekkel dolgoztak. Főképpen a szombathelyi ifjúsági Európa-bajnokság eredményeiből idézek: N18-ban Farkas Zuzsa első, Makrai Éva második helyet szerzett, az N18-as váltó ezüstérmes Bíró-Makrai-Farkas összeállításban, az N16-os váltó pedig bronzérmes lett Fekete-Zsigmond-Domján révén; a fiúknál Sprok Bence bizonyította, hogy legutóbbi győzelme nem csak véletlen kiugrás volt, ezúttal 5. helyen végzett, míg az F16-os váltó 3. helyet ért el Scultéty-Gyulai-Sprok összeállításban. Ez nagyon szép eredmény volt!
A juniorok és a felnőttek Hegedűs Zoltán - ha szabad így fogalmaznom - megszállott irányítása mellett készültek. Az elmúlt esztendő alapvetően felkészülési év volt. Zoltán rendkívül kemény követelményeket állított. Ütközött is értük, ha kellett. Ezt azért tette, hogy már az idei skóciai világbajnokságon meg legyen az eredménye. Egypár idevonatkozó eredményt felsorolok.
A főiskolai világbajnokságon Lubinszki Mária a klasszikus számban 7. lett, ami nagyon szép siker. Domonyik Gábornak sajnos nem úgy sikerültek az egyéni számok, ahogy azt mi is és ő is remélte, azonban a váltóban elért 2. legjobb idejével bizonyította, hogy ott van a legjobbak közt. Kérem, értsük meg, hogy Gábor egy rendkívül erős felnőtt mezőnybe próbál betörni. Megvan benne a potenciál; ha az elmúlt éve nem is igazán bővelkedett kiugró eredményekben, adjuk meg neki továbbra is a szeretetet és támogatást. Hisszük, belőle ki fog még jönni a nagy eredmény. A junior VB-ről Hecz Katalinnak a klasszikus számban elért 13. helyezését említem. A Világkupáról csak a két legjobb magyar teljesítményét hozom ide: Lubinszki Mária a 41., míg Domonyik Gábor a 40. helyen zárt.
Az idei felkészülés zajlik, a szövetségi kapitányok kihirdették az edzőtáborokat, készülünk a világbajnokságra. Itt kell elmondjam azt, amire később még visszatérek, hogy az elnökség azt az irányt követte, hogy nem hozott a közgyűlés elé tagdíjemelési javaslatot, hanem úgy gondolta, hogy a válogatottakat adó egyesületeket kéri a versenyzők anyagi terheiben való hozzájárulásra. Ezt inkább együttműködésnek nevezném, a közös cél érdekében. Nagy várakozással tekintünk a VB elé. Hegedűs Zoltán egyszámjegyű helyezéseket vár. Azt hiszem mindannyian, hiszen tudjuk, hogy kétszeres világbajnokunk, Oláh Kati újra edzésbe állt, és készül. Domonyik Gáborban pedig benne van ennek az eredménynek az ígérete. Sok sikert kívánunk nekik!
A tavalyi év tanulságai alapján az idén szeretnénk valamival nagyobb figyelmet fordítani az ifikre. Pontosan azért, mert nagyon ígéretesek. Ez nem drasztikus változást jelent, de felismerését annak, hogy érdemes rájuk többet fordítani. Szövetségi kapitányaink összességében jó munkát végeztek, az eredmények ezt igazolják. A két korosztály munkájának összehangolásában azonban nem volt teljes a siker. Ehhez az idén a szövetségi iroda nagyobb segítséget fog adni. Ha nem is szorosan a válogatotthoz, de ide tartozik, hogy a legszebb eredményt egy szenior versenyzőnk érte el tavaly: Horváth Magda a csehországi Mesterek Tornáján bajnok lett. Ez rendkívüli siker!
A hazai versenyekről. Az előző évhez hasonlóan kb. 250 versenyt bonyolítottunk le, mutatva, hogy lelkes versenyrendezői gárdák léteznek és termelődnek újra. Köszönetemet fejezem ki mindannyiunk nevében az országos bajnokságokat lelkesen és jól megrendező egyesületeknek, sporttársaknak. Három versenyünk nemzetközi hírnevünk fenntartásához is hozzájárult. A szombathelyi ifi találkozón Bárdosi, Koltay és Szerdahelyi urak voltak a siker kulcsfigurái. Világranglista versenyeink is sikeresen zajlottak; a Postás Kupán Sőtér Jánost említem, míg a nyíregyházi EKO Kupán Csekk Sándor volt a verseny motorja. Köszönöm sporttársainknak, hogy ilyen sokat és jól dolgoztak ezekért a versenyekért.
