[Tajfutas] Thuróczy Lajos búcsúztatása

[Bozán György]

Szia Sólyom!

Nehezen értem, hogy Lajos bácsi halálhírére miért vársz tőlem valami 
szaftos gúnynevet, amit esetleg rá is biggyeszthettek anno.

Egyébként jó helyen érdeklődsz, mert úgy húsz éve az 1970 előtti 
tájékozódás történetét kutatom. Most éppen az 1962-es év feldolgozásának 
utolsó simításainál tartok. Ezzel párhuzamosan az 1952-es év történetén 
is dolgozom.

A tájékozódásban mindig volt futás, sőt volt kötelező futás is, amikor 
az '50-es évek elején MHK feladatokat is meg kellett oldani. Viszont a 
hangsúly a kezdetekben a csapatversenyen volt, a turista hagyományoknak 
megfelelően. Mivel az elsőrendű cél a túravezetők kiképzése volt, akik 
gyakran öt, volt hogy tíztagú csapatot vezettek. A vezetőnek lehetőleg 
egyenletes és kiszámítható tempóban kellett tudnia vezetni a csapatot, 
különös tekintettel a rendelkezésre álló, megbízhatatlan 50-, ill. 
75-ezres térképre.
A versenyzést egyébként a honvédelmi szempontok inspirálták, hogy 
legyenek alkalmas járőrök, akik otthonosan mozognak a (háborús) terepen 
és tudnak térképet olvasni.

A Honvédség már a világháború előtt támogatta a tájékozódást eszközökkel 
és térképpel, ami aztán 1948 után intenzíven
folytatódott. Amikor némi szünet után 1970-től dőlni kezdtek a térképek 
az MTFSz-hez, az a vezérkari főnök hadműveleti helyettesének döntése 
volt. Ma már az önérzetes tájfutók ilyesmit el sem fogadnának(?).

A versenyzők (futók) és turisták közötti ellentét már az '50-es években 
kialakult, amikor a versenyre ingyen jeggyel lehetett utazni, a túrára 
meg nem. A versenyző kapott egy tál ételt, a turista meg nem, stb. 
Persze akkor ez nagyon sokakat vonzott, hogy versenyezzen. 1961 végén 62 
ezer turistából 5000 főnek volt minősítése vagy rajtengedélye!

1962-ben az első EB-n Norvégiában kiderült, hogy a jó eredményhez nem 
elég az egy tál gulyásleves, meg egy emlékjelvény a versenyről, de kell 
fizetett edző, edzőtábor, külföldi utak, versenyfelszerelés. Kell a 
napidíj, a kalóriapénz, a sportszabadság, meg miegymás, ami más 
versenysportoknál megvan.

Amikor már a versenyek utáni meleg zuhanyozót is sikerült kiharcolni, 
akkor kezdték az éltájfutók "koszosoknak" titulálni a turistákat.
Az idősebb versenyrendezők, akik évtizedeket át dajkálták ezt a 
szakágat, eleinte még kiírták, hogy a terepen milyen látnivaló 
található, "Ne csak fuss, láss is!" Aztán egy idő után csak 
legyintettek, hogy "hülye futók!"

Mi meg elkezdtünk hátizsák helyett bőrönddel járni a versenyekre és még 
a turistaszalámit sem ettük meg.
Üdv, Boxi



2022.01.14. 14:01 keltezéssel, Mézes Tibor Sólyom írta:
> Szia!
>
> Hogyan hívták (gúnyolták?) azokat a versenyzőket, akik nem tudtak 
> akartak lassan menni a túra versenyeken, aik az első tájfutók voltak a 
> második kezdésnél?
> Mitudomén: sietők, vagy hogyan?
> Kösz.
>
>
> Üdv:
>                             Sólyom
> "Teljesen őrültség mindig ugyanazt tenni és teljesen más eredményt várni."
> +3620/472-0056
>
> *SZJA 1%
> Neked kicsi figyelmesség, nekünk nagy lehetőség!*
>
> *18967975-1-20*
>
> *Göcsej Környezetvédő, Tájékozódási és Futó Egyesület
> **SZJA 1%*
>
>
>
>
> további infók:
> Keresd az egyesületet a facebookon! 
> <https://www.facebook.com/gocsejktfe/?fref=ts>
>
>
> Bozán György <bozan.gyorgy at gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. jan. 
> 14., P, 12:40):
>
>     A tájékozódás első egyéni bajnokának, *Thuróczy Lajos*nak
>     végső búcsúztatása a jövő héten lesz Rákospalotán,
>     jan. 20-21-én, a mellékelt gyászjelentés szerint.
>     _______________________________________________
>     Tajfutas mailing list
>     Tajfutas at lazarus.elte.hu
>     http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20220116/b4a57e6c/attachment.html>