|
|
Arról már beszéltünk, hogy a Föld alakja nem tökéletesen gömb. Pontosabban, bolygónk felszíne eléggé egyenetlen: kisebb-nagyobb, különböző magasságú és formájú területek követik egymást. Ezek a felszíni formák, amelyeket összefoglalva domborzatnak nevezünk.
|
|
| 1. ábra |
|
Attól függően, mennyire magas egy adott terület, négy alapvető felszíni formát különböztetünk: alföld, dombság, középhegység és magashegység. A magasságot a tengerszinttől indulva határozzuk meg. Magyarországon a
Balti-tengerhez viszonyítva, pontosabban a Kronstadt városban meghatározott "0" értékű alaptengerszintmagasság alapján mérjük. (1. ábra)
|
|
|
| 2. ábra. |
|
A 2. ábrán összehasonlíthatod ezeket a domborzati formákat. A magashegységek Földünk legmagasabb területei, 1500 m fölé emelkednek. A földrajzi térképeken általában barna szinnel ábrázolják: minél magasabb, egyre sötétebb árnyalattal. Ezalól kivételet jelentenek azok a magas területek, amelyeket örök hó, jégtakaró vagy gleccser borítja: ezeket fehér vagy kékes-fehér színnel rajzolják. Magyarországon nincsenek ilyen magas hegyek.
A középhegységek 500-1500 m-es magasságon fekszenek, ezeket a barna szín világosabb árnyalataival szokás rajzolni.
200-500 m között találjuk a hullámos felszínű dombságokat, amelyeket a földrajzi térképeken sárga, barnás sárga tónusokkal jelölnek.
Ha a terület magassága a tenger szintje (azaz 0) és 200 m között van, akkor síkságról (alföldről) van szó. Magyarország jelentős részét alföld alkotja: a földrajzi térképeken a zöld egyre világosabb árnyalataival szokás ábrázolni (ahogy közeledik a 200 m-es magasságra, világosabb zölddel töltjük ki a területet).
|
|
|
|
