Léteznek speciálisan kartográfiai célra készített rendszerek is (PC-Map, Cartographics, Mercator, Tactician), de ezek ára - a komoly térinformatikai szoftverekhez hasonlóan - hazai viszonyok között messze meghaladja a még sokak által megfizethető mértéket.
A GIS alkalmazásának egyik rejtett veszélye az, hogy míg a térképészek tudatában is vannak annak a ténynek, hogy a térképek sohasem lehetnek tudományos szempontból teljesen objektívek, addig a földrajzi információs rendszerek használói általában nem tudnak erről. Sehol másutt nem ragaszkodnak a térképek csalhatatlan voltához olyan nagyon, mint a földrajzi információs rendszerek felhasználói körében, ahol eltérő térképalapú adatokat használnak vegyesen anélkül, hogy akár közelítő ismereteik lennének arról, hogy a kevert használat hogyan befolyásolja az egyes, önmagukban is kérdéses minőségű térképekre alapozott pontossági mérőszámot. Sehol másutt nincs nagyobb veszélye annak, hogy alapvető döntéseket látszólagos objektivitásra és vélt pontosságra alapoznak, mint az ilyen, technológiaközpontú GIS-ekben [26].
2. Nem elsődlegesen kartográfiai célú nagy rendszerek az AutoCAD (mérnöki, építészeti tervezés), vagy az Intergraph Microstation, bár az utóbbi szoftver nagy térképészeti rendszerek készítésére is alkalmas és szoftverrendszere munkaállomáson képes a teljes kartográfiai folyamat véghezvitelére. Mindkettőnek létezik Apple-MacIntosh verziója is, illetve igényesebb alkalmazások esetén célszerű munkaállomások használata. Az AutoCAD, lévén elsődlegesen mérnöki tervezői rendszer a vonalas rajzok készítését támogatja (bár a 12-es változat már pixeles állományok fogadására is képes), de megfelelő szoftver kiegészítéssel képes tetszőleges raszterek előállítására is, ami térképészeti célú alkalmazások esetén elengedhetetlen. Kisebb vállalkozások számára azonban ezen programok - a komolyabb hardverigény miatt is - általában már túlzottan nagy beruházást jelentenek. Megemlítendő még az ArcCad nevű program, mely megteremti a kapcsolatot az AutoCAD és az ARC/INFO, a CAD és a GIS világ között.
3. Az alacsonyabb árfekvésű általános célú grafikai programok esetében az IBM PC kompatibilis számítógépekre készített szoftverek csak 1992-ben érték el a MacIntosh számítógépeken futó grafikus szoftverek színvonalát (felhasználóbarátság, illetve funkciógazdagság, teljesítőképesség tekintetében). Ez is elsősorban a két vezető grafikus MacIntosh szoftver (Adobe Illustrator, Aldus Freehand) Windows környezetben való megjelenésének köszönhető s így kellő nyomást gyakorolt a PC-s környezet vezető grafikus szoftvereire a CorelDrawra és a Micrographx Designerre. Ezen szoftverek ma már olyan kifinomult grafikai képességekkel rendelkeznek, amelyek még a térképészek igen speciális igényeit is képesek majdnem maradéktalanul kielégíteni, de néhány egyszerűnek tűnő igény esetleg túlságosan bonyolult az adott szoftver számára. Ebben a kategóriában az értekezés írásának időpontjában egyetlen vektoros program volt hozzáférhető a UNIX környezetben: a CorelDraw (PC-n SCO UNIX alatt, munkaállomásokon X Windows környezetben is).
4. A sokak számára elérhető, viszonylag alacsonyabb árú térképészeti célszoftverek köre még viszonylag szűk. A grafikai programok főleg prezentációs grafikára, illetve DTP-re alapozó szoftverfejlesztői valószínűleg túlságosan kicsinek találják a piacot ilyen céltermékek előállításához. Ezen szoftverek közül a Mapinfo, az ArcView és az AtlasDraw emelhető ki, mint általános térképészeti célú programok, bár az alacsonyabb ár esetükben csak a hasonló célú térképészeti, illetve GIS szoftverekkel való összehasonlításban mondható alacsonynak.
Jó példa a speciális térképészeti szoftverre az OCAD nevű, tájfutó térképek rajzolására használható grafikus szoftver, mellyel az első magyar színes digitális térkép nyomdakész filmjei készültek. A várhatóan 1994. januárjában megjelenő Windows alatt futó változat már nem csak ezt a speciális területet célozza meg, hanem képes lesz másfajta térképek készítésére is azáltal, hogy jelkészlete bővíthető [3, 24].
2.7 A számítógéppel segített térképszerkesztés magyarországi kezdete, előzményei
Hazánkban már a hetvenes években történtek kezdeményezések a számítógépek felhasználására a térképkészítés területén, de a legtöbb intézmény, illetve cég a nyolcvanas évek végén tette meg a kezdőlépéseket a számítógéppel segített térképészetben. A teljesség igénye nélkül néhány adalék a szakterület kialakulásának hazai történetéből, jórészt intézmények szerinti bontásban (elsősorban az output oldal szempontjából):
ˇ Az ELTE Térképtudományi Tanszékén az első ilyen irányú kutatások még 1973-ban születtek. Ekkor készül el az akkori Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium megbízásából a LINPRI (Line printer program), illetve a COMAPO programrendszer, amellyel Magyarország területéről felületkartogramokat készítettek 1:100 000, 1:200 000 és 1:500 000 méretarányban. A módszer lényege, hogy egy sornyomtató a különféle karaktereket egymásra nyomtatva eltérő denzitású elemi felületkitöltéseket hozhat létre. A módszer alkalmazásának legfontosabb megjelenési formája a megyetérképeket tartalmazó Országos Műemlékjegyzék.
ˇ Az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat (ÁSzSz) együttműködésével 1989-ben megszületik - jórészt elméleti kutatások eredményeként - a digitális térképi adatok átvitelének szabványtervezete. A kidolgozásban résztvettek még az MH TÁTI, a Budapesti Műszaki Egyetem és az MTA TAKI munkatársai is [7].
ˇ Az Államigazgatási Számítógépes Szolgálat a nyolcvanas években az ország talán legmodernebb számítógépeivel rendelkezett (Honeywell). Ennek megfelelően a számítógépes grafikát is kiemelten kezelték. Jelentősebb produktumaik: Szeged és Budapest földmérési és térképészeti adatbázisának létrehozása, a Dedata CAD szoftver alkalmazásával a főváros népszámlálási körzethatáros térképeinek előállítása.
ˇ Az 1985-ben alakult Geometria (kisszövetkezet, később kft., illetve saját meghatározásuk szerint térinformatikai rendszerház) - első tapasztalatait az alfaGrafik (AutoCAD alapú) rendszer kifejlesztésében szerezte. 1989-ben, a budapesti ICA Kongresszuson mutatták be a nagyközönség előtt a topoLogic alkalmazói és fejlesztői rendszert. A topoLogic az 1989-es Compfair kiállítás különdíjas terméke lett, a Térinformatika című hírlevél első száma Kelet-Európa első valódi GIS rendszereként mutatta be a szoftvert. 1990-ben már piaci termék az Országos Térinformatikai Alapadatbázis (OTAB), mely háromféle önálló részadathalmazból áll:
1. részletes szint - 1:100 000 - 1:250 000
2. áttekintő szint - 1:500 000 - 1:1 000 000
3. szemléltető szint - 1:1 000 000 - 1:2 000 000.
Ezeket többféle grafikus formátumban is (AutoCad, Intergraph Microstation, MapInfo) forgalmazzák (a '90-es Compfairen vásárdíjat nyer). Nyomdai úton - elsősorban reklámcélból, illetve a Térinformatika hírlevél mellékleteként - egy-két szelvényt kinyomtatnak, de csak oly módon, hogy a plotterrel kinyomtatott térkép vonalas anyagát lefényképezik, így a nyomdakész filmek elkészítése tulajdonképpen teljes egészében a hagyományos technológiával megegyező (a maszkok már általában kézzel készültek).
Még 1990-ben elkészül a Világkiállítás tervezett területét ábrázoló 6 szelvényből álló EOTR szelvényezésű digitális térkép 1:2000 méretarányban.
Napjainkra a Geometria már nemzetközileg is jegyzett, komoly térinformatikai cég lett.
ˇ A Tóth Ágoston Térképészeti Intézet a Geometriával együttműködve kezdett el a számítógépes kartográfiával foglalkozni a nyolcvanas évek közepén. Első közös rendszerük: az 1987 és 1989 között elkészített, alfaGrafik alapú DTA digitális térképészeti adatbázis, ami az 1:200 000 méretarányú, Gauss-Krüger rendszerű topográfiai térképsorozat digitális változata. Ezt egészíti ki bizonyos értelemben a DDM-50 jelű Digitális Domborzati Modell, amely az ország teljes területére 10x10 méteres rácsfelbontású magassági adatokat tartalmaz.
A később beszerzett DEC VaxStation-ök és Laser-Scan szoftverek (VTRAK programcsomag) segítségével 1994 végére várhatóan elkészül az 1:50 000 méretarányú Gauss-Krüger topográfiai térképsorozat digitalizált változata is.
ˇ A Fővárosi Tanácsnál a Földhivatal Földmérési Osztálya az ÁSzSz-szel együttműködve elkészíti a főváros 1:1000 méretarányú földmérési térképét (váztérkép). A munka a felmérés hiányosságainak következtében csak kb. 2/3 részben készül el. A projekt célja elsősorban az adatbeviteli oldal, mely az ÁSzSz saját fejlesztésű szoftvere segítségével történik, az adatok a későbbiekben konvertálhatók. 1987-88-ban a Fővárosi Magrendszer projekt keretében elkészül a főváros 1:4000 méretarányú részletességnek megfelelő utcatengelyes, illetve tömbkontúros digitális alaptérképe a Geometria által kifejlesztett alfaGraphic rendszerben (tulajdonképpen AutoCAD környezet). Egy másik projekt keretében elkészül az 1:10 000 méretarányú, a főváros teljes területét ábrázoló alaptérkép is. Térképek az említett projektek eredményeképp jórészt csak fekete-fehér vagy színes plotterrel készültek. A digitalizált térképi alapok legkomolyabb kartográfiai célú alkalmazása valószínűleg a Geocomp Kft. és a szerző által készített két atlasz, mely a BUVÁTI megrendelésére készült 1991-ben (és magán viseli az úttörő munkák összes gyermekbetegségének jegyeit is).
A Földhivatalban folyt munka fontosságát jelzi, hogy 1988-ban ők mutatták be hazánkban először az ARC/INFO-t és 1988. novemberében ide került az első legális példány is, illetve hogy az akkor ott dolgozók ma is a térinformatikai szakmában dolgoznak különféle magáncégeknél (Geocomp, Geoview).
ˇ A Magyar Állami Földtani Intézetben (MÁFI) földtani térképek számítógépes elkészítésére 1986-ban kifejlesztik a REBEKA alrendszert, de az AutoCAD 9 megjelenése után felhagynak a saját fejlesztéssel. 1989-ben beszerzik az ország és a régió első Intergraph munkaállomását (a COCOM-lista korlátozásai, illetve az Intergraph európai jelenlétének akkori szinte teljes hiánya miatt az adminisztráció több mint egy évet vesz igénybe) és innentől kezdve a földtani térképek tematikus tartalmának rögzítése Intergraph Microstation, illetve AutoCAD környezetben történik. 1993-ban - hazánkban az elsők között - készítenek nagyméretű (A0) színes digitális térképet plotter segítségével (az Intergraph saját raszterplotterével, melynek első hazai példánya a Geometria tulajdona).
