[Tajfutas] Köszönjük a TIPO-nak az Országos Diákolimpia normáltávjának pótlólagos megrendezését!!

[Kinde Kálmán]

Sziasztok,

Egy "tipus-hiba" kimaradt a szalagos pályakitűzések gyöngyszemei  
közül: a csiki-csuki. Sok kisgyermeknek maradnak ki az így  
kitűzött pontok... A cél-rajt távolságot és a pályavezetés  
térképi ábrázolását már nem is említem :-(.

A szülöi kíséretre vonatkozóan viszont a magam részéről nem  
értem miért engedélyezték a rendezők(nek), hogy a DO-val térben  
és időben egyszerre nyíltban lehessen indulni.

Üdvözlettel,

Kálmán

U.i.: Kova, szívesen részt vennék, mint többszörösen érintett  
tájfutó apuka :-)


On 2010.06.21., at 22:02, Pataki Gábor <gabor.pataki at bizol.hu> wrote:

> Sziasztok,
>
> Az alábbiakban megfogalmazottakhoz fűznék hozzá néhány szót,
>
> Mint gyakorló szülő, - az egyik lányom most nőtt ki ebből a  
> korosztályból, a másik most nő bele - bennem is megfogalmazódtak- 
> megfogalmazódnak hasonló gondolatok.
> Ebben a kategóriában - FNII - és általában 10 esetleg 12 D - ben  
> valóban nem annak a néhány gyereknek kellene a pályát tervezni  
> aki "hozza" a győztes időt. Személyes tapasztalataim alapján ez  
> inkább elveszi a kedvét a kicsiknek, és mondom ezt úgy, hogy a  
> nagyobbik lányom, a fentebb említett, "győztes időt hozók"  
> közé tartozik. Mint versenyekre rendszeresen járó, valamint az  
> eredményeket figyelő, az alábbiakkal találkoztam, amik szerintem  
> problémásak :
>
> Túl hosszú pályák: miért kell egy 8,9,10éves gyereknek 5 km  
> fölötti pályát kitűzni, néha 100 vagy még annál is több  
> szinttel, ráadásul 5-6 ponttal? Nem válasz erre az, hogy levágva  
> csak a fele, vagy még annál is kevesebb a táv is és a szint is.  
> Nem válasz, mert akkor csak néhány az, - és ki merem jelenteni,  
> hogy ez max. 5-6 gyereket jelent - , akinek ez tényleg verseny, és a 
> ki tényleg élvezi, és tud úgy tájékozódni, hogy képes legyen  
> mindenhol levágni. A többinek leginkább túlélő gyakorlat, ami  
> esetleg végleg elveszi a kedvét a versenyzéstől, és magától a  
> tájfutástól is. Ha utánpótlást szeretnénk nevelni, ez is  
> szempont kell(ene), hogy legyen. Ráadásul kevés a pont, annak a  
> "szerencsétlen" gyereknek, - aki még csak a szalagon tud menni -  
> számára iszonyúan hosszú ideig fut-gyalogol, amíg elér a  
> következő pontjához. Ekkora korban sem a távolság érzet, sem a  
> idő érzet nem olyan fejlett, hogy ránézve a térképre el tudja  
> képzelni, mikor fog odaérni.
>
> Pályatervezés: Senkit nem akarok megbántani (mert nem ez a  
> célom), ezért sem sem versenyt, sem nevet, sem helyszínt nem  
> említve; az elmúlt 3-4 évben a versenyek nagyobb hányadában azt  
> láttam-látom, hogy a pályatervező nem igazán tudja "beleélni"  
> magát a kicsik világába, bár a szabályzatot esetleg jól ismeri.  
> Mire gondolok: egy amúgy is  - levágva - 600-700 m - es átmenetet  
> megfejel, egy még 300-400 méteres kerülővel?!? Minek, illetve  
> minek ekkora átmenet? Másik: 300-400 méteres átmenetbe csak plusz  
> 150-200 métert tesz bele, de abba 20-35 méter szint van ( ami ugye   
