[Tajfutas] 500-as limit

[Miksi-TIPO]

Sziasztok!

 

Nem akartam a nyilvános vitába bekapcsolódni, most sem fogok, csak hozzászólok.

Sokan, akik nem tudtak róla, bizonyosan meglepetéssel olvasták, hogy a szovjetek légitámadást intéztek Budapest ellen 1942 szeptember elején, akkor, amikor a német hadigépezet a legmesszebbre hatolt be, szállta meg a szovjet földet, kiért a Volgához és sokan (mindkét oldalon) eldöntöttnek hitték a háború kimenetelét. 

 

Egy ellenséges főváros bombázása ebben a szituációban egyértelműen nem katonai, hanem politikai döntés volt. Pont azt akarták megmutatni, hogy „vagyunk, élünk, harcolunk és nem adjuk fel”. Ugyanebben az időben bombázták Bukarestet és Berlint (!), valamint más német városokat is.

 

Budapest szovjet bombázása után a katonai és polgári hatóságok, valamint a lakosság is kezdte komolyan venni a légvédelmi ill. a légoltalmi feladatokat. Egészen 1944 áprilisáig Budapest a bombázásokat illetően nyugodtan élhetett.

 

És még annyit: a város ostroma idején a bombázást a korabeli katonai és technikai lehetőségek eléggé korlátozták. (A népnyelv bombázásnak hívhatta az ágyúzást is.)

 

Miksi

 

From: Tajfutas [mailto:tajfutas-bounces at lazarus.elte.hu] On Behalf Of György Bozán
Sent: Sunday, March 15, 2020 12:25 PM
To: Gyorgy Muszely
Cc: István Zsebeházy; Tájfutó lev.lista
Subject: Re: [Tajfutas] 500-as limit

 

Számomra teljesen hihető, hogy Garay Sanyi bácsi a bombázások idején is edzett. Még ha erről edzésnapló, pláne GPS log nem maradt fenn. Inkább azon csodálkozom, hogy 24 évesen éppen nem hívták be katonának.

 

Budapest bombázása 1942 őszén kezdődött.

Először a szovjet gépek jöttek és csak vaktában szórták meg Kispestet, de kapott a Műegyetem, a Városmajor és a Rózsadomb is.

Mindenki tudta, hogy lesz folytatás.  

A városvezetés a főváros önkéntes kiürítését szorgalmazta. Persze az élet nem állt meg.

Egyik sporttársunk családja csak úgy kapott akkor építési engedélyt a Tétényi úton, hogy 25 cm-es vasbeton padlásfödémet épít.

 

Az amerikaiak 1944 április 3-án kezdtek, rögtön egy 600 gépből álló kötelékkel. Aztán időről időre visszatértek. Szisztematikusan a vasúti létesítményeket, üzemanyag raktárakat, gyárakat üzemeket bombázták. Persze kaptak a lakóházak is, 3 ezerre becsülik a lakosság veszteségét.  Sokan elmenekültek az "ostrom elől", de a többség maradt. Egyébként vidéken sem volt béke. Talán soknak tűnik, de több mint ezer települést ért bombatalálat. Összesen több mint 20 ezer tonna bombát szórtak le. Még a héten is találtak egyet a Tabánban.

 

1944 szeptemberében az amerikaiak átadták a légteret, nehogy szövetségeseiket bombázzák Budapesten.  Másnap már a szovjet bombázók jöttek.

Azért '44 és '45 áprilisa között voltak napok, sőt hetek, amikor nem bombáztak. 

Ha sokan meg is haltak, a város élt. Volt előadás az Operában, nyitva volt az Állatkert és le lehet menni akár a Vasas pályára is.

 

Két olyan tájfutóról is tudok, akik pont bombázás alatt születtek. Otthon, de csak úgy á-la natur, az ebédlőasztal alatt, ahova nem potyog a vakolat, az ablakra meg szőnyeget szögeltek, mert az üveg már kihullott. Aztán túlélték.   Akkor persze senki sem tudta, hogy az egész meddig tart még.

Boxi

 

 

Gyorgy Muszely <muszely.gyorgy at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. márc. 13., P, 23:27):

Semmi sértődés, különben is nagy tisztelőd vagyok! Íme egy újabb momentum, hogy ehhez is értesz.

Amit írtál, ezt azért én is tudom, nyilván a Sanyi bácsi is azokra az időszakokra értette, amikor ezt még meg lehetett tenni. Különben jellemző rá! Többször mesélte pl., hogy nála a futás úgy kezdődött, hogy valami szívbetegséget állapítottak meg és minden fizikai megterheléstől eltiltották.

 

Üdv Mindenkinek

M. Gyurka

 

 

 

 

István Zsebeházy <zsebeisti at gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. márc. 13., P, 22:25):

Ez valahogy úgy volt, hogy amikor jöttek a gépek, a rádió bemondta a
városokat, a szirénák megszólaltak, mindenki lerohant a pincébe. Amikor meg
elmentek, a sziréna lefújta, és ha megmaradt a lépcsőház, fel lehetett
jönni.

 

Szia Gyuri (bácsi)! Elnézést, csak nem tudom hogy illik. :)

 

Be szép is lett volna, ha Budapest ostroma csupán ennyiből állt volna és nem a polgári lakosság feje felett vagy közvetlen közöttük folyik a közelharc, azt hiszem sokkal kevésbé lenne traumatikus fejezete a magyar történelemnek. Amit mondasz természetesen igaz! De ez különböző intenzitással a háború utolsó három évére igaz. A város közvetlen ostroma alatt azaz 1944 december 25 és 1945 február 10-e között (függően, hogy a városon belül hol élte át az ostromot) egy olyan a vállalkozás, hogy valaki a pincéből felmerészkedik a házba, vagy az utcára könnyen az életébe kerülhetett és nekem ebből a szempontból egyszerűen életszerűtlen, hogy valaki egy nem létfontosságú aktusért, mint egy kis edzés az életét kockáztassa. 

 

Tudom, nem voltam ott, számomra az olvasottak alapján ez elképzelhetetlen, hogy a fenti 5 hétben valaki józan megfontolásból ilyet tegyen, de ezért is mondtam Serdülőnek, ha van egy visszaemlékezés leírva azt nagyon szívesen veszem illetve ha megmondja, hogy ezek az "edzések" mely napon/napokon voltak és melyik utcában pár perc alatt kikeresem neki, hogy mikor haladt ott át a front és mennyire érték súlyos harcok azt az utcát akár orosz, akár német részről.

Tényleg érdekel.

 

Természetesen senkit sem kívántam se megbántani, sem hülyének nézni, csupán egy különös furcsaságon akadt meg a szemem. 

 

Vita szándéka nélkül, és barátsággal:

 

Zsebe Isti

_______________________________________________
Tajfutas mailing list
Tajfutas at lazarus.elte.hu
http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20200315/4c0ce45e/attachment.html>