ˇ Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében (TAKI) a nyolcvanas évek elején készült el a Talajtani Információs Rendszer (TIR), mely Pest megye területére két adatbázis elkészítését tűzte ki célul: ebből csak a pontszerű adatok adatbázisa (talajadatok) készült el a térképes adatoké nem. A rendszer az ÁSzSz Honeywell gépén futott, a bevitel a TAKI saját gépein (Videoton) történt. Végtermékként néhány pontszerű ábrázolás készült plotterrel.
Másik, ma is használható rendszerük, az 1989-90-ben kifejlesztett AGRO-TOPO talajtani információs rendszer, melynek alapja az 1:100 000 méretarányú EOTR térkép. A rendszer kiépítésének kezdetén ez az EOTR térképsorozat még nem létezett digitális formában, így szükségképpen még a topográfiai tartalom digitalizálása is felmerült az AGRO-TOPO készítésekor, de ez természetesen messze meghaladta volna a kutatóintézet lehetőségeit. A rendszer PC-re épült (AutoCAD alatt) és az egyik első hazai GIS alkalmazásnak tekinthető, meglévő adatai áttölthetők a mai fejlettebb rendszerekbe is.
ˇ Az MTA Földrajzi Kutatóintézete az 1989-ben még hagyományos eljárással elkészített Magyarország Nemzeti Atlasza (MNA) egyes térképeit később digitális eljárással is feldolgozta (természetföldrajzi témák). 1991-ben az Örvényesi-Séd vízgyűjtőjének digitális feldolgozása készült el a BME Geodéziai Intézet közreműködésével (földhasznosítási, lejtőkategória térképek) ARC/INFO alatt 1:10 000 méretarányban. A MNA felújításán 1993 óta már szintén számítógépek segítségével dolgoznak (ARC/INFO, workstation).
ˇ A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont Rt. (VITUKI) már a nyolcvanas évek végétől foglalkozott egy ágazati térinformatikai rendszer kidolgozásával. Kész szoftver híján mintarendszerüket a VIPS (Video Image Processing System), illetve az Ilwis szoftverre alapozták. Az ITC (International Centre) által műholdképek kezelésére kifejlesztett, nem-profitorientált Ilwis hazai elterjesztése is az ő nevükhöz fűződik.
ˇ 1990-ben a PC-ken futó OCAD program segítségével elkészül az első olyan színes térkép (Lajosforrás), mely már teljes egészében mellőzi a hagyományos eljárást a technológiai folyamat első fázisában - a nyomdakész filmek lézerlevilágítón készülnek. Az értekezés szerzője által készített térkép még szűk szakmai körben sem keltett különösebb érdeklődést, tulajdonképpen egy-két évvel megelőzte korát, mert a nagyobb cégek vezetői (Kartográfiai Vállalat, MH TÁTI) csak évekkel később ismerték fel a technológiai váltás kínálta előnyöket az output területen is. 1991-től kezdve az évente megjelenő tájfutó, illetve rekreációs (park-, kistáj-) térképek mind nagyobb száma készül számítógép segítségével.
ˇ Apple-MacIntosh számítógépen az első színes nyomtatott térképet egy német-magyar cég, a Katicom Kft. készíti el (Hévíz) 1991-ben. Ez egyben az első olyan hazai településtérkép is, amely számítógéppel készült, bár időben csak néhány hónappal előzi meg a szerző Tokaj várostérképét, illetve az Agát (Topográf) Kft. Herceghalom térképét. Ezek voltak az első "hirdetős térképek", melyeket 1992. második felétől már más cégek térképei is követnek.
ˇ Az 1991. júliusában alakult Carto-Hansa Kft. Intergraph alapú digitális fotogrammetriai kiértékelések elvégzésére szakosodott. 1991 elején itt helyeztek üzembe - az elsők között Magyarországon - két Interview munkaállomást a legfontosabb Intergraph szoftverekkel együtt.
ˇ A Kartográfiai Vállalatnál (1993 óta Cartographia Kft.) a számítógépes irány fejlesztésére egy 1991. novemberében Jon Kimmerling professzor (Ohio State University, Egyesült Államok) által tartott AutoCAD/AutoScript tanfolyam adta meg a végső lökést. Korábban (1986 óta) számítógépet csak az autótérképek, atlaszok névmutatóinak összeállítására használtak. Az így létrejött adatbázisokat 1989-től kezdték el már a tényleges térképszerkesztésben is alkalmazni. (Ekkoriban ilyen módon készült az első igazi konkurens termék, az INVENT Cartopress Budapest Információs Atlasz c. kiadványa is.) A Kartográfiai Vállalat első teljes egészében számítógéppel (PC) készített térképe a Dunakanyar információs térképe 1992 tavaszán jelent meg. A fejlesztés ütemére jellemző, hogy 1994 tavaszán már valószínűleg ők rendelkeznek majd az ország legnagyobb filmméretet (B1) kezelni képes levilágítójával és megkezdődik a MacIntosh vonal fejlesztése is.
ˇ A Teleki László Alapítvány, Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat a régiónkat érintő tematikus térképek készítésével kezdett el foglalkozni a kilencvenes évek elején. Az ÁSzSz-szel közös fejlesztésük, a Windows alatt futó EtnoGraf szoftver az 1910 és 1991 közötti népszámlálások adatait mutatja be térképes formában. A községi szintű adatok a szomszédos országok magyarlakta területeit mutatják be, ezek közül egyelőre a Vajdaság készült el.
ˇ A legfontosabb nemzetközi térinformatikai cégek hazai képviseletének megalakulása:
ESRI (ARC/INFO) - Geocomp (1989. július)
Intergraph - Intergraph Magyarország (1992. január)
3 A Közép-Európa Atlasz digitális fakszimile változata: az elvek
Az atlasz új kiadásához használt módszer, a digitális fakszimile nem más mint célszerűen összegezett ismeretek rendszerezett felhasználása. Ebben az esetben már meglévő térképeket kellett reprodukálni a számítógépes eljárások segítségével, illetve a térképi tartalom hangsúlyozásával, a tematika minél jobb minőségben történő kiemelésével. Az atlasz több mint 180, egymástól esetenként jelentősen eltérő ábrázolási módokat használó tematikus térképet tartalmaz. Így nem volt lehetséges cél az, hogy az összes térképet egy konkrét módszer, illetve egy konkrét szoftver segítségével készítsük el.
Ilyen bonyolult, komplex feladat nem oldható meg komolyabb előtanulmányok nélkül. Ilyen komoly előzmény volt az 1993-ban általam készített Békéscsaba várostérkép (1. melléklet), melynek érdekessége az is, hogy korábban B1 (70x100 cm), vagy ennél nagyobb méretben számítógéppel készített térképet Magyarországon még nem adtak ki és egy a Cart&Text Kft-vel közösen készített digitális Magyarország térképem (2. melléklet). A két térkép készítése során összegyűjtött tapasztalatok haszna az alábbi területeken volt jelentős:
ˇ Bár az említett várostérkép három, egymástól független térképcsíkként készült el (a levilágítás fizikai korlátja miatt), az egy csík által tartalmazott adatmennyiség még komoly hardverkonfiguráció használata esetén is "feszegette" a szoftver teljesítőképességének határait. A rajzi objektumok száma már egy térképcsík esetében is időnként megközelítette a már kezelhetetlen mennyiséget. Az ilyen méretű file-okkal történő munka - az adatvesztés viszonylag nagy kockázata miatt - különös figyelmet és sajátos technikát igényel.
ˇ Az atlasz térképeinek levilágításához szükséges film és a vegyszer ára még ilyen nagyságrendű munka esetében is igen költséges, így alapvető fontosságú volt a minél takarékosabb anyagfelhasználás. Mivel az atlaszlapok mindegyike fekvő téglalap, így meg kellett találni azt a printer drivert, illetve azokat a beállításokat, amelyek még nagyon nagy méretű - akár 10 Mb feletti - Postscript file-ok esetében is biztonsággal megtartották a fekvő formátumot és nem a pazarló álló formátumot használták minden esetben. Az általunk használt levilágító 33,5 cm széles tekercsfilmmel képes dolgozni, így a fekvő helyzetű levilágítás esetében kb. 60%-kal kevesebb a filmfelhasználás a Közép-Európa Atlasz lapjainak esetében az álló formátumhoz képest.
ˇ Ki kellett választani egy olyan színes printert az igen költséges hagyományos próbanyomatok, illetve kromalin eljárás használata helyett, amelynek mind képességei (méret, minőség, gyorsaság), mind az ára tekintetében megfelelnek az igényeinknek, illetve az anyagi lehetőségeinknek.
ˇ A Magyarország térkép jó gyakorlatot jelentett többek között a nagyméretű pixeles képek (summer) kezelésében.
3.1 Az eredeti kiadás előzményei, jelentősége
Gróf Teleki Pál, egyetemi tanár, aki Magyarországnak két alkalommal is miniszterelnöke volt, 1926-ban alapította az Államtudományi Intézetet, akkoriban a Magyar Statisztikai Társaság kebelében. Dr. Rónai András, az intézet későbbi vezetője az atlasz új kiadásához még 1989-ben megírt előszavában így idézte fel az eredeti kiadás körülményeit:
"Az 1930‑as évek második felében az európai politikai közvéleményben érezhetővé vált az, hogy az 1919-20‑ban kialakított területi rend revízió alá fog kerülni. Ekkor született meg a gondolat, hogy Közép‑Európa egész területéről olyan átfogó adatgyűjteményt kell összeállítani, amely e terület földrajzi, népességi, nemzetiségi viszonyait tárgyilagosan, minden állam saját statisztikái alapján egységesen szemlélteti. Ez egy szöveges atlasszal látszott legjobban megvalósíthatónak. Magyarországon az Államtudományi Intézetben rendelkezésre állottak mindazon források és adatok, amelyek egy ilyen összefoglaló mű elkészítéséhez szükségesek voltak.
Mint az Államtudományi Intézetnek 1938. május óta igazgatóhelyettese, majd igazgatója javaslatot tettem Teleki Pálnak, az Intézet elnökének egy ilyen atlasz szerkesztésére, s erre tőle a megbízást megkaptam. Teleki Pál halála után Hóman Bálint kultuszminiszter igazgatói működésemben megerősített és tudomásul vette, hogy a békeelőkészítési munkálatok keretében elsősorban a Közép‑Európa Atlasz összeállításán dolgozom. 1944 tavaszán Hóman Bálint az Intézetet - a bombázások elől védendő - kitelepítette Balatonfüredre. Ott sikerült megfelelően berendezkedni és az Atlaszt 1945 március közepére két nyelven színes térképekkel rotaprint sokszorosításban befejezni."
Az atlaszt a háborús viszonyok miatt nem sikerült az eredeti terveknek megfelelően befejezni. Az addigi többéves munka eredményét a kéziratok megsemmisülésének veszélye fenyegette. Ezért határozta el dr. Rónai András az addig elkészült lapoknak szinte házi körülmények között történő ideiglenes kinyomtatását és ezekből a lapokból néhány összefűzött példány elkészítését. Ennek megfelelően a címlap hátoldalán az alábbi megjegyzés olvasható: "BIZALMAS KÉZIRAT. Utánnyomás, terjesztés, ismertetés tilos. Házi Rotaprint nyomás."
