[Tajfutas] kérdezősködők a versenyeken (Nyílt)

[Horváth Sándor]

Tisztelt versenyzők / Főleg a seniorok, akik  igazán komolyan veszitek / ! 

 

Gondoljátok meg, hogy mikor nem álltok megy egy síró gyereknek segíteni, aki
nem tehet róla, hogy elveszett az erdőben ! 

Ráadásul kizárólag érzéketlen emberek szaladgálnak körülötte. Így nem fog
megmaradni a sportágban egy ilyen élmény után. 

Nem az ő hibája ha túl korán vagy túl nehéz pályára küldik ki. Vagy az
edzője-szülei álmodtak túl nagyot, vagy a pályakitűző .

Ki gondolta volna, hogy egy alföldi terep itt Dabas mellett ilyen kemény tud
lenni...

Szóval ezt azért mindenki gondolja-érezze át. 

 

Azt hogy egy-egy esetben felnőtteknek - senioroknak segítünk vagy nem, azt
mindenki maga döntse el az adott szituációban. 

 

üdv :Sanyi

 

 

From: tajfutas-bounces at lazarus.elte.hu
[mailto:tajfutas-bounces at lazarus.elte.hu] On Behalf Of Kéri Gerzson
Sent: Sunday, April 21, 2013 7:11 PM
To: LEV. LISTA
Subject: [Tajfutas] kérdezősködők a versenyeken

 

Tisztelt versenyzők!

Korábban is már többször szó volt róla a listán, mennyire sportszerűtlen
(sőt szabály ellenes is) a többi versenyzőt zavarni kérdezősködéssel. Ha
szigorúan vennénk a szabályt, minden ilyen külső segítség kérése kizárást
vonna maga után.) A Postás Kupán sajnos annyian zavartak az ilyen
kérdezősködős versenyzési szokással, hogy kénytelen vagyok ismét szóvá tenni
a dolgot. A Postás Kupa első napján igen sokat hibáztam, sokszor
elvesztettem a kontaktust a térképpel, ezért ha akartam volna, sem tudtam
volna megmondani a kérdezősködőknek, hogy hol vagyunk, az esetek nagy
többségében.

A Postás Kupa második napján viszont nagyon jól ment (saját képességemhez
viszonyítva), de két helyen vesztettem (vagy veszíthettem volna) időt azért,
mert kérdező versenyzők zavartak. Először egy utat történetesen úgy sikerült
kereszteznem, hogy nem tudtam egész pontosan, hol kereszteztem, pedig fontos
lett volna egész pontosan tudni. Ekkor zavartak meg egymás után hárman is,
amiért aztán még jobban elbizonytalankodtam, és ténylegesen időt
veszítettem. Később a cél közelében, attól nem egészen 300 méterre délre,
már látszott a feltáruló nyílt tereprészen a befutópont is, meg a cél is.
Már csak rohantam amennyire bírtam, de itt is valaki megkérdezte, meg
tudnám-e mondani neki, hol vagyunk. Ismerős volt az illető, a nevemen
szólított, tudom: nem kellett volna semmit válaszolnom. De nem tudtam
megállni, hogy ne utasítsam rendre, mert ezt főleg hallatlan pofátlanságnak
tartom, ha valaki ilyen szituációban is képes lenne megállítani a
versenyzőtársát.

Kedves kérdezősködők!

Nem gondoljátok, hogy szemétség olyan módon törekedni jobb versenyeredmény
elérésére, hogy egyúttal másokat feltartotok, tehát mások versenyeredményét
rontjátok?

Kedves válaszolók!

Ne válaszoljatok, felnőttnek és szeniornak főleg ne, de még gyereknek se.
Gondoljatok arra, hogy ezzel esetleg épp saját klubtársatokat fosztjátok meg
egy jó eredménytől, mert előfordulhat, hogy akit útbaigazítotok, az fogja
így miattatok megelőzni, és megfosztani a jó eredménytől a sportszerűen
versenyző saját klubtársatokat. Ezenkívül, ha sikerül elérni, hogy mind
kevesebben válaszolunk, akkor a kérdezősködések is talán csökkenő tendenciát
fognak mutatni.

(Persze lehet olyan eset, hogy egy nagyon kétségbeesetten síró gyereknek
helyesebb segíteni, mint otthagyni. A Postás Kupa igen nehéz pályáira
azonban gondolom, nem lettek kizavarva ilyen szerencsétlenkedő gyerekek.)

 

Üdv:

KGF

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20130422/a53c836c/attachment.html>