A térképkészítés folyamán a görbült földfelszín síkba fejtése során elkerülhetetlenül torzul. Ha azonban az ábrázolt terület a felszínnek csak kis darabja, mint például a topográfiai térképek egyes szelvényeinél, a vetületi torzulások nem jelentősek: még a legkisebb méretarányú topográfiai térképek (1:200000) esetében sem érik el a papír méretváltozásából adódó hibákat. Ha szükséges a torzulások pontos, matematikailag definiált ismerete, akkor a Tissot-indikátrixot kell használnunk, amely nem más mint egy egység sugarú alapfelületi kör vetületi képe, általában egy ellipszis. Az ellipszis méretéből meghatározható a vetület hossz-, terület- és szögtorzulása.
A vetítés következtében a méretarány lokálisan változik, torzulásmentes hely legfeljebb csak egy végtelenül keskeny zóna lehet (általában a normál parallelkör vagy a középmeridián). Tulajdonképpen a térkép minden egyes pontjára kiszámítható egy egyedi méretarány szám, de ez a térkép megadott méretarányától csak a kisebb méretarányokban tér el annyira, hogy hatása számottevő.
Az értekezésnek nem célja a különféle vetületek ismertetése, de útmutatást kíván adni ahhoz, hogy különféle méréseinket milyen vetületben készült térképeken célszerű elvégezni. Részletesen ezekről a problémákról az egyes méréseknél lesz szó, annyi azonban már most is elmondható, hogy ha ugyanazon terepről többféle mérést is el szeretnénk végezni, valószínűleg ugyanabban a méretarányban nem fogunk találni külön szögtartó, illetve területtartó vetületben készült térképeket. Lehetőség szerint célszerű olyan általános torzulású vetületet választani, amelynél ugyan van mind terület-, mind szögtorzulás, de ezek mértéke megfelelően kicsi [29].

2.1. ábra Azimutális vetületek torzulási viszonyai.

© Zentai László

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!