Előbb a magyar változat jelent meg 134 térképpel, a magyarázó szöveggel együtt 333 oldalon, az előszó dátuma: 1945. január 3. A kibővített angol változat 171 térképlapot tartalmazott, a szöveggel együtt 367 oldalon.
A mű általános atlasznak készült, az abban az időben népszerű nemzeti atlaszok (finn, német, csehszlovák) mintájára. A lényeges különbséget az jelentette, hogy nem belső oktatási, közigazgatási célokat szolgált, hanem összehasonlította az egymás mellett élő államok legfontosabb viszonyait. A szerkesztés nehézségeire mutat, hogy a térképlapokon szereplő tíz országban 22 nemzetiség élt jelentős számban és kétszer annyi szórványban.
A tartalom fő fejezetei a következők voltak [22]:
I. A terület helye a kontinensen
II. Földtan (talaj, növényzet)
III. Éghajlat, meteorológia
IV. Terület, népesség, közigazgatási beosztás, népmozgalom
V. Gazdaság (mezőgazdaság, ipar)
VI. Közlekedés
VII. Külkereskedelem
VIII. Országhatár-változások
Hogy az atlasz jelentőségét, az elődeink által elvégzett munka nagyságát kellően értékelni tudjuk, álljon itt néhány számadat dr. Rónai András könyvéből az angol változat térképeinek tartalom szerinti megoszlásáról, illetve a térképek készítéséhez felhasznált adatok számáról [23]:
földrajz és geológia 14 térkép 140 000 adat
éghajlat 20 térkép 60 000 adat
népesség, kisebbségek 60 térkép 1 900 000 adat
mezőgazdaság 43 térkép 1 400 000 adat
bányászat, ipar 6 térkép 40 000 adat
kereskedelem, közlekedés 22 térkép 300 000 adat
egyéb 6 térkép 20 000 adat
3.2 Az új kiadás alternatívái
A 80-as évek végén a térségben végbement politikai rendszerváltás lehetővé tette, hogy az eddig nagyon érzékenyen kezelt közép-európai régió egységes egészként is bemutatható, kutatható legyen. A délszláv válság kirobbanása is tovább növelte a régió iránti politikai és tudományos érdeklődést, felvetve az új kiadás igényét, hiszen az eredeti változat alig 80 példányban jelent még és ezen példányok nagy része is megsemmisült, illetve bezúzásra került az ötvenes években.
A térképek reprodukálására két módszer kínálkozott:
1. Az eredetivel teljesen megegyező kivitelben (valódi fakszimile).
A korábbi kiadás Rotaprint nyomólemezei ugyan jórészt rendelkezésre álltak, de ezekről valószínűleg nem lehetett volna még az eredetivel egyező, ma már erősen kifogásolható minőségben sem elkészíteni az új kiadást.
Lehetőségként kínálkozott az eredeti térképek színrebontása professzionális nyomdai szkennerrel. Erre történt is kísérlet (elkészült néhány kromalin), de ezek megtekintése után nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel a módszerrel a háborús helyzet miatt csak próbanyomat minőségben megjelent atlaszt reprodukálnák a korabeli nyomdatechnikának és kartográfiai ábrázolásmódnak megfelelő - ma már nem kielégítő - színvonalon.
Az eredetivel teljesen egyező kiadás ellen így több érv is szólt:
ˇ nem célszerű az akkori, hibákkal többszörösen terhelt "szükségkiadás" reprodukálása,
ˇ az angol és a magyar változat különbözősége (új kiadás esetén célszerű lett volna a két kiadás összehangolása); a térképek esetében egyébként az angol változat csak abban különbözött a magyartól, hogy annak jelmagyarázatát, címét papírra kiszedve egyszerűen ráragasztották a magyar térképek megfelelő helyeire - még a magyar változatból kimaradt térképek esetében is így készítették el az angol verziót,
ˇ az eredeti kiadásban a szöveg a kezdetleges nyomdatechnika miatt több helyen olvashatatlan, a szükséghelyzet miatt a szöveg lektorálására, egységesítésére már nem jutott idő.
2. Az eredetivel csak tartalmában megegyező kivitelben ("tartalmi fakszimile"). A szöveg esetében ez a megoldás lehetővé teszi az eredeti változat hibáinak, következetlenségeinek javítását.
A térképek esetében természetesen a megoldás nem lehet ilyen egyszerű. Minden egyes térképet újra el kellett készíteni. Erre két lehetőség kínálkozott:
ˇ hagyományos kartográfiai módszerek - hátrányuk a munka- és alapanyag-igény (rajzfólia, vegyszerek, stb.), továbbá hogy az emberi tényező nagymértékben befolyásolhatja a végtermék minőségét, ez a módszer hagyományosan több közreműködőt feltételez;
ˇ számítógéppel segített kartográfiai módszerek - hátrányuk, hogy mind számítástechnikai, mind kartográfiai értelemben képzett szakembereket igényelnek és birtokolni kell a megfelelő hardver-eszközöket.
Mivel tanszékünk Magyarországon elsőként kezdett el foglalkozni a számítógéppel segített térképszerkesztéssel és -kiadással, így a személyi feltételek jórészt adottak voltak.
A digitális eljárás előnyei:
ˇ minimális anyagigény,
ˇ a térképszerkesztő - kellő képzettség birtokában - egy személyben eljuthat a térképszerkesztés kezdő fázisától a nyomdakész filmek elkészítéséig, a levilágításig,
ˇ a térképkészítés bármelyik fázisában lehetőség van - megfelelő hardver-eszközök igénybevételével - minimális ráfordítással színes próbanyomat készítésére,
ˇ bármilyen változtatás - a térképkészítés bármely szakaszában - könnyen, gyorsan, a hagyományos eljáráshoz képest feltétlenül lényegesen olcsóbban elvégezhető.
A digitális eljárás egy ilyen komplex feladat esetében nem köthető egyetlen szoftverhez. Napjaink digitális kartográfiájában térképkészítésre általában háromfajta szoftvert használnak: általános célú grafikai szoftvereket és CAD, illetve GIS szoftvereket. Egy ilyen atlasz elkészítéséhez feltétlenül az utolsó típusba eső szoftvert célszerű választani, hiszen éppen a térinformatikai szoftverek jellemzője, hogy nagy mennyiségű szöveges adatokat (adatbázisokat) képesek térképi elemekhez kapcsolni. A GIS szoftverek azonban grafikai szempontból egyelőre viszonylag szerényebb képességűek (az ARC/INFO esetében például csak a munkaállomás változat képes színrebontásra), hiszen nem céljuk a nyomdakész filmek előállítása.
Mivel az adott feladat esetében egyrészt a térinformatikai szoftver alkalmazásának volt egy alapvető akadálya: nem álltak rendelkezésre az eredeti atlasz elkészítéséhez felhasznált adatok, másrészt igény volt a jó minőségű, nyomdai sokszorosításra alkalmas grafikai megjelenítés, így szükségszerűen valamilyen általános célú grafikai szoftver mellett kellett döntenünk.
Az ELTE Térképtudományi Tanszéke komolyabban csak 1992. nyarán kapcsolódott be az atlasz új kiadásának munkálataiba. (Konzultációs jelleggel már korábban is részt vettünk - elsősorban Bakonyi Kálmán révén - az előkészítő munkálatokban, így nyílt lehetőségünk többszöri személyes konzultációra az 1991. végén elhunyt dr. Rónai Andrással.) Ekkorra vált véglegesen nyilvánvalóvá, hogy minden olyan megoldás, amely az eredeti atlaszt változatlan formában reprodukálja, inkább ártana az ábrázolt téma, az adott térképen felhalmozott adat értelmezésének, és az atlaszban testet öltött igen értékes szellemi munka a gyenge vizuális megjelenítés miatt esetleg eladhatatlanná válna. A térképeket az eredeti szerkesztési elvekkel egyezően újra kellett kartografálni és formailag is egyező térképlapok együtteseként egységes atlaszként megjelentetni.
3.3 A digitális fakszimile módszer lényege
A számítógéppel segített térképszerkesztés elve már a nyolcvanas évek végén kialakult. Megfelelő közvetítő szoftver segítségével a térkép valamilyen formában bekerül a számítógépbe (természetesen már ez a fázis is igen sok alternatívát kínál a tematikától függően):
ˇ szkenner segítségével - ilyenkor a képernyőn látom a térképtervet és itt rajzolom át akár egy egér segítségével,
ˇ digitalizáló tábla segítségével - drágább input eszköz, nagyobb emberi munka ráfordítás.
A Közép-Európa Atlasz esetében a kiválasztott szoftver grafikai lehetőségei szerint az általunk gondosan kidolgozott jelkulcs alkalmazásával megrajzolom a teljes térképet, majd színrebontva létrehozom a levilágítóra küldhető Postscript file-okat. A módszer igazi előnye a hagyományos eljárással szemben, hogy a folyamat során - még a nyomdakész filmek elkészítése (levilágítás) előtt - bármikor készíthető színes vagy fekete-fehér próbanyomat.
A digitális fakszimile módszer jelentősége, újszerűsége abban áll, hogy egyrészt ilyen jelentőségű kiadvány ilyen olcsó hardvereszközök igénybevételével még valószínűleg sehol a világon nem készült digitális formában, másrészt a kidolgozott eljárás lehetővé teszi tetszőleges grafikai ábrázolásokat tartalmazó kiadványok (elsősorban atlaszok, lexikonok) gyors, viszonylag olcsó előállítását. A digitális fakszimile módszer egy komplex eljárás-rendszer, melynek újszerűsége abban áll, hogy a térképi tematika milyensége, a térképkészítő által kitalált, megálmodott formában kompromisszumok nélkül előállítható. Ehhez megfelelően jól képzett szakemberekre van szükség: a számítógépes programok kezelése viszonylag könnyen elsajátítható, ezért sokkal fontosabb a szakember térképész képzettsége, hiszen így az adott szoftver grafikai képességeit saját, speciális térképész tudása szolgálatába tudja állítani - él, de nem visszaél a szoftverek általános képességeivel. A módszer alapvető jellemzője, hogy minél több szoftvert ismerünk meg (elsősorban térképész szemmel vizsgálva azokat), annál könnyebben tudjuk megválasztani feladatainkhoz a megfelelő számítógépes programot. Elképzelhető, hogy egy jól kiválasztott grafikus szoftver sok speciális kartográfiai jellegű igényünket képes kielégíteni, de más területeken korlátozott képességei esetleg behatárolják lehetőségeinket. Több szoftver ismerete esetén tulajdonképpen képzeletünk előtt nincsenek korlátok, amilyen tematikus módszert, grafikai ábrázolást mint térképészek elképzeltünk, azt a feladathoz kiválasztott szoftverrel önmagunk képesek vagyunk megoldani: az általunk képzeletben megalkotott ábrázolást mi magunk visszük végig (akár vizualizálható gondolatkísérletek segítségével is) a térképszerkesztés teljes folyamatán.
3.3.1 Hardver
Az atlasz digitális formában történő elkészítése napjainkban már több platformon is lehetséges lett volna. Ilyen szintű feladat megoldásához minimálisan mikroszámítógépek szükségesek (IBM kompatibilis PC-k vagy Apple-MacIntosh számítógépek), de optimális valamilyen munkaállomás használata lett volna.
A Tanszék hardverlehetőségei miatt egyértelműen a PC-s vonalat kellett előnyben részesítenünk. A térképek jellegétől függően azonban a rendelkezésünkre álló más hardvereket (elsősorban Apple-MacIntosh gépeket) is használtunk.