Az előttünk álló évadból kiemelem, hogy először lesz 6 napos a Hungária Kupa. A tavalyelőtti HK rendkívül magasra tette a mércét, mivel a dr. Kiss Endre vezette csapat emlékezetesen kitűnő versenyt csinált. Reméljük, hogy az idei Balaton-felvidéki HK ugyanilyen siker lesz. Már most felhívom a figyelmet, hogy Magyarországon első alkalommal elektronikus pontérintés lesz. Aki ezt már próbálta, tudja, hogy ez valóban nagy előrelépés. Őszintén meglepett, hogy a szervezőknek sikerült ezt elérni anélkül, hogy csillagháborús költségnövekedést okozna. Remélem, sokan fogunk találkozni ezen a versenyen!
Térkép nélkül nincs tájfutás, és örömmel mondom el, hogy jelentősen nőtt a kiadott térképek száma. 55-60 térkép született 10-15 kiadótól az utóbbi 2-3 évben. Az MTFSZ kivonult a térképkiadók köréből, ezzel szemben magánszemélyek, egyesületek és területi szövetségek egyaránt adtak ki térképeket. Megnőtt azonban a felújított térképek száma, és csökkent a vadonatúj terepekről kiadottaké. Szeretnénk bevezetni, hogy a kiemelt versenyekre a szövetség ellenőrzést adjon, ezzel is segítve ezen versenyek szakmai színvonalát.
Sajtó és propaganda. A propaganda szó kissé régi emlékű, de alapszabályunk szerint így hívják a bizottságot, ami sajnos nem működött az elmúlt évben. Azonban örömmel jelenthetem be, hogy Papp Dénes sporttársunk vállalta ezen bizottság újjáalakítását, és életet lehel ebbe a tevékenységbe.
Környezetvédelem és erdészet. Urbán Imre vezetésével ezen a fontos és hálátlan területen jó munkát végzett a bizottság. Egy tavaszi zökkenő volt ugyan, amit végülis sikerült elsimítani; de a kép alapvetően jó.
A szeniorok területe az egyik legstabilabb pontja sportágunknak. Az egyik nem lebecsülendő ok az, hogy Argay Gyula és Sindely Pál vezetésével rendkívül aktív munka folyik, sok kézzel fogható eredménnyel. Szenior pontversenyünk, teljes körű bajnoki rendszerünk van. Csak példaként említem, hogy tovább folytatjuk a szlovák-magyar szenior találkozók hagyományát.
Az egyéb szakágakban nagyon örvendetes fejlődés tapasztalható. A sítájfutás Vásárhelyi Tass összefogásában, és a tájkerékpározás Kovács Péter és Erdélyi Tibor vezérletével országos bajnokságot és számos versenyt rendezett egyre nagyobb létszámmal. Bizonyították, hogy nulláról indulva, kívülről jövő pénz nélkül is lehet önálló sportágat létrehozni. Az elnökség szándéka az, hogy középtávon nagyobb figyelmet és támogatást nyújtson ezeknek a szakágaknak. Kiemelésre méltó, hogy egyik elnökségi tagunk, Dosek Ágoston rendkívüli teljesítményt hajtott végre: 43 évesen mindkét szakágban megnyerte a felnőtt bajnokságot.
Az utánpótlás-nevelésben vegyesebb a kép. Sokat küzdöttünk azért, hogy bekerüljünk a 10 támogatott diákolimpiai sportág közé, de sajnos nem sikerült ezt elérni. Újra meg fogjuk próbálni, úgy érzem, nem sokon múlott. Megköszönöm annak a széles körnek, aki a megyékben sokat tett ezért, és kérem, ne adja fel a reményét.
Szakedzői képzésben 3 hallgatónk vesz részt, ami több mint a semmi, de nem sok. Tavaly sajnos nem volt edzőtovábbképzésünk. Az edzőbizottságot elnökségi tagunk, Fehér Ferenc vezetésével újjá fogjuk alakítani, aki friss energiát visz rutinos edzőink körébe.
