1. A TÉRKÉPÉSZET KEZDETEI
Az ember környezetének legkorábbi rajzos megjelenítés a régmúlt
homályába vész, mégis a világ minden táján megtaláljuk jeleit. A földközi -tengeri
illetve az európai tudomány és művelődés szempontjából legjelentősebbek a mezopotámiaiak
és az egyiptomiak.
Mezopotámiában i. e. 7000 és i. e. 600 között íróvesszővel agyagtáblán örökítették
meg feljegyzéseiket, rajzaikat, ismerték az igáskocsit, a faéket és a téglaégetést,
tudtak területet számolni és mérni. Egy "világtérképük" az i. e. VI. századból
maradt ránk.
Egyiptomban papi, sőt királyi kiváltság volt a mérésekkel, csillagászati és más
irányok kitűzésével foglalkozni. Méréseik gyakorlati célokat szolgáltak: A Nílus
áradásai miatt megsemmisült földparcella-határok kijelölését, az öntözésekhez
szükséges lejtőviszonyok megállapítását. Abban a piramissírban , ahol kb. 3600
évvel ezelőttől Menna, "a föld és Ammon isten határköveinek felügyelője" nyugodott,
térképfelmérési jelenetet (papirusztekercset, mérőzsinórt és kitűző rudakat) találtunk.
Az egyiptomiak kikészített papirusznádra tintával írtak. A "kharta" szó - ahonnan
a mi kartográfia szavunk ered - a papirusznád rostjainak elnevezése volt. Kb.
i. e. 1400-tól állatbőrből készült pergamen, később fatáblák voltak rajzhordozóik.