A feladat input eszköze szinte kizárólag szkenner volt, csak a közigazgatási háttértérkép bevitelének igen időigényes műveletéhez használtunk a munka elején digitalizáló táblát. Általában nem magát az eredeti térképet szkenneltük be, hanem annak valamilyen egyszerűsített, általunk átrajzolt kivonatát (pl. csak az izovonalakat), így nem is volt fontos nagy felbontás használata. Erre kizárólag a domborzatárnyékolást tartalmazó térképek esetében volt szükség, de praktikus okokból itt is megelégedtünk a 300 dpi-s felbontással (256 szürkefokozattal), az adatállományok mérete így is több mint 5 Mbyte volt.
A nagyszámú térkép miatt nem terveztük próbanyomatok készítését (csak a végleges nyomás előtt kis idővel készült a kiadó megrendelésére, elsősorban a direkt színek kiválasztása, jóváhagyása érdekében, öt térképről a hagyományos értelemben vett, ofszet nyomdai eljárással készített próbanyomat, 3. melléklet). Emiatt alapvető fontosságú volt számunkra egy olyan színes printer beszerzése, melynek nyomtatási minősége megközelítette a próbanyomat minőségét, illetve helyettesítette azt.
Anyagi lehetőségeink egy Canon BJC-820 típusú buborékos (Bubble Jet) technológiát alkalmazó, maximálisan A3-as méretű papírral használható nyomtató beszerzését tették lehetővé. Ez a típus ugyan nem rendelkezik Postscript értelmezővel, de SCSI porton keresztül Apple-MacIntosh gépekhez is csatlakoztatható. PC-s környezetben a színes nyomtatók között széleskörűen elterjedt, standardnak számító EPSON LQ-2500 mátrixnyomtató emulációjára is képes.
Speciális minőségű A3 papíron, 360x360 dpi felbontás mellett egy ilyen "próbanyomat" anyagköltsége kb. 100 Ft, de a printer képes átlagos minőségű fénymásoló papírra is nyomtatni, bár ez esetben a minőség észrevehetően romlik. Az anyagköltség nagy része egyébként a négy darab, egyenként cserélhető festékpatron (cián, magenta, sárga, fekete) ára.
3.3.2 Az általános célú grafikus szoftver kiválasztása
A korábban általam készített digitális térképek megvalósítása során szerzett tapasztalatok, illetve az idevágó kartográfiai szakirodalom [3, 24] alapján az atlasz sokrétű ábrázolást tartalmazó térképlapjainak elkészítéséhez a kiválasztandó szoftvernek minimálisan a következő képességekkel kellett rendelkeznie:
ˇ Postscript kimeneti lehetőség: a nyomdakész filmek elkészítéséhez alapvetően szükséges levilágítók közös platformja ez a már tárgyalt eszközfüggetlen, lapleíró nyelv,
ˇ színrebontás; nem csak a hagyományos négyszínnyomásnak (cián, magenta, sárga, fekete) megfelelően, hanem tetszőlegesen kiválasztott direkt színek (pl. Pantone, Truematch színskála) kezelésével, illetve a két módszer kombinálásával is,
ˇ sokoldalú és magasszintű vektor, vagy metafile formátumú (pixel és vektor formátum vegyesen) adatcsere-lehetőség más, elsősorban grafikus szoftverekkel, esetleg eltérő platformon is, lehetőség szerint a már említett Postscript formátumon kívül,
ˇ lehetőleg egy szoftveren belül lehessen megvalósítani pixeles és vektoros adatok kezelését, akár egy rajzon belül is, tekintettel elsősorban a domborzatárnyékolást tartalmazó térképekre,
ˇ legyen képes az összes szükséges különleges karakter előállítására és a térképgrafikán belüli tetszőleges pontméretben történő használatára (az atlasz által ábrázolt kivágat esetében: az albán, török, román, délszláv, cseh és szlovák, lengyel, német és természetesen a magyar területen használt, a számítógépek ASCII kódtáblázatából hiányzó jelek előállítása alapkövetelmény volt), beleértve néhány speciális manipulációs lehetőséget is, pl. görbére illesztés, szórás,
ˇ legyen képes a hagyományos térképkészítésben napjainkban alkalmazott grafikai megoldások minél egyszerűbb és metrikusan is megfelelő pontosságú reprodukálására (elsősorban különféle vonaltípusok és felületkitöltések).
A fenti követelményeknek a PC-s környezetben csak néhány grafikus szoftver felel meg. Elterjedtsége, viszonylag alacsony hazai ára miatt választottuk munkánk alapszoftverévé az igen nagy teljesítményekre képes CorelDraw szoftvert. Sajnos a szoftver készítője, a Corel Co. ígéretei ellenére már hosszabb ideje halogatja a szoftver MacIntosh változatának piacra dobását, így azon a platformon más szoftvereket kellett használnunk. A munka során leggyakrabban használt szoftverek a következők voltak (további szoftvereket használtunk még egyes térképeken néhány speciális feladat megoldására):
PC-s környezet: CorelDraw 3.0RevB+ és 4.0A
Adobe Illustrator 4.0
Adobe Streamline (vektorizáláshoz)
Aldus Freehand 3.1
Autocad 12 for Windows
Apple-MacIntosh: Adobe Photoshop 2.0
Aldus Freehand 3.1
A munka közepén, 1993 nyarán jelent meg a CorelDraw 4.0-ás változata, melyre újdonságai, funkciógazdagsága és további látszólagos előnyei miatt azonnal át is tértünk. Sajnos a többszöri hibajavító szoftver upgrade-ek ellenére a 4.0-ás verzió még fél évvel később sem volt képes hibátlan Postscript outputra (a nyomtatás során bizonyos, véletlenszerűen kiválasztott objektumok nem kerülnek printelésre, más üzemmódokban egyébként helyesen nyomtat, de a Postscript az ilyen jellegű alkalmazásoknál alapvető fontosságú).
Szerencsére akkoriban a teljesen hibásan működő - számunkra alapvető fontosságú - színrebontás miatt gyorsan úgy döntöttünk, hogy az összes 4.0-ás verzióba átvitt anyagot újra visszavisszük a már többszörösen letesztelt és hibátlanul működő (javított) 3.0-ásba, így csak néhány napos munkánk volt felesleges.
Egy helyesen működő 4.0-ás verzió használata új funkciói révén növelhette volna munkánk hatékonyságát:
ˇ komoly szövegszerkesztő, sőt alapvető kiadványszerkesztő funkciók, egyszerre többoldalas kiadvány is szerkeszthető,
ˇ a pixeles képek a korábbi verzióktól eltérően elforgatás után is láthatók és minden printeren nyomtathatók maradnak,
ˇ képes a színrebontás bemutatására nem Postscript printeren is,
ˇ újfajta fraktál felületkitöltőminta,
ˇ újfajta, tervezhető vonaltípus (powerline),
ˇ sokszintű Undo funkció (a gép memóriájától függően akár az utoljára végrehajtott 99 művelet is visszacsinálható, lehetőséget adva ezzel az ún. "mi lenne ha..." típusú vizsgálódásnak).
4 Az új kiadás gyakorlati megvalósításának problémái
Az általunk vállalt feladat bonyolultsága már a kezdet-kezdetén nyilvánvaló volt. Nem pusztán egy meglévő atlasz reprodukálásáról volt szó, el kellett végeznünk azokat a változtatásokat, korrekciókat is, amelyekre a háborús helyzet miatt az akkori alkotóknak már nem jutott idejük: egységes szerkezetű, grafikájú, tipográfiájú térképegyüttest, igazi homogén atlaszt kellett készítenünk.
A tartalmában és megjelenésében az eredetivel megegyező fakszimile kiadást a digitális feldolgozás is lehetővé tette volna, de úgy éreztük (és erről sikerült meggyőzni a kiadót is), hogy nem lenne célszerű reprodukálni azt a korabeli kartográfiai ábrázolásmódot, amelynek kialakítását, grafikai megjelenési módját a korabeli nyomdai lehetőségekhez, illetve a háborús helyzethez igazították.
Úgy döntöttünk, hogy az atlasz tematikus kartográfiai ábrázolási módszereit messzemenően megtartva célunknak nem az eredeti kiadás minél pontosabb újrakartografálását tűzzük ki. A valódi fakszimiléktől eltérően a térképek tehát nem az eredeti atlaszlapok pontos reprodukciói, hanem a kartográfiai és rajzi pontatlanságokat kiszűrő, a tartalmat erősítő, kihangsúlyozó, mégis tartalomhű, ún. digitális fakszimilék.
Az angol és magyar változat összehangolása is komoly problémákat vetett fel. Az eredeti jelkulcsokat úgy alakítottuk át, hogy eltérés a nyelvi változatok között (egy térkép kivételével: 45) csak a szöveget tartalmazó fekete színben legyen. Olyan térképek esetében, amelyek az eredeti atlaszban csak az egyik változatban jelentek meg, el kellett készítenünk az adott térkép nyelvi párját is, ami gyakran nemcsak egy egyszerű fordításból állt. Ez az összehangolás csak a térképi tartalom esetében volt lehetséges, hiszen az atlasz szöveges részének elkészítése, az angol fordítás lektorálása - ideértve a térképek címeit is - a Szent István Társulat feladata volt, bár javaslatainkkal megpróbáltuk segíteni az ilyen irányú munkákat is.
4.1 A háttértérképek problémái
Az atlasz térképeit megvizsgálva látható, hogy néhány kivételtől eltekintve minden térkép alapja vízrajzi vagy közigazgatási határokat ábrázoló háttértérkép. Az azonos területet ábrázoló háttértérképek mindkét esetben több, kisebb-nagyobb mértékben eltérő változatban is megjelentek az eredeti atlaszban. Ezeket az eltéréseket az atlasz hosszú ideig, nehéz körülmények között, több - esetenként egymástól elszigetelt - csoportban végzett előkészítő munkálatai magyarázzák. Így az atlasz elkészítésének kimaradt fázisát, a térképek megjelenési formájának egységesítését a tartalom hangsúlyozásának érdekében is vállalnunk kellett.
A háttértérképek készítésénél már szembekerültünk a színválasztás problematikájával, de a számítógépes feldolgozás lehetővé tette, hogy akkori döntésünket elhanyagolhatóan kis munkabefektetéssel megváltoztathassuk. Első lehetőségként a háttértérkép direkt szürke színnel került volna kinyomásra, de végül is a célnak megfelelt a fekete szín rasztere is. Még a 0,1 mm vastagságú raszterezett folyórajz is elfogadható képet nyújt 2400 dpi-s felbontásban, kellően nagy rácsfrekvencia (137 lpi) alkalmazása esetén. Elvetettük a cián szín használatát a háttértérképek esetében. A térképek kisebb részében előnyösebb lett volna a cián szín használata (elsősorban a vízrajz esetében), de a tematika négyszínnyomású feldolgozása sok (főleg éghajlati) térkép esetében nem tette volna lehetővé a cián színű vízrajz használatát. Az egységesség érdekében a folyórajz színe szinte minden térkép esetében 60% fekete, míg az állóvizek kitöltése 15% fekete.
Utólagos mérések és leírások [22] alapján a Közép-Európát ábrázoló háttértérképnek a méretaránya kb. 1:6 000 000 (az atlaszlapokon csak aránymérték szerepel). Az eredeti szerkesztési méretarány ennél minden bizonnyal kb. másfélszer nagyobb volt, erre a tényre a gyakran igen zsúfolt térképi tartalom, illetve az esetenként olvashatatlanul kisméretű megírások alapján, továbbá néhány ránkmaradt, a végleges kiadásnál nagyobb méretű próbanyomatból lehet következtetni.