> kilométerenként 120-125 méter!), 8-10 éves gyerekeknek, minek?   
> Aztán: elfogadható hosszúságú átmenet, a szalagozott kerülő  
> is hossza is "jó", csak 2-es, 3-as zöldbe viszi bele a gyereket, min 
> ek? És esetleg feltéve neki ezeket a kérdéseket a válasz: miért  
> hozták a győztes időt, nem? Igen egy-kettő hozta, de mi van a  
> többi 10-20 -al?
>
> Pályakitűzés, (ez alatt a szalagok elhelyezését értem): Azt  
> hiszem a legtöbb gondot itt láttam, még jó pályák esetében is.  
> A pályatervező tervez egy jó pályát, átadja a térképet a  
> felvezetőnek, azt pedig rábízza a szalagos pályát, egy olyan  
> munkatársra, akire már pontok kirakását nem meri rábízni.  
> Tapasztalatból mondom: a D-s pályák szalagozása "alja" munkának  
> számít, még a nagy egyesületek által rendezett nagy versenyeken  
> is, tisztelet a kivételnek. Ezért aztán, vagy néhány "Nyílt"  
> kategóriában már elindult de nem "profi" testvér, barát v.  
> barátnő, feleség,szenior, vagy 14-16 éves nagy gyerek aki azért  
> tájfutó, rakja ki a szalagot. És a végeredmény: "Y" elágazóban  
> az elágazástól 50-70 méterre, természetesen az elágazásból  
> NEM látható a következő szalag; akinek nincs szerencséje, és  
> még elég tapasztalatlan, esetleg kicsi is annak itt ért véget a  
> verseny, aki pedig az élmezőnybe tartozik, az "csak" 1-2 percet vesz 
> ít mire rájön, hogy a másik út a nyerő. Aztán, 1-es zöldben  
> citromsárga szalag ( amikor megkérdeztem a rendezőt, miért nem  
> narancs; "...ezt lehetett kapni..." volt a válasz), 30-40  
> méterenként, és volt olyan is, hogy 170-190 cm magasan! Egy ekkora  
> gyerek kb. 115-135 cm magas, és általában nem felfelé néz, nem  
> is beszélve arról, hogy én is csak nehézségek árán, vagy  
> némelyiket egyáltalán nem vettem észre, csakhogy én tudtam,  
> merre kell menni, és így láttam meg a következőt, de egy 8-10  
> éves gyerek nem nagyon tudja, letérve az útról az 1-es zöldben,  
> hogy merre kell menni!
>
> Versenyértékelés: Nem szorosan ide tartozik, de a személyes  
> tapasztalatom szerint a "túlélő" versenyek, és az igazságtalan  
> értékelés az ami a leginkább eltántorít egy  ilyen korú  
> gyereket a folytatástól. A gyerekeknek először a szalag  
> "megtalálását" és annak követését tanítottam meg, és csak  
> ezután mikor már biztosan meglátta, és tudta követni a szalagot,  
> engedtem ki egyedül. Ez azt jelentette, hogy én is mentem vele, anna 
> k ellenére, hogy nem a kísérős kategóriába neveztem, mert  
> esetleg nem is volt. Itt aztán láttam, hogy sok szülő  
> végigrángatja  a gyereket, hogy nyerjen, de mi ennek az értelme?  
> Én is megtettem néhányszor, csak azért, hogy végre előre  
> kerüljön, de rájöttem. így nem tanul semmit, és csak a  
> kedvemért "rohan". Volt, hogy szóltam a rendezőknek, hogy  
> versenyen kívül értékeljenek, volt hogy nem. Mindenesetre, nem  
> értem, sem a szülőket, sem rendezőket.! A szülőket azért, mert  
> minek kell a gyereket végigrángatni, azon kívül, hogy úgy  
> nyerjen meg egy versenyt, hogy fogalma sincs merre járt mit és  