A sportág alapjainak szélesítése fontos terület, és erre áldoztunk is. A Synergon versenysorozat Dosek Ágoston összefogásában eredményes volt, és az általuk rendezett parkfutó és kerékpáros tömegversenyek sok résztvevőt vonzottak. A Népligetben örültünk a több száz gyerek láttán, akik a már kissé csípős őszi alkonyatban kísérleteztek a pontok megfogásával. Bizonyára emlékezni fognak a gyerekek arra, hogy a világbajnok Monspart Saroltától vették át a díjakat. Szeretnénk folytatni ezt az irányt, bevonni új gyerekeket a sportágba, és ezért az eddiginél is többet kívánunk tenni.
Az elnökség működéséről szólva: 11 ülést tartottunk az elmúlt évi közgyűlés óta, két extra közgyűlésre is sor került, amelyek egyike határozatképesség hiányában országos értekezletté alakult át. Ez az elnökség jó csapat, szeretünk együtt dolgozni, és megértjük egymást. Nagyon jó, hogy sokszínű ez a kör, tehát mindenféle szempont, nézet megjelenik, ami fontos ahhoz, hogy végül jó irányban menjünk. Rengeteg operatív határozatot hozott az elnökség, amiről most nem beszélek, csak a bajnoki rendszer megújítását emelem ki. A selejtezésre következetesebb rendszert alkottunk. Lesz női éjszakai országos bajnokság, valamint parktájfutó OB is. Ez mutatja, hogy próbálunk az élettel együtt fejlődni, és észrevesszük a park-tájfutás jelentőségét.
Az MTFSZ irodájának infrastruktúrája valamit javult. Itt a számítástechnikai ellátottságra gondolok, valamint arra, hogy felkerültünk a világhálóra, tudunk egymással kommunikálni. Ez nagyon jó eszköz, és előbb-utóbb természetes módon mindenki rendelkezni fog vele. Megköszönöm elnökségi tagunk, Zentai László jelentős társadalmi munkáját, honlapunk működtetését. Az iroda dolgozói, Ági és Csonti - azt hiszem, szabad így hívnom, mert ennyire jól ismerjük őket - odaadóan dolgoztak sportágunkért. Kiss Zoltánra műtétjei után stabilan számítunk, kívánunk hozzá jó egészséget. Ági feladata majdhogynem lehetetlen volt, Szarka Ernő szavait idézve, rászakadt az Iván által vitt feladatok többsége és az iroda működtetése. Ági ennek jelentős mértékben meg is felelt mint megbízott főtitkár. Nem az ő kritikája, de a menedzseri feladatok egy kis része kevésbé illik az egyéniségéhez. Ezért is maradt a levegőben az a kérdés, hogy keressünk főtitkárt, új pályázatot írjunk ki. Végül is egyéves gondolkodás után érezve, hogy az elnökség, mely nem igazán operatív szerv és az Ági, Csonti vitte iroda közül hiányzik valamennyi összefogó és menedzser munka, és ezt a felismerésünket, megállapításunkat tükrözi az a javaslatunk, amit az elnökség tett az alapszabály megváltoztatására - ezt majd később tárgyaljuk -, aminek a lényege az, hogy megtartjuk szándékaink szerint a főállású főtitkári tisztséget, és létrehozunk egy részmunkaidős, ún. ügyvezető elnöki tisztséget. Azt gondoljuk, hogy ilyen időtartamban van olyan kellő tapasztalatú, rutinú sportvezető társunk, aki el tudja látni ezt a szerepkört, és ebben a konstrukcióban szeretnénk megfelelni a szövetség vezetésével szemben támasztott követelményeknek. Ennek a kérdésnek előkészítésében konkrét személlyel is beszélgettünk, és ez egy olyan személy, aki az elnökség egyöntetű támogatását élvezi e szerepkör betöltésére, és azt hiszen, mindannyian szeretitek őt és munkáját. Az elnökség úgy határozott, hogy amennyiben ezt az alapszabály-módosítást elfogadjátok, mától elkezdi ezt az ügyvezető elnöki munkát. Kitérnék arra, hogy teljes mértékben lehetőségünk lett volna ezt a szerepkört nem ilyen néven és alapszabály-változtatás nélkül megtenni, de mi úgy véltük, hogy nem csak a pillanatnyi személyek függvénye, hogy egy ilyen konstrukcióban lenne érdemes sportágunk operatív vezetését és irodáját megszervezni, hanem úgy éreztük hogy ez a felállás tükrözi legjobban reális lehetőségeinket, és ezért gondoltuk, hogy elétek hozzuk e kérdést.