4.1.1 Közigazgatási határos háttértérkép
A közigazgatási határokat ábrázoló háttértérkép volt az a tesztfeladat, amellyel még 1992 elején elkezdtem foglalkozni. Mivel akkoriban határidővel sürgető megkötött szerződésünk még nem volt, illetve szakmai felkészültségünk sem volt elégséges a feladat elvégzésére, így hosszú időt tudtam fordítani kísérletezésekre. Kiválasztottam az azonos kivágatot ábrázoló, de apró részleteiben eltérő háttértérképek közül az általam legpontosabbnak véltet (célszerűen azt, amelyről a dr. Rónai Andrástól megkapott korabeli anyagok között találtam kissé nagyobb méretarányút). A nagyon részletes határrajzú, kb. 1800 darab közigazgatási egységet tartalmazó térkép bevitelére akkori tudásom szerint csak egy mód kínálkozott, a manuális digitalizálás. Ezt az igen hosszadalmas műveletet az OCAD szoftverrel végeztem el, melyet egyszerűsége, felhasználóbarát kezelői felülete miatt választottam ki. Az ilymódon digitalizált háttértérképről készült el az első levilágítás, melynek minőségét a kiadó, összevetve a hagyományos színbontásos technológiával, egyértelműen alkalmasnak találta arra, hogy a teljes atlasz így készüljön el. Az első igazán komoly megoldandó problémát az okozta, hogy a grafikus szoftverek csak akkor képesek egy adott terület tetszőleges színekkel történő kiszínezésére, ha az adott felületek önmagukban zárt alakzatok. Ilyen hatalmas számú közigazgatási egység esetében a (fenti szempontot figyelembevevő) újradigitalizálás időigénye miatt egy egyszerűbb megoldást választottam. Az OCAD-ban meglévő rajzból DXF állományt készítve azt importáltam a CorelDrawba, ahonnan ebből egy pixeles állományt hoztam létre. A szokatlan művelet célja az volt, hogy az időközben megvásárolt Adobe Streamline vektorizáló szoftver képes úgy vektorizálni egy megfelelő pixeles állományt, hogy az egyes elemi területeket zárt alakzatként hozza létre. Az így elkészült vektoros állományt - melyet a Streamline program az Adobe Illustrator AI formátumában képes előállítani - újra importáltam a CorelDrawba, ahol a vektorizálás hibáit hosszadalmas munkával javítottam, illetve a járáshatárokból létrehoztam a nagyobb közigazgatási egységeket (megye-, tartomány- és országhatárok).
Az eltérő jelentőségű adminisztratív határokat (ország, tartomány, megye, járás) eltérő vonalvastagsággal ábrázoltuk, így is könnyebbé téve a felhasználó földrajzi tájékozódását, az egyes közigazgatási egységek gyors és biztos azonosítását.
Az adminisztratív határokat ábrázoló háttértérképek esetében a határrajz mindig egységesen az 1930-as állapotú országhatárokat jelzi, ahogy ez az eredeti atlasz esetében is volt.
4.1.2 Vízrajzi háttértérkép
Bár a vízrajzi és a közigazgatási háttértérkép egy térképen sem szerepelt együtt, egy igazi atlaszban a kétfajta háttérinformációnak szigorúan illeszkednie kell egymáshoz. Sajnos az eredeti atlaszban ez nem így volt. Vízrajzi háttértérképből legalább ötféle volt az atlaszban, mely szinte teljes egészében ugyanazt a kivágatot ábrázolta, a különbség a feltüntetett vízrajzi elemek számában, illetve generalizáltsági fokában volt. Ilyen körülmények között nyilvánvaló volt, hogy a vízrajzi háttértérkép "alapjaként" fel kell használni a közigazgatásit. Mivel a közigazgatási határok egy része egybeesik valamilyen folyóval, így a kétféle háttértérképet össze kellett hangolni, nem is beszélve a mindkétféle háttértérképen előforduló települések pontos helyéről, viszonyáról a közeli vízfolyásokhoz.
Fenti problémák figyelembevételével a már digitálisan rendelkezésünkre álló közigazgatási határok érintetlenül hagyásával - egy etalonnak elfogadott mai térkép vízrajzához igazítva - és az adminisztratív határokat ábrázoló háttértérképeken megírt települések felhasználásával készült el az egységes vízrajzi háttértérkép. Mivel a közigazgatási térképek esetében a települések jelei már összhangban voltak az adminisztratív határokkal és ezek megváltoztatása sokrétű problémákat vetett volna fel, így inkább az egyes vízrajzi elemeket igazítottuk a településjelekhez. Nagy gondot fordítottunk a vízfolyások ábrázolásánál alkalmazott vastagságok térképészeti szempontokat figyelembevevő meghatározására (a térképi vastagság az adott folyó vízhozamával arányos).
4.1.3 Névrajz
Igen komoly problémát okozott - jórészt csak a háttértérképek esetében, mert a tematikus tartalom viszonylag kevés szöveget tartalmazott - az a tény is, hogy az eredeti térképek névírása nem egységes. Ennek két oka van: egyrészt nem volt még egységes, szigorúan szabályozott írásmód az idegen földrajzi nevek használatára, másrészt az abban az időszakban történt gyakori határváltozások a névírást is döntően befolyásolták. A háttértérképek névírását mind tartalmi, mind formai szempontok figyelembevételével egységesítettük - minden körülmények között megőrizve az eredeti, esetleg ma már hibásnak számító, vagy szokatlannak tűnő névírási formát. A digitális kiadás háttértérképeinek mindegyikén azonos számú település szerepel - az eredeti atlasz ilyen jellegű kisebb eltéréseit kiküszöböltük. A fenti problémáról részletes példákkal ld. még a 4.5 fejezetet.
A névírás egy másik problémája a font (jelkészlet). Az atlasz szövegének szedésére a Szent István Társulat olyan betűtípust választott (Caxton Light), mely ugyan nagyon jól illik az atlaszhoz, de hivatalos beszerzése a hazai viszonyok között igen nagy gondot okozott. Jellemző, hogy a Szent István Társulat MacIntosh alapú szedőrendszeréhez is csak alig néhány héttel a végleges levilágítás megkezdése előtt érkezett meg a magyarított Caxton betűtípus és a kelet-európai kódkészlet karaktereit csak a későbbiek során sikerült megterveztetni. A Magyarországon számítógépes fontok eladásával foglalkozó cégek több ezer tételt tartalmazó katalógusában sem volt megtalálható a betűtípus, szerencsére a CorelDraw 4.0-ás verziójához adott több száz betűtípus között ez a betűtípuscsalád is szerepelt. Megpróbálkoztunk a betűtípusok platformok közötti konvertálásával is, deez nem járt sikerrel. A sikeres konverzió esetén azonban meg kellett volna küzdenünk a MacIntosh és a PC környezet eltérő magyarításának problematikájával is. Így az atlaszban szereplő magyarázó szöveg, illetve a térképek címszövege két eltérő forrásból származó Caxton betűtípus felhasználásával készült, de ez szerencsére az átlagos térképfelhasználó számára nem észrevehető.
A térképek esetében ezt a betűtípust csak a térképi tartalmon kívüli elemek - címek (alcímek), illetve a jelkulcs - megírásainál használtuk. Ennek elsődleges oka, hogy a térképeken található földrajzi nevek a gyakran zsúfolt tartalom miatt igen kis méretben kerültek megírásra (a legkisebb megírás 4 pont alatti), így erre a célra megfelelőbb egy kis méretben is jól olvasható betűtípus (Helvetica, Helvetica Narrow). A Caxton betűtípus gyakori használata elleni másik ellenérv a bonyolultsága lett volna. A levilágítás során az egyes karakterek a Postscript file-ban már Bézier-görbeként szerepelnek, a CorelDraw esetében van egy 4000 töréspontos korlát (64 Kbyte) egy rajzi objektum esetében. Mivel egy objektumnak ennél több töréspontja nem lehet, így a leghosszabb címeket a bonyolult, gondosan megtervezett karakterek miatt igen gyakran kettő, ritkán három objektumból kellett összerakni.
További megoldandó problémát jelentett a régió országai speciális karaktereinek előállítása (sajnos ezek egy része a MacIntosh szedőrendszeren fontproblémák miatt nem volt elérhető, de az általunk készített térképeken hiánytalanul szerepel mindegyik). Minden egyes karaktert minden általunk használt betűtípus esetében egyenként meg kellett tervezni - szerencsére erre a CorelDraw program maga is alkalmas volt. Mivel a betűtervezés már komoly tipográfiai ismereteket is igényel (a számítógépes ismereteken kívül), így a lehetőségek szerint igyekeztünk már meglevő karakterek felhasználásával megtervezni az új karaktereket, de ennek ellenére a tipográfiai alapfogalmakkal is meg kellett ismerkednünk [15].
Emiatt a probléma miatt a lehetőségek szerint a térképek esetében a tartalmon belül csak rendkívüli esetekben (23) tértünk el az általában használt Helvetica, illetve Helvetica Narrow betűtípustól. A probléma bonyolultságának bizonyítására álljon itt egy táblázat az atlasz készítése során felhasznált, esetenként általunk megtervezett speciális (az angol ábécében nem szereplő) karakterekről:
|
Ország, nyelvterület |
Az angol ábécében nem szereplő karakter |
||
|
Van ASCIIkódja |
Van ANSI kódja |
Nincs kódja |
|
|
Albánia |
ë, ç, Ç |
Ë |
|
|
Csehszlovákia |
é, í, É |
Í, ý, Ý |
…, ‹, , ľ, Á, Í, , Ù, ç, ñ, „, Š, Œ, ´, À, Ì, , Ø, æ, ð |
|
Jugoszlávia |
|
|
, …, p, , ñ, ‚, „, Đ, , ð |
|
Lengyelország |
ó |
Ó |
, , “, ť, ½, Ñ, ï, ó, €, ‚, ’, º, ¼, Ð, î, ò |
|
Magyarország |
á, é, í, ó, ö, ú, ü, É, Ö, Ü |
Á, Í, Ó, Ú |
ő, ű, Ä, à |
|
Németország, Ausztria |
ä, ö, ü, ß, Ä, Ö, Ü |
|
|
|
Románia |
â |
 |
|, î, Ő, Ű, {, Î, Ő, Ú |
|
Szovjetunió (névátírás) |
|
|
…, ñ, „, ð |
|
Európa térkép |
|
ř, Ř |
…, , „, Œ, ¤ |
A településjelek elhelyezésére is igen nagy gondot kellett fordítani. A mai térképekkel összevetve derült ki az a tény is, hogy pl. Lipcse jele az eredeti változat szinte összes térképén tévesen szerepelt. Mivel a térképcímek minden esetben fekete színűek voltak, akárcsak a háttértérkép, így a település-megírások elhelyezését minden egyes térkép esetében a tematikához igazítottuk, a lehetőségekhez képest áthelyeztük, illetve néhány nagyon zsúfolt tematikájú lapon egy-két kevésbé jelentős települést, illetve folyónevet elhagytunk.
