Irmédi-Molnár László a következő helyeken végzett oktatói munkát:
Mindenütt maradandó
értékű munkásságot fejtett ki
A szegedi egyetemen nem
jelent meg egyetemi jegyzete. Ekkor könyvírásra
gondolt, amiből öt fejezetet ki is dolgozott a földrajz
tárgyköréből. A HTI topográfus
tanfolyama számára készített jegyzetet,
abból elő is adott, ez Hegyidomtan címmel
látott napvilágot 1951-ben. Kis bővítéssel
ez jelent meg a soproni egyetemen is (1950).
A Hadmérnöki
Karon a Hegyidomtan és a Térképsokszorosítás
c. jegyzete jelent meg 1951-ben, illetve 1954-ben.
A tudományegyetemi
oktatás számára adta ki egyetemi jegyzeteit
a Térkép- és vetülettant, a Földrajzi
hálózatok szerkesztését több
szak részére és többszöri átdolgozással,
amint azt publikációs jegyzéke (B. melléklet)
mutatja. Összesen 12 kötete jelent meg 1950-1964 között.Ezek
összefoglalása a Geodéziai Kézikönyv
két nagy fejezete (1960) és az 1970-ben a Tankönyvkiadó
által kiadott Térképalkotás c. tankönyve,
valamint kandidátusi disszertációja (1969).
Szívesen foglalkozott
oktatófilm készítéssel, a földrajzi
alapfogalmakról készített ilyet 1939-ben
a Budai-hegységben.
Tudományos pályafutását
jelentős mértékben elősegítette
nyelvtudása. Németül és oroszul beszélt,
a korábban említett keleti nyelveket is annyira
ismerte, hogy az elegendő volt térképtörténeti
kutatásaihoz. Széles érdeklődési
köre mellett nyelvismerete révén tett szert
arra az olvasottságra, amelyet említett szemlecikkeinek
nagy száma (77 db) és változó témája
is mutat.
Vázoltuk, hogy
külföldön is sok felé járt, hadifogsága
után Ausztriát és Csehszlovákiát
kereste fel, főleg térképtörténeti
kutatásai és hadi levéltári adatgyűjtései
érdekében.
Ezen munkái mellett több kisebb kiadványa is megjelent a nagyközönség, az ifjúság, a cserkészek számára: a tereptanok, a jelkulcsok, a térképészeti példák, az oktatótáblák és a népatlasz, továbbá füzetek a térképkészítés módszereiről és a térképvázlat készítésről.