[Tajfutas] Off: Egy kis nyelvelés

[Péter Marton]

A nyelv fejlődik, változik. Gyermekkoromban az igekötőt leválasztottuk az
igétől, számnév
után egyes számot alkalmaztunk, ilyen szorzó számnév nem volt: másodjára,
tőbbedjére.

Sajnos, nyelvünket sokszor rosszul változtatják meg, és teszik ezt azok,
akik nyilvánosan,
szerepelnek.
Egyre gyakrabban hallom, hogy valami "látszódk" Nagyon elharapózik a
"gyakorlatilag", ami
lehet valakinek a kedvenc szava, de az, hogy "golyóilag" nem hangzik jól.
Ragból kialakult
szót tovább ragozni ?! Ebből lett a "nálánál" Egyre többen  használnak
rosszul vagy feleslegesen
segédigét vagy igekötőt " ...újabb hátrányt kapni fognak" vagy "még a barna
golyó is fog kelleni"
"így nem lehet odakoncentrálni." Folytathatnám.

Miksi írását vitaindítónak tekintettem és köszönöm Neki. ( Tiszteletem
jeléül nagy n betűvel.)

Csikós Miklós <csem at invitel.hu> ezt írta (időpont: 2020. nov. 17., K, 9:35):

> Egy kis ízelítő a nyelvi csavarok közül:
>
> *Én*ekelek
>
> *Te*keregsz
>
> *Ő*gyeleg
>
> *Mi*ákolunk
>
> *Ti*vornyáztok
>
> *Ő*klendeznek
>
> CsM
>
> *From:* Tajfutas *On Behalf Of *Miksi-TIPO
> *Sent:* Monday, November 16, 2020 8:24 PM
> *To:* tajfutas at lazarus.elte.hu
> *Subject:* [Tajfutas] Off: Egy kis nyelvelés
>
>
>
> Sziasztok!
>
>
>
> A holtszezonban egy kis (amatőr) nyelvészkedés. Nem a bóját szeretném már
> N-edszer nyüstölni, azt már mindenki pontos j-vel írja. A téma a személyes
> névmás: én, te … ők, ill, azok ragozott alakjai, pl. nekem, velünk stb.
>
>
>
> Újabban a tájfutók leveleiben kezd elterjedni a személyes névmások
> indokolatlan nagybetűs (Én, Ők, Nekünk stb.) írása. Az írott magyar nyelv
> eddigi 800 évében ezeket kisbetűvel írtuk, s nem hiszem, hogy a tájfutóknak
> részt kellene venniük egy ilyen nyelv-„újításban”.
>
>
>
> Mit írunk, írhatunk nagybetűvel? A megszólítást (Ön, Önök), ami nem is
> személyes névmás. A tegező megszólítást lehet kisbetűvel is (te), naggyal
> is (Te) – erről írhatnék akár hosszabban is. (Akit érdekel, magánban
> megteszem.) Az „ő” esetében igen furcsa és teljesen eltér az eddigi
> többszáz éves hagyománytól, ha „Ő”-t írunk. Kivétel persze van, pl. egy
> ilyen mondat: „számomra ő a nagy Ő” -  mert ő a szerelmem, a példaképem stb.
>
>
>
> A legvisszásabb szerintem a nagybetűs Én használata. Talán angol hatásra
> tört be ez a forma. Hiába, az angolok sok mindenben különböznek Európa
> nagyobbik felétől, talán a splendid isolation érhető tetten itt is.
>
>
>
> A nagybetűs Én-nel a fentieken túl leginkább még az a bajom, hogy aki
> találkozik vele, olyan következtetést is levonhat, hogy az illetőnek hamis,
> túlzott az önértékelése, túl nagy az EGO-ja. Aztán mindenki döntse el (ha
> tudja), hogy a következtetése igaz volt avagy hamis.
>
>
>
> Miksi
> _______________________________________________
> Tajfutas mailing list
> Tajfutas at lazarus.elte.hu
> http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20201117/20663ec8/attachment.html>