Az atlasz könnyebb használhatósága érdekében a háttértérképeken előforduló, ill. az egyes térképlapok tematikájához tartozó földrajzi nevek ma használatos alakját az atlasz végén található - a digitális feldolgozás kapcsán szükségesnek vélt - megjegyzéseink között külön is megadjuk (ld. 4.5 fejezet). Ennek elsősorban az angol változatban van jelentősége, hiszen az ezt olvasók valószínűleg kevésbé tájékozottak régiónk földrajzi neveit illetően, bár még a földrajzban és a történelemben járatos hazai olvasók sem tudják valószínűleg, hogy pl. Königshütte neve ma Chorzów.
További probléma forrása volt, hogy a Szovjetunió széthullása miatt az utódállamok (esetünkben a leggyakrabban használt Közép-Európa kivágat esetében elsősorban Ukrajna) földrajzi neveinek angol átírása szinte minden mai angol nyelvű atlaszban más és más. A megvizsgált mértékadónak tekinthető kiadványok (Times Atlasz, National Geographic térképek) teljesen rendszertelen átírásai miatt kikértük Földi Ervinnek, az ENSZ földrajzi névírással foglalkozó bizottsága magyar tagjának szakvéleményét is.
4.2 Új jelkulcs
A digitális feldolgozás nagy előnye, hogy a térkép grafikai megjelenése tág határok között is igen egyszerűen változtatható.
Az eredeti atlaszban a háttértérképek döntő többsége halvány, kék színű nyomat. Ezen került ábrázolásra a tematikus tartalom zömmel egy, a háttértérkép színétől eltérő színű, különböző típusú felületkitöltő csíkozással (sraffozással). A digitális feldolgozás során a csíkozást könnyebben olvasható és értelmezhető színkategóriák alkalmazásával helyettesítettük, ezért a háttértérképek (egy-két kivételtől eltekintve) cián színét fekete raszter alkalmazásával egységesen szürke színhatásúra változtattuk.
Az eredeti térképeken használt tematikus ábrázolási módokat (felületkartogram, diagram) minden körülmények között megtartottuk, a változtatás szinte minden alkalommal csak a színeket érintette. Egyes bányászati térképek esetében a pontszerű jelek esetében is szükséges volt némi módosítás az eredetihez képest az olvashatatlanságig zsúfolt tartalom miatt. A változtatások oka egyrészt az egységesítésre törekvés, az atlaszjelleg kihangsúlyozása, illetve a térképi tartalom kihangsúlyozása, olvashatóbbá tétele.
A címsor, az alcím és a jelkulcs elhelyezése is vetett fel problémákat. A címsor betűmérete kiválasztása esetében először meg kellett keresni azt a térképet melynek címe az angol vagy a magyar változatban a leghosszabb. A címekhez választott betűméretben azonban ez a címsor túl hosszú lett volna, túllógott volna a térképkereten. Így a címsort minden esetben horizontálisan kismértékben összenyomtuk. Az esetenként előforduló zárójeles pontosító címeket a főcímhez hasonlóan végig nagybetűvel írtuk, de kisebb betűtípussal, zárójelben. A csak ritkán előforduló alcímeket, megjegyzéseket egységesen a térkép alatt helyeztük el.
Ennél jóval nagyobb problémát okozott a jelkulcsok elhelyezése. Ez általában a térképek jobb alsó sarkában kapott helyet és a Fekete-tenger kitöltéséből minden esetben a jelkulcsi kategóriák számának megfelelő helyet fedett ki. Az itt elhelyezett jelkulcsok szélessége egy-két kartogramot tartalmazó térkép (211, 217, 237, 291, 369) kivételével azonos. Horizontális kiterjedése szinte mindig a térkép déli keretéhez igazítva a jelkulcs tartalmától függően változó méretű, de 11-nél több kategória nem fér ki (ha két- vagy három soros a jelmagyarázat szövege, akkor csak ennél kevesebb lehet a kategóriák száma). Néhány térkép esetében a jelkulcs ennél több kategóriát, hosszabb szövegrészeket, illetve táblázatszerű jelmagyarázatot is tartalmaz. Az ilyen jelkulcsokat a térkép alsó részén helyeztük el (így jártak el az eredeti kiadvány esetében is), maximálisan négy sor teljedelemben, amit bizonyos térképek esetében ki is kellett használni (37). A jelkulcsi megírásokra ugyanazt a Caxton betűtípust használtuk, mint a címek esetében, de sokkal kisebb méretben.
4.3 Színek, színfeldolgozás
Az akkori nyomdatechnikának megfelelően a térképek csak igen kis részénél alkalmaztak a tematika megjelenítésére egynél több színt. Az eredeti atlaszban az összefüggő tematikájú térképcsoportok különböző színkulcsokkal készültek, mivel azonban a nyomás már háborús körülmények között történt, ezen elvek véghezvitele objektív okok miatt sem volt lehetséges. A digitális feldolgozás során vezérszínek alkalmazásával hangsúlyoztuk a tartalmi összetartozást: pl. az éghajlati tényezők térképeinek csoportját, az egyes népek elterjedését, a vallásos népesség megoszlását szemléltető lapokat vagy a mezőgazdasági művelési ágak típusait bemutató térképeken.
Míg az eredeti térképek nagy részén felületi színezést, illetve sraffozást használtak, addig mi a digitális változatnál a hagyományos kartográfiában még kissé szokatlan színezési lehetőségeket is használhattunk. A hagyományos kartográfiában a térképi elemek általunk választott színfeldolgozása általában direkt színek alkalmazását teszi szükségessé. A további térképi színeket a direkt színek viszonylag kis számú rasztereinek kombinálásával állítják elő. Egy szín raszterértékei számának növekedése minden esetben maga után vonja a technológiai folyamat költségeinek és idejének növekedését.
Mivel mi a négyszínnyomás mellett döntöttünk így a digitális feldolgozás során a színek, színskálák kialakításánál sokkal szabadabban válogathattunk: a színárnyalatok kiválasztásánál nem kellett tekintettel lennünk a színkomponenesek raszterértékeire, tetszőleges számú színárnyalatot használhatunk mindenféle költségnövekedés nélkül. Praktikus azonban az önkorlátozás: nem célszerű 7-8%-nál kisebb és 75%-nál nagyobb raszterértéket használni, mert a nyomda valószínűleg nem képes ezt megfelelő minőségben reprodukálni. A négyszínnyomás egyetlen hátránya esetünkben csak az, hogy nagyon vékony rajzi elemeket csak az alapszínekben (CMYK - cián, magenta, sárga, fekete), esetleg annak raszterében használhattunk. Praktikus okokból, illetve amiatt, hogy az új kiadás térképei a lehetőség szerint hasonlítsanak az eredetihez, minimális számú térkép esetén direkt barna, illetve zöld színt is használtunk az alapszínekkel együtt vagy azok helyett. A barnát elsősorban azokon a térképeken, amelyeken domborzatárnyékolás is szerepelt, a zöldet főleg az erdőkkel kapcsolatos térképen, illetve mindkét színt olyan esetben, amikor többféle, az alapszínekkel már nem ábrázolható vonalas elem képezte a térkép tartalmát.
A térképek nagy része (számszerűen 71 db) valamilyen folyamatosan változó mennyiséget (éghajlati elemek, népesség, foglalkoztatás, termésátlag) ábrázol színárnyalatokkal, illetve csíkozással. Az új feldolgozás során minden esetben homogén színeket, színfokozatokat használtunk. A színskálák kidolgozása nehézségeinek illusztrálására álljon itt egy egyszerű statisztika az egyes térképeken használt kategóriák (színfokozatok számáról):
|
A kategóriák száma (db) |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
|
Előfordulása (db) |
2 |
12 |
4 |
4 |
8 |
36 |
3 |
2 |
Mint látható, az ilyen jellegű térképek szinte mindegyike olyan sok színkategóriát tartalmazott, hogy csak egy szín árnyalatainak alkalmazása ez esetben nem lett volna szerencsés: egy színnek négynél több árnyalata már nehezen különböztethető meg (bizonyos színek esetében még a négy is sok).
A témák megfelelő elkülönítése érdekében több színskálát is ki kellett dolgoznunk az ún. "vezérszínek" elvnek megfelelően a témától és a kategóriák számától függően. A színes printer megléte szerencsére sok lehetőséget adott a megfelelő színskálák gyakorlati kipróbálására.
Jónéhány térkép esetében a színek szerepe csak az eltérő minőségek elkülönítésére szolgál (terményfajták, művelési ágak), itt jórészt csak arra kellett ügyelni, hogy az atlasz különböző, esetleg egymástól távol eső térképlapjain újra felbukkanó elemeket lehetőleg ugyanazzal a színnel ábrázoljuk (pl. népességi térképeken minden egyes népnek, illetve mezőgazdasági térképeken minden egyes terménynek volt egy jellemző színe).
Néhány térkép adatai kisebb-nagyobb régiókra vonatkoztak. A régióhatárok ábrázolása is hosszas kísérletek eredménye: olyan vonalvastagságot kellett választani, hogy ha a határ a Dunán húzódik akkor is látható legyen, tehát annál vastagabbnak kellett lennie. A szín eldöntése érdekében minden olyan térkép tematikáját meg kellett vizsgálni, mely régióhatárokat tartalmazott. Az egyébként jónak tűnő kék színű régióhatárokról csak a kinyomtatott színes próbákat szemlélve derült ki, hogy nem szerencsés választás, mert a felhasználók a kék színről minden esetben vízrajzi objektumokra asszociálnak. A végleges térképeken a régióhatárok színe végül narancs lett.
A következő ábrán az általunk előállított azon színes térképek jelkulcsi színeit láthatjuk, ahol a tematika valamilyen folyamatos skála használatát kívánta meg.
4.4 A digitális fakszimile változat térképeinek besorolása a számítógépes feldolgozás szempontjából
A konkrét térképkészítést, a számítógéppel segített térképszerkesztést négyen végeztük: a szerzőn kívül Márton Mátyás, illetve a munkába később bekapcsolódó Jesus Reyes és Vellai István. A térképek egymás közötti elosztását a munkát végzők gyakorlottsága, illetve az adott térképen alkalmazott ábrázolási módszerek alapján döntöttük el: a kevésbé gyakorlottak jórészt hasonló jellegű térképek elkészítését kapták feladatul.
A 173, nagyrészt színes térkép, illetve grafikon és a további 10 szövegközi ábra és néhány további lap (címoldalak) elkészítése igen gyakran olyan egyedi, különleges problémákat is felvetett, amit a témafelelősnek kellett megoldani. A digitiális feldolgozásnál alkalmazott módszerek alapján az általunk készített térképek különféle kategóriákba sorolhatók. Az értekezés függeléke tartalmazza a térképlapok egyenkénti felsorolását, megjelölve az alább felsorolásra kerülő típusokat is.
4.4.1 Izovonalas térképek felületkitöltéssel
Szinte az összes meteorológiai, éghajlattani (53, 57, 65, 81) és a mezőgazdasági térképek egy részén (fejadagok - 249, 257,275) ilyen jellegű volt az ábrázolás. A térképek közös jellemzői:
ˇ a háttértérkép minden esetben vízrajzi,
ˇ a teljes szárazföldi területet valamilyen szín tölti ki,
ˇ az ábrázolt jelenség kontinuum jellegű, változása a teljes területen folyamatos (kivételként megemlíthető, hogy csak ábrázolástechnikailag sorolható ide néhány álizovonalas térkép (91), illetve részleteiben 195, 197, 203, 205.