Pénzügyeinkről röviden: 16 milliós költségvetést terveztünk, ez végül is 14 millió lett. de a számok gondosabb tanulmányozása után kiderül, hogy kb. 1 M Ft-tal jobban állunk, mint tavaly. Ezek olyan bevételek, amelyek január 1-jén még nem jöttek be, illetve ide kell érteni a válogatott idei VB-re már kifizetett szálláselőlegét. Az idénre benyújtott tervünk ennél kicsivel több, 17,5 M Ft. Nem kívántunk ezúttal javaslatot tenni az egyesületek tagdíjának emelésére, viszont az eddigieknél nagyobb közreműködést várnánk a válogatottak egyesületeitől. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de hiszünk abban, hogy ezek a versenyzők helyi szinten is jelentenek olyan "valutát", amely a szponzorszerzést megkönnyíti, és erre szeretnénk bátorítani az egyesületeket. Ezúton szeretném megköszönni szponzorainknak, támogatóinknak, és azoknak, akik segítettek a kapcsolatokat létrehozni. Tavaly arra tettem ígéretet, mielőtt megválasztottatok elnöknek, hogy egy bizonyos összegű támogatást segítek a sportágnak megkapni, a gyakorlatban úgy alakult, hogy ennek a dupláját sikerült "beterelni" a sportba, de azt hiszem, hogy e ponton ez nem igazán lényeges. Ami viszont igazán lényeges, hogy az idén körülményeim megváltoztak, és a szponzorszerzési lehetőségeim csökkennek. Ezek után mérlegeltem, mit tegyek, és azt határoztam, hogy ezt elétek tárom. Továbbra is végzem a munkámat, azonban ha felbukkan egy olyan ember, aki szignifikáns mennyiségű pénzt hoz ezért a tisztségért, és ti is bizalmat szavaztok neki, örömmel átadom neki a helyemet.
E kis kitérő után elmondom, hogy számos ígéretes szponzor meggyőzési akció van folyamatban sporttársaink által, és ha úgy tetszik, ez szokássá vált, hogy nyitott szemmel járunk, azt hiszem, hogy ez nem is annyira szövetségi, mint inkább megyei szinten, egyes versenyek apropójából érhető el. Úgy érzem, erősödnek a bázisaink, változnak a gondolkodásmódban, és a saját lábukra állnak. Nehéz példákat mondani, mégis megpróbálom, a teljesség igénye nélkül. Kiemelném Nyíregyházát, akik nagyon jól működnek, Csekk Sándort, vagy dr. Kiss Endre pécsi munkáját, a sort nem lezárnám, csak abbahagynám... Ez jó tendencia, és erősödni fog.
Ösztöndíjak. Köszönetet mondanék Monspart Saroltának, aki nagyon sokat tett azért, hogy a tájfutás helyzete jobb legyen. Tavaly Domonyik Gábor nagyságrendileg 600 E Ft-os ösztöndíjat kapott az év során, és több mint 2 M Ft-ot kapott a sportág utánpótlás-nevelésre, melyet 10 egyesület között osztott fel. Idén 1,8 M Ft-ot kap Oláh Katalin, Domonyik Gábor, Farkas Zsuzsa és Sprok Bence mint ösztöndíj, és 600 E Ft-ot két áldozatosan dolgozó szövetségi kapitányunk, és reménykedünk abban, hogy ez még nem a vége a folyamatnak. Itt szeretnélek kérni Benneteket, hogy értékeljétek ezt a segítséget nagyon nagyra, ahhoz, hogy működni tudjunk, hogy a versenyzőink, edzőink eredményesen tudjanak készülni, és reális eredményeket elérni.
Összefoglalva a lényeget úgy érzem, hogy elfogadhatóan jól sikerült éve volt a sportágunknak, haladunk arra, amerre szeretnénk, és tudunk haladni, azt hiszem, sikerült nem elvetnünk, hanem erősítenünk a múlt értékeit, is, de megyünk, kanyarodunk, ha nem is csikorogva, de azt hiszem, érzékelhetően új irányokba. Ilyen az, hogy a szövetség szerepe szép folyamatosan átértékelődik, a hatósági jellegét igyekszik levetkőzni, és koordinációs, támogató szervvé válni. Örömteli, hogy az egyesületek, a vidéki bástyák mennyire erősödnek.
Juhász Miklós
Vissza a közgyűlés jegyzőkönyvére!
Vissza a Tájfutás 1999/3. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!