> miért csinált? A nagyobbik lányom a dobogó mindhárom fokáról  
> lecsúszott ilyenek miatt (értsd: első helyett második, második  
> helyett harmadik,és harmadik helyett negyedik lett) ráadásul egy  
> gyerek miatt, pontosabban nem miatta, hanem a szülője miatt. Akkor h 
> iába vigasztaltam azzal, hogy nembaj, majd eljön az ideje, amikor ma 
> jd legyőzöd, nem igazán tudta elképzelni (azóta eltelt 1-2 év,  
> és a nyomába sem tud lépni szegény gyerek), most már nevetünk  
> az egészen, de akkor nagyon rosszul esett neki. A rendezők  
> oldaláról: nem igazán értem, bár már láttam belülről  
> néhány nagy verseny rendezését is, miért nem figyelik ezeket a  
> kategóriákat is. Mire gondolok: több napos versenyen az utolsó  
> nap hirtelen megtáltosodik valaki, ráadásul olyan aki addig a  
> napig-versenyig nem tartozott-tartozik a kategóriája "menői"  
> közé, és a legjobbaknál is jobb időt megy, ráadásul úgy, hogy  
> a vert mezőny eleje " hozza" a győztes időt, és a valaki még  
> őket is megveri; ez azért több mint gyanús. Nem értem, ha egy  
> rendező nem hirdet 10-12DK ( kísérős) kategóriát, miért  
> hagyja, hogy a ezeket a kategóriákat olyan gyerekek nyerjék, és  
> esetleg a dobogós helyeket is, akiket a szüleik visznek végig,   
> azért mert egyedül nem futnak, vagy azért mert még nem tud úgy  
> tájékozódni, hogy levágjon, vagy azért mert egyedül fél  
> kimenni az erdőbe, ráadásul egy olyan gyerek előtt, aki egyedül  
> megy, nagyjából végig fut, és egyedül oldja meg az egész  
> pályát?!?!Másik: ezt a tegnapi diákolimpián láttam, gondolom  
> nem először, és gondolom nem utoljára; szülők, akik a nagyobb  
> kategóriákban is (FN12-14, FNIII, FNIV) a befutó, vagy az utolsó  
> előtti pontig kísérik-viszik a gyereket. Nem tűnik fel senkinek  
> az eredményeket böngészve, hogy hirtelen megtáltosodott valaki?  
> Ezek a dolgok, úgy veszem észre, csak a néhány érintett  
> szülőjének, esetleg edzőjének tűnik fel, másnak nem, de ők is  
> hallgatnak róla, esetleg egy informális, baráti beszélgetésen  
> megemlítik a rendzők közül valakinek, aztán egy  
> vállrándítással elintézik az egészet. Én megfogadtam,  
> legközelebb ilyennel találkozok, leszek olyan "bunkó", hogy  
> hivatalos óvást nyújtok be!
>
> Összefoglalva: túl hosszú, fizikailag nehéz és kevés pontból  
> álló - és ezért unalmas ahogy a kisebb lányom mondta -  "D"-s  
> pályák inkább elriasztják a gyerekeket, és sokszor csak a  
> tájfutó! szülő ilyen-olyan módon tudja a következő versenyre  
> "elcsábítani", vagy csak akkor amikor már néhány hónap  
> elteltével a feledésbe vész a "kaland", nem beszélve az  
> igazságtalan értékelésről - a nagyobbik lányom majdnem  
> abbahagyta akkor. Nem tájfutó szülő esetén néhány ilyen  
> tapasztalat, főleg ha még nem eresztett "gyökeret" a csapatban,és  
> örökre abbahagyja. Úgy gondolom, a szabályzat betartásával- 
> betartatásával, és néhány kisebb módosítással (pl.. a szalag  
> anyaga), és egy kicsit nagyobb odafigyeléssel változtatni lehet 
> (ne) ezen!
>
> Üdv.,
>
> Gábor