<html><head></head><body><div class="yahoo-style-wrap" style="font-family:Helvetica Neue, Helvetica, Arial, sans-serif;font-size:13px;"><div dir="ltr" data-setdir="false"><span><div style="text-align:center"><b><span lang="HU"> </span></b></div>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" align="center" style="text-align:center"><b><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari"">BÚCSÚ SACITÓL</span></b></p>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" align="center" style="text-align:center"><b><span lang="HU"> </span></b></p>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""><span> </span>Tudtuk, hogy beteg, de reméltük, hogy
mind már sokszor, most is győzni fog. És nemcsak a világversenyeken, hanem mint
1978-ban a kullancsfertőzés okozta agyvelőgyulladásból, most<span> </span>is győztesen kerül ki. Egy tájfutónak, akinek
lételeme a futás, akkor még a járást is csak hosszú, kemény munka árán sikerült
újra tanulnia. Ez a kemény munka jellemezte Monspart Sarolta egész
sportpályafutását; csak így lehetett harmincnégyszeres tájfutó magyar bajnok,
1972-ben világbajnok és még ugyanabban az évben Európa leggyorsabb női
maratonfutója. </span></p>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""><span> </span>Ahhoz viszont, hogy egy kevéssé
felkapott és ráadásul még csak nem is olimpiai sportág kiválósága kiérdemelje a
magyar Nemzet Sportolója kitüntetést (2020) nemcsak nemzetközi sportsikerek
szükségeltetnek, hanem egy teljes életmű. Monspart Sarolta ezt a címet
mindenképpen kiérdemelte, sőt már jóval korábban, mikor még nem jelentkeztek a
végzetes kór tünetei.</span></p>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""><span> </span>Versenyzői pályafutása után a magyar
tájfutó-válogatott szövetségi kapitányaként, majd a Nemzetközi Tájfutó
Szövetség elnökségének tagjaként segítette az újabb világbajnokok nevelését. A
rendszeres mozgás, az egészséges életmód elkötelezett harcosa volt. Miltényi
Mártával közösen kiadta<span> </span><i>A futás
csodálatos világa </i>című<span> </span>kitűnő
szakkönyvet, előadásokat tartott és – ameddig betegsége engedte – az Országos
Gyalogló Idősek Klubhálózatát szervezte. Így lett teljes az életmű!</span></p>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""><span> </span>Mi kolozsvári tájfutók sokat
köszönhetünk neki. Skerletz Ivánnal a Magyar Tájfutó Szövetség legendás
főtitkárával karöltve minden alkalmat megragadtak – és az akkori viszonyok közt
ez nem volt veszélytelen – a hivatalos sportkapcsolatok kialakítására és
fejlesztésére. Itt találjuk őket a magyar tájfutó válogatottal együtt 1970-ben
az első romániai nagypontosságú színes tájfutó térkép bemutatkozóján a
Kolozsvár Kupa keretében, és az elsők között jöttek segíteni az 1990-es
rendszerváltáskor is.</span></p>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""><span> </span>Egy matematika tanárnak kötelező az
érthető, tömör fogalmazás. Sacira ez különösen jellemző volt. Mikor az 1971-ben
rendezett Románia Kupán (Slănic Moldova) a magyar válogatottat a Kék Villába
szállásolták el, ami az akkori viszonyokhoz képest luxus körülményeket
jelentett, így „bókolt” a román szakszövetség vezetőjének: nem színes luxus
kell, hanem jó színes térkép. Később pedig egy, az idősek életmód-váltását
szolgáló rendezvényen fogalmazta meg a lényeget egy rövid mondatban: hatvan év
felett kistányér!</span></p>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""><span> </span>A múlt század hetvenes-nyolcvanas
éveiben jó volt tudni itt Kolozsváron, hogy „odaát” van valaki, aki bátor
szókimondásával,szakszerű kritikáival és nagy versenyzői tapasztalatával biztos
támaszunk, segítőnk.</span></p>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""><span> </span>Bár a későbbiekben kapcsolataink
lazultak, útjaink szétváltak, mi ugyanolyan hálás szeretettel gondolunk az
akkori „szép időkre”. Köszönjük Saci, nem felejtünk.</span></p>
<p class="ydp20b31a8eMsoNormal" style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""> </span></p>
<div style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""><span> </span><span> </span>László F. Csaba</span></div><div style="text-align:justify"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""><br></span></div><div style="text-align:justify" dir="ltr" data-setdir="false"><span lang="HU" style="font-family:"DejaVu Sans Condensed","sans-serif";mso-bidi-font-family:"Lohit Devanagari""> a Szabadság című napilapból, 2021 április 27</span></div></span></div></div></body></html>