Jórészt csak ezeknél a térképeknél használhattuk azt a módszert, hogy papírra átrajzoltuk az eredeti térkép izovonalait, ezt a rajzot szkenneltük majd vektorizáltattuk. A vektorizált adatállományból alakítottuk ki az egyes színfelületeket, mivel a grafikus programok általában csak zárt alakzatokat képesek kitölteni. A felületkitöltő színárnyalatok és az izovonalak színének megválasztásánál a témák összetartozásának hangsúlyozása érdekében ún. vezérszíneket használtunk az alábbiak szerint:
ˇ Középhőmérséklet: évi (53)-zöld; januári (55)-ibolya; júliusi (57)-narancs.
ˇ A hőmérséklet szélső értékei (59, 61): zöld.
ˇ Fagyos napok (65): cián.
ˇ Csapadékmennyiség: évi (67)-ibolya; évszakos (69, 71, 73, 75)-cián.
ˇ Légnedvesség (79, 81): narancs-sárga-zöld-cián.
ˇ A napsütés évi összege (83): narancs.
ˇ Népsűrűség (91): sárga-magenta - álizovonalas térkép, színezése összhangban van az adminisztratív határok alapján kitöltött népességi/kisebbségi térképek színezésével (89).
ˇ Az összlakosságra jutó terményfejadag (243, 249, 257, 263, 269, 275): sárga-vörös.
Az izovonalak színe egységesen 100% cián (éghajlati), illetve 100% magenta (terményfejadagok).
Természetesen az eredeti térkép vízrajzi háttértérképe és az általunk készített korrigált vízrajzi háttértérkép közötti eltérések miatt az így elkészült - most már digitális formában lévő - tematika rajzát ellenőrizni, sok esetben igen nagy mértékben javítani kellett. Az éghajlati térképek esetében a háttértérkép kivágata a térképlap déli oldalán majdnem 1 cm-rel rövidebb volt a többi térképen, illetve az általunk készített korrigált vízrajzi háttértérképen lévő kivágattól. A tematikus tartalmat ezeken a részeken korabeli atlaszok segítségével sikerült kipótolni.
4.4.2 Felületkitöltés az adminisztratív határok alapján
Majdnem az összes népességi, vallási és földhasználati térkép ide sorolható. Az adminisztratív határokat tartalmazó háttértérképen 1818 db önálló közigazgatási egység található. Az ilyen típusú térképek nagy részén ezek mindegyike ki van töltve valamilyen színfokozattal. A jelkulcsban általában 7-10 kategória volt feltüntetve, de ezek egyedi elkülönítése, besorolása minden egyes közigazgatási egységre - a rossz minőségű nyomtatás következtében - igencsak nehézkes és rendkívül hosszadalmas volt, sok esetben csak az eredeti nyomólemezek elemzése segített.
A témák egy részénél (nemzetiségek) a színkitöltés egy fokozatosan változó mennyiség függvénye (százalékos részarány), míg más népességi térképek esetében a színárnyalatok szerepe az elkülönítés (pl. a 101 térkép esetében 16 különféle nemzetiség elkülönítése a cél).
A felületkitöltő színárnyalatok és az izovonalak színének megválasztásánál a témák összetartozásának hangsúlyozása érdekében ún. vezérszíneket használtunk az alábbiak szerint (bizonyos térképek esetében a sok kategória miatt két szín árnyalatai váltakoznak egy térképen belül):
ˇ Népsűrűség (89): sárga-magenta.
ˇ Nemzetiségi többség (101, 105, 109, 111): nincs vezérszín, a színek alkalmazásának célja az elkülönítés, alapja az eredeti térkép.
ˇ Nemzetiségi keveredés (107): sárga-vörös.
ˇ Népek külön-külön (115-145, 149): sárga-narancs-magenta.
ˇ Vallásfelekezetek (155): nincs vezérszín, a színek alkalmazásának célja az elkülönítés.
ˇ Vallásfelekezetek egyenként (157-167): cián-ibolya.
ˇ Foglalkoztatás, analfabéták (175, 177, 179, 181, 183, 185): sárga-magenta, sárga-rózsaszín.
ˇ Népmozgalom: élveszületés, természetes szaporodás (195, 205)-sárga-magenta; halálozás (197, 203)-cián-ibolya.
ˇ Művelési ágak (221, 223, 227, 231): sárga-olajzöld.
ˇ Jövedelmezőség (225): cián-ibolya.
ˇ Termények hektáronkénti termésátlaga (241, 247, 255, 261, 267, 273): cián-ibolya.
ˇ A rendelkezésre álló hús- és zsírmennyiség fejenként (299, 303, 305, 309): sárga-vörös.
4.4.3 Egyéb felületkitöltéses térképek
Néhány térkép esetén a felületkitöltéses ábrázolás nem sorolható be az előző két kategóriába.
ˇ Felületkitöltés sraffozással: Bizonyos térképek esetében (17, 21, 35) megtartottuk az eredeti kiadás felületkitöltő mintáit. Amellett, hogy a sraffozás csak viszonylag nagy területet lefedő kitöltések esetén érzékelhető jól, még egy technikai érv is a sraffozás gyakoribb alkalmazása ellen szólt: a grafikus szoftverek nem nagyon támogatják ezt az ábrázolási formát. Bár az ún. Postscript kitöltő minták többek között tetszőleges sraffozás előállítását lehetővé teszik, de ezek a képernyőn nem láthatók (PC és Mac esetén nem, legfeljebb display Postscriptre alkalmas munkaállomásokon, pl. Next). További nehézség, hogy szoftverektől függően ez a kitöltőminta csak egy színben (fekete) használható, illetve ha elvileg meg is engedi a szoftver a kitöltőminta tetszőleges színben való használatát, a színrebontás már sikertelen.
A Postscript kitöltőminták különlegessége, hogy ez a kb. 40 féle, fajtánként négy-öt, egymástól független paraméterek megadásával definiálható kitöltés minden Postscript alakú output eszközben előre definiált. A Postscript file-ban csak hivatkozás történik a kitöltőmintára (pl. Hatching, Crosshatching) a megfelelő paraméterek megadásával, a folyamat többi része már a Postscript interpreterben definiált eljárás alapján történik. A hagyományos sraffozás esetében pl. az alábbi paraméterek adhatók meg: vonalvastagság, a vonalak egymástól való minimális és maximális távolsága, a vonalak iránya (dőlésszög), véletlenség (ez a paraméter minden kitöltőminta esetében létezik, de esetenként nincs hatással a kitöltőminta megjelenésére).
További problémákat okozhat, hogy az output eszköz nagy megterhelése miatt a Postscript kitöltőminták levilágítása igen gyakran sikertelen. Az említett három térkép mindegyikének levilágítása csak többszöri eredménytelen kísérlet után sikerült. Mivel a Postscript kitöltőminták a mi színes nyomtatónkon sem printelhetők ki, így a térképekről próbanyomat is legfeljebb fekete-fehérben volt készíthető.
A legproblematikusabb térkép a levilágítás szempontjából a Klímatájak (21) volt. Itt a cián és a magenta szín két eltérő Postscript kitöltőminta (hatching, crosshatching) három változatát tartalmazta, a sárga szín két különféle (saját tervezésű) raszteres kitöltőmintát, míg a fekete színben három eltérő finomságú, szintén csak Postscript alapú output eszközön megjeleníthető pontrasztert.
További öt, hasonló jellegű térkép (151, 187, 189, 191, 209) esetében használtunk még Postscript kitöltőmintát (sraffozást). Ezek mindegyike esetében két téma egymásrahatását (pl. analfabétizmus, népsűrűség, kereszténység, természetes szaporulat) ábrázoltuk, de ide sorolható még a minimális tematikus információt tartalmazó Csapadék és felhőzet című térkép is (85).
ˇ Hipszometria. A Közép-Európa domborzatát ábrázoló térkép (29) egyedi problémákat vetett fel. Mint látható ennek kivágata délen kb. 1 cm-rel rövidebb. Itt nem volt alkalmazható az a módszer, hogy kipótoljuk a tematikát a hiányzó részeken, mert az általunk létrehozott vízrajzi háttértérkép az eredeti térkép háttértérképétől ezen térkép esetében az átlagosnál jobban eltért. Ebben az esetben azonban a tematika és a vízrajzi háttér egymással nagyon szoros kölcsönhatásban áll, így ezen térkép esetében egyedi, a korabeli kiadásban szereplővel teljesen egyező vízrajzi háttértérképet kellett készíteni. A teljes tematika a már említett módszerrel (átrajzolás papírra-szkennelés-vektorizálás) készült. A hipszometrikus színezés nem egyezik meg a korabeli színfeldolgozással (elsősorban annak szegényes grafikai megjelenítése miatt), inkább a ma használatos színfokozatokat (zöld-okker-barna) használtuk.
ˇ Földtani, talajtani térképek. Négy felületkitöltéses térkép a zsúfolt tartalom miatt igen nagy feladat elé állított minket (23, 25, 37, 39). Mind a földtani, mind a talajtani téma esetében egy-egy térkép az eredeti kiadásban csak egy egyszínű pauszra nyomott fedvény volt, ami az azokon található egyszínű szerkezeti raszterek miatt még az átlagosnál is sokkal kevésbé volt olvasható (25, 39). A sok kisméretű, sokfajta színfelület átrajzolása igen hosszadalmas feladat volt, amit még további ábrázolási különlegességek is fokoztak. A Közép-Európa hegyszerkezete c. térképen (23) az eredeti kiadásban a földtani egységek megírására egy különleges betűtípust használtak, amelynek ékezetesítését szintén meg kellett oldanunk. A Közép-Európa talajtérképe c. térképen (37) néhány területen olyan felületkitöltést kellett használni, amely egyszerre két talajfajta jelenlétét mutatta. Mint korábban már írtam Postscript kitöltőminta csak egy színben definiálható, így ez a módszer nem alkalmazható színes sraffozás készítésére. Ezért egy vektoros kitöltőmintát kellett tervezni. Viszonylag kisszámú előfordulása szerencsére a levilágításban nem okozott problémát, de a színes printer - valószínűleg a CorelDraw program vagy a nyomtató Windows drivere hibájából - ezt a kitöltést nem volt képes kinyomtatni (akár közvetlenül a programból, akár file-ba printelve a program egy idő után lemerevedett minden kísérletnél).
4.4.4 Jelek, diagramok és kartogramok
A tematikus térképek különböző ábrázolási lehetőségei már az eredeti atlasz készítésének időpontjában is ismeretesek voltak. Minden esetben megtartottuk az eredeti térkép tematikus ábrázolási módját, legfeljebb a színeken változtattunk.
A különféle jelek, diagramok és kartogramok egyes régiókra (tájegységek, illetve nagytájegységek) vonatkoznak. A régióhatárokat a térkép ábrázolja, de - valószínűleg az adatok eltérő forrásai miatt - szinte nem lehet találni két olyan térképet, amelyen pontosan ugyanott húzódnak ezek a tájegység határok.
ˇ Kördiagramok: a bonyolult, több részre osztott kördiagramok esetében (adatok híján) lemértük az egyes körcikkek nyílásszögét, majd ezeket az értékeket a grafikus programhoz (ez esetben Adobe Illustrator) csatlakozó egyszerű adatbáziskezelőbe bevittük. Ezt követően a grafikus program már képes volt a megfelelő nyílásszögű körcikkek automatikus előállítására (171, 173, 217, 237, 315), melyeknek méretezése, kiszínezése már a CorelDrawban történt. Érdekes problémát vetett fel az egyik ilyen térkép (237). A jelkulcsban hat eltérő termény szerepel, de az eredeti atlaszban egyes kördiagramok hét részre vannak osztva. Az eredeti szöveg sem ad megoldást erre az ellentmondásra, így a meghatározhatatlan részeket fehéren hagytuk és a problémára a függelékben utaltunk.
