[Tajfutas] Off: Egy kis nyelvelés

[Csikós Miklós]

Egy kis ízelítő a nyelvi csavarok közül:

Énekelek

Tekeregsz

Őgyeleg

Miákolunk

Tivornyáztok

Őklendeznek

CsM

From: Tajfutas On Behalf Of Miksi-TIPO
Sent: Monday, November 16, 2020 8:24 PM
To: tajfutas at lazarus.elte.hu
Subject: [Tajfutas] Off: Egy kis nyelvelés

 

Sziasztok!

 

A holtszezonban egy kis (amatőr) nyelvészkedés. Nem a bóját szeretném már
N-edszer nyüstölni, azt már mindenki pontos j-vel írja. A téma a személyes
névmás: én, te . ők, ill, azok ragozott alakjai, pl. nekem, velünk stb.

 

Újabban a tájfutók leveleiben kezd elterjedni a személyes névmások
indokolatlan nagybetűs (Én, Ők, Nekünk stb.) írása. Az írott magyar nyelv
eddigi 800 évében ezeket kisbetűvel írtuk, s nem hiszem, hogy a tájfutóknak
részt kellene venniük egy ilyen nyelv-"újításban".

 

Mit írunk, írhatunk nagybetűvel? A megszólítást (Ön, Önök), ami nem is
személyes névmás. A tegező megszólítást lehet kisbetűvel is (te), naggyal is
(Te) - erről írhatnék akár hosszabban is. (Akit érdekel, magánban
megteszem.) Az "ő" esetében igen furcsa és teljesen eltér az eddigi többszáz
éves hagyománytól, ha "Ő"-t írunk. Kivétel persze van, pl. egy ilyen mondat:
"számomra ő a nagy Ő" -  mert ő a szerelmem, a példaképem stb.

 

A legvisszásabb szerintem a nagybetűs Én használata. Talán angol hatásra
tört be ez a forma. Hiába, az angolok sok mindenben különböznek Európa
nagyobbik felétől, talán a splendid isolation érhető tetten itt is. 

 

A nagybetűs Én-nel a fentieken túl leginkább még az a bajom, hogy aki
találkozik vele, olyan következtetést is levonhat, hogy az illetőnek hamis,
túlzott az önértékelése, túl nagy az EGO-ja. Aztán mindenki döntse el (ha
tudja), hogy a következtetése igaz volt avagy hamis.

 

Miksi

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20201117/8f82a33e/attachment.html>