Szintén a kartometriai tevékenységek közé sorolható egy adott objektum térképi előfordulásának mennyiségi meghatározása, pl. házak, sziklák, tavak megszámlálása. Ezt a területet még Maling alapműve [36] is eléggé mostohán kezeli, talán egyedül Kishimoto [24] foglalkozott behatóan a témával. Kísérleteinek tapasztalatai az alábbiakban foglalhatók össze:

• Minden konkrét számolás előtt a mérés végző becslést is végzett; legyenek bár a megszámlálandó pontok azonos térképjellel ábrázolva és kis területen, viszonylag homogén elrendezésben, a becslés szinte minden esetben jóval alatta maradt a valódi értéknek. Ha azonban a megszámlálandó objektumok sem alakban, sem méretben nem egyeznek meg, még jelentősebb az alábecslés mértéke, valószínűleg azért, mert a becslés során főleg az átlagosnál nagyobb objektumok a feltűnőek.
• Az objektumok számának gyors vizuális becslése, pl. egy elterjedési térképnél sokkal nehezebb, ha azok nem egyenletesen helyezkednek el, hanem szétszórt csoportokban.
• Maga a számolás művelete meglepő eredményeket hozott. Az első kísérletben, ahol a helyes érték 167 lett volna, ezt az 56 értékelő személy közül senki sem számolta, az értékek 141 és 182 között voltak, az átlag 164.4 volt. A második példában, ahol a számlálandó objektumok viszonylag csoportosan helyezkedtek el a helyes érték (97) már 14 alkalommal fordult elő, a számolt értékek 89 és 117 közé estek, az átlag 97.8 volt. Vagyis amennyiben a számlálandó objektumok a területen szétszórva helyezkednek el sokkal gyakoribb az elszámolás.
• A számolás során az érzékelő személyek sokkal gyakrabban követték el azt a hibát, hogy kifelejtettek objektumokat a számolásból, mint hogy ugyanazt kétszer is megszámolták volna. Ugyanis, mint ez a későbbi ellenőrzés során kiderült sokan egyéb, hasonló jeleket is megszámoltak. Ennek végeredmény növelő hatása azonban nem mutatható ki a fent említettek miatt.
• Elméletben a mérések pontosságának és szabatosságának kérdése a számolásnál nem létezik, legalábbis nem abban az értelemben mint a többi mérésfajtánál. A valóságban azonban ugyanazon mennyiség számlálásának eltérései között nem mindig a mérést végző hibájának tekinthetők, mert a számlálás eredményét gyakran befolyásolja a személyes értelmezés és döntés. Vagyis az ilyen eltérések gyakran elkerülhetetlenek és már nem tulajdoníthatók csak a művelet véletlen hibáinak; ennélfogva a statisztikai pontosság nem határozható meg.

© Zentai László

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!