[Tajfutas] MoSa_Nekrolog

[klari key]

BÚCSÚ SACITÓL

 

          Tudtuk, hogy beteg, de reméltük, hogymind már sokszor, most is győzni fog. És nemcsak a világversenyeken, hanem mint1978-ban a kullancsfertőzés okozta agyvelőgyulladásból, most  is győztesen kerül ki. Egy tájfutónak, akineklételeme a futás, akkor még a járást is csak hosszú, kemény munka árán sikerültújra tanulnia. Ez a kemény munka jellemezte Monspart Sarolta egészsportpályafutását; csak így lehetett harmincnégyszeres tájfutó magyar bajnok,1972-ben világbajnok és még ugyanabban az évben Európa leggyorsabb nőimaratonfutója. 

          Ahhoz viszont, hogy egy kevésséfelkapott és ráadásul még csak nem is olimpiai sportág kiválósága kiérdemelje amagyar Nemzet Sportolója kitüntetést (2020) nemcsak nemzetközi sportsikerekszükségeltetnek, hanem egy teljes életmű. Monspart Sarolta ezt a címetmindenképpen kiérdemelte, sőt már jóval korábban, mikor még nem jelentkeztek avégzetes kór tünetei.

          Versenyzői pályafutása után a magyartájfutó-válogatott szövetségi kapitányaként, majd a Nemzetközi TájfutóSzövetség elnökségének tagjaként segítette az újabb világbajnokok nevelését. Arendszeres mozgás, az egészséges életmód elkötelezett harcosa volt. MiltényiMártával közösen kiadta  A futáscsodálatos világa című  kitűnőszakkönyvet, előadásokat tartott és – ameddig betegsége engedte – az OrszágosGyalogló Idősek Klubhálózatát szervezte. Így lett teljes az életmű!

          Mi kolozsvári tájfutók sokatköszönhetünk neki. Skerletz Ivánnal a Magyar Tájfutó Szövetség legendásfőtitkárával karöltve minden alkalmat megragadtak – és az akkori viszonyok köztez nem volt veszélytelen – a hivatalos sportkapcsolatok kialakítására ésfejlesztésére. Itt találjuk őket a magyar tájfutó válogatottal együtt 1970-benaz első romániai nagypontosságú színes tájfutó térkép bemutatkozóján aKolozsvár Kupa keretében, és az elsők között jöttek segíteni az 1990-esrendszerváltáskor is.

          Egy matematika tanárnak kötelező azérthető, tömör fogalmazás. Sacira ez különösen jellemző volt. Mikor az 1971-benrendezett Románia Kupán (Slănic Moldova) a magyar válogatottat a Kék Villábaszállásolták el, ami az akkori viszonyokhoz képest luxus körülményeketjelentett, így „bókolt” a román szakszövetség vezetőjének: nem színes luxuskell, hanem jó színes térkép. Később pedig egy, az idősek életmód-váltásátszolgáló rendezvényen fogalmazta meg a lényeget egy rövid mondatban: hatvan évfelett kistányér!

          A múlt század hetvenes-nyolcvanaséveiben jó volt tudni itt Kolozsváron, hogy „odaát” van valaki, aki bátorszókimondásával,szakszerű kritikáival és nagy versenyzői tapasztalatával biztostámaszunk, segítőnk.

          Bár a későbbiekben kapcsolatainklazultak, útjaink szétváltak, mi ugyanolyan hálás szeretettel gondolunk azakkori „szép időkre”. Köszönjük Saci, nem felejtünk.

 
                                                                                                                                                László F. Csaba
 a Szabadság című napilapból,  2021 április 27
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20210427/fceee101/attachment.html>