ˇ Jeldiagramok: egyes diagramok esetében a vonatkozási pontot külön színnel (magenta) is kiemeltük (63, 77, 83).
A jeldiagramok egy másik érdekes csoportja a népmozgalomra vonatkozó adatok időbeli változását mutatja be (199, 201, 207), itt főleg a viszonylag nagy helyet elfoglaló jelek egymást lehetőleg nem zavaró elhelyezése okozott gondot.
Szintén a diagramok elhelyezése okozott igen komoly problémát egy másik, teljesen egyedi ábrázolást használó térkép esetében (99), Szilézia területén nagyon sok vonatkozási ponthoz tartozott jeldiagram.
A hasábdiagramoknál előfordul egy-két szokatlan ábrázolás (277, 279, 291, 311): eltérő szélességű hasábok, eltérő távolság az egyes hasábok között stb.
ˇ Kartogramok: a korábban tárgyalt felületkitöltő jelek szinte mindegyike kartogramnak tekinthető, ha a tematikus ábrázolási módokat tekintjük, de a jelenlegi csoportosítás más szempontú. Az idáig még nem tárgyalt néhány jelkartogram esetében is az eltérő régióhatárok okoztak problémát (281, 313).
ˇ Jelmódszer: a tematikus térképszerkesztés szempontjából tulajdonképpen lényegtelen, hogy a megrajzolandó jel pontra vagy felületre vonatkozik, de a térképi elhelyezés problematikája miatt mégiscsak célszerű a külön tárgyalás. Szinte az összes bányászattal kapcsolatos térkép ide sorolható. Jellemző még ezekre a bányászati térképekre, hogy nagy mennyiségű jel, illetve megírás található rajtuk. A térképek zsúfoltsága olyan nagymértékű volt, hogy néhány olvashatatlan megírás (pl. bányanév) kinyomozása hosszabb időt vett igénybe és csak egyéb korabeli források segítségével volt lehetséges (319, 321, 327, 331, 337, 343 369). A Közép-Európa bányatermékei c. térkép (319) esetében további problémát okozott a jelfajták nagy száma (27 db). Ezen jelfajták nagy része csak igen kis méretben fordult elő a térképen, így színek és felületi jelek kombinációjával olyan jelkulcsot kellett előállítani, amely lehetővé teszi bármelyik jel egyedi azonosítását még nagyon kis méretben is, ügyelve arra is, hogy a valamilyen szempontból egy csoportba sorolható bányatermékek jelében legyenek közös vonások (alak, szín, esetleg kitöltő minta) [12].
4.4.5 Hagyományos közigazgatási térképek
Néhány térkép elsődleges célja a politikai határok és a települések ábrázolása. A térképek a különféle időpontban érvényes határok bemutatása mellett (389, 393, 397) esetenként igen bő névrajzot is tartalmaznak (43, 87, 395).
Az eltérő időpontok adminisztratív határait ábrázoló térképek esetében cián színű vízrajzot használtunk, mivel az eredeti atlasz térképeivel összhangban az országhatárok színe fekete.
A régió településeit ábrázoló (43), illetve a Kárpát-medence középső részét (eltérő kivágatú lapon) bemutató, járásneveket tartalmazó térképek (87) elkészítésének igazi nehézségét az adta, hogy a 23,8x18,7 cm-es keretméretű eredeti térképek külön-külön több mint ezer nevet tartalmaztak. Ez igen kis méretű betűk használatát tette szükségessé, de az igazi problémát az okozta, hogy az eredeti térkép egyes nevei olvashatatlanok voltak. Néhány esetben csak hosszas nyomozással, az összes hozzáférhető korabeli térkép vizsgálatával lehetett fényt deríteni az alkotók szándékára, esetleg sajátos névírására, bár bizonyos esetekben még a korabeli, igen nagy méretarányú térképek vizsgálata sem segített.
A Helységnevek c. térkép (43) adatállománya a legnagyobb méretű, mivel az ezernél több földrajzi név mellett még domborzatárnyékolást is tartalmaz. A könnyebb olvashatóság érdekében a földrajzi fokhálózat, illetve a vízrajzi elemek (folyó- és állóvizek, víznevek) színe cián. A nagy mennyiségű névrajz és az egységesített vízrajzi háttértérkép kölcsönyös viszonyát folyamatosan ellenőrizni kellett minden településnév esetében (pl. a folyó melyik oldalára esik a településjel, stb.). Az eredeti térképen a településkategóriák elkülönítése sem volt nyilvánvaló. Az új feldolgozásban mind a településjel, mind a betűtípus utal a településkategóriára. A kategorizálás elve azonban az eredeti térképlapon nem szerepelt, a szövegben sem volt rá utalás, így ezt mi sem szerepeltettük a jelkulcsban.
A Közigazgatási járásnevek a Kárpát-medecében és környékén c. térkép (87) neveinek olvashatatlansága sok fejtörést okozott. Az eredeti atlaszban ez a kinagyított kivágat esetenként határrajzában eltért az adminisztratív határokat ábrázoló háttértérképtől, mi ezeket az eltéréseket korrigáltuk. Ezen a térképen kellett a legkisebb méretű neveket megírni (az ukrán terület egyes nevei 4 pont alatti nagyságúak).
Az országok, tartományok és megyék nevei 1930-ban c. térkép (395) más problémákat vetett fel. Ebben az esetben a különféle rangú adminisztratív határokat, illetve ezek neveit eltérő színnel és betűnagysággal különítettük el. A sok, egymást keresztező név elhelyezése főleg Románia és Németország területén volt problematikus. A direkt zöld szín használata nemcsak az eredetihez való hasonlóság miatt volt szükséges, de az olvashatóságot is javította.
4.4.6 Pontszórás térképek
A főleg mezőgazdasági termények és egyes háziállatállok elterjedését ábrázoló térképek esetében különleges problémákkal találtuk szemben magunkat.
Próbaképpen a pontszórás térképek közül két "egyszerűbbet" (93, 111) elkészítettünk úgy, hogy a pontokat egyenként megrajzoltuk a grafikus program segítségével. Mivel a hosszadalmas kísérlet eredményeképpen az adott (ábrázolásában a többi hasonló típusú térképhez képest majdhogynem ritkának mondható) térképekre több mint 11 000, illetve 3000 egyedi pontot kellett megrajzolni, így más módszert kellett választanunk. Ennek oka az időigényességen kívül elsősorban az, hogy a mikrogépeken futó grafikus programok nincsenek felkészítve ilyen mennyiségű objektum kezelésére. A fent említett manuális módszerrel elkészített A népesség eloszlása c. térkép (93) esetében az adatállomány mérete meghaladta a 2 Mbyte-ot (ami vektoros adatállomány esetében igen nagynak mondható), a file betöltése, illetve időszakos biztonsági mentése még a leggyorsabb, legtöbb memóriával rendelkező gépen is több mint 10 percet vett igénybe, ami nyilvánvalóvá tette, hogy más módszert kell keresnünk.
Első lépésként az eredeti térképeket lefotóztuk és kiszűrve a háttértérképet, csak a tematikáról elkészítettünk egy filmpozitívot. A kevés számú és viszonylag nagy méretű pontot tartalmazó térképek (147, 283) esetében beszkenneltük az így kapott filmet, majd a raszteres állományt vektorizáltuk. Egy általunk írt kisebb AutoLisp program segítségével a vektorizált ábrában "felismertettük" az egyes pontokat (köröket) s programunk ezt úgy konvertálta át, hogy a grafikus programban már egyedi köröket kaptunk. A 10 000-et meghaladó számú pont azonban már a levilágítás sikerességét is megkérdőjelezte, a PC-s környezetben a grafikus programok képességeit jelenleg még meghaladja az ilyen nagy számú rajzi elem kezelése, bár végülis mindkét térkép esetében többszöri próbálkozás után sikeres volt a levilágítás.
A többi pontszórás térkép esetében (239, 245, 253, 259, 265, 271, 295, 297, 301, 307) - ahol egy-egy térkép esetében a pontok száma becslésünk szerint 50 000 és 100 000 közé esik - más módszert kellett választanunk: ebben az esetben az elkészített pozitív filmeket változtatás nélkül felhasználtuk, vagyis majdnem valódi fakszimilét készítettünk (a háttértérkép maradt a digitális változat). Az ilyen megoldás azonban esetenként a digitális háttértérképnek a tematikához történő kisebb mértékű torzítását tette szükségessé, lévén már az eredeti változat esetében sem illeszkedett pontosan a tematika.
A mezőgazdasági termények (búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya) esetében a pontok cián, míg a háziállatokat (sertés, szarvasmarha, ló, juh) ábrázoló pontszórás térképeken magenta színűek.
4.4.7 Domborzatárnyékolást tartalmazó térképek
Az eredeti domborzatárnyékolás több szempontból sem volt reprodukálható. Bár a megkapott eredeti anyagban többféle színű és minőségű árnyékolást is találtunk (valószínűleg próbanyomatokként készültek az eredeti kiadáshoz), ezek egyike sem volt alkalmas további felhasználásra. Három új summerre volt szükségünk (ezeket Sziládi József készítette el), melyeket a továbbiakban szkennelés és digitális retusálás után már számítógéppel kezeltünk. Itt az igazi nehézséget az okozta, hogy az így keletkezett file-ok mérete (a 256 szürkefokozat használata miatt) elérte a 8 Mbyte-ot. Ezt a méretet még tovább növelte az adott térkép tematikája is. Ilyen méretű file kezelése még komoly hardveren (sok memória, nagy háttértároló és gyors processzor) is csak korlátozásokkal lehetséges.
Az atlasz első térképe a Hol fekszik Közép-Európa? c. (13) nem tartalmaz semmit a perspektív domborzatárnyékoláson kívül. Ez a summer annyira megnyerte a megrendelő tetszését, hogy végül ez került a védőborítóra is.
A megszokott Közép-Európa kivágathoz kétféle summert is készíttettünk. Az egyik féle summer (41, 45) esetében a tematikus tartalom nagyon csekély: néhány tájnév, illetve az országhatárok. Ezen térképek esetében a summer elég hangsúlyos. Egyébként ez a domborzatárnyékolás került az első és a hátsó előzékre is.
A Helységnevek c. térkép (43) esetében a summer már kevésbé hangsúlyos. Ez a térkép kb. 1000, igen kisméretű betűkkel megírt földrajzi nevet tartalmaz. Mivel ez volt a tematika elsődleges fontosságú része, így a további rajzi elemeket ennek rendeltük alá. Emiatt a vízrajz cián színű és a domborzatárnyékolás visszafogott barna.
4.4.8 Egyszínű térképek és grafikák
Ezek a fekete-fehér illusztrációk két csoportba sorolhatók. Néhányuk az atlasz térképei közé sorolt, jórészük szövegközi ábra.
Nehézséget itt jórészt az egymástól igencsak eltérő ábrázolásmódok, a térképekhez képest több szöveg névírási eltérései okoztak. Az eredeti ábrákon található térképek általában igen vázlatosak voltak, ezeket egységesen javítottuk.
A térképek közül az atlasz vége felé található export-import ábrák (372-383) ábrázolásmódjukban teljesen egyformák. Itt nehézséget csak a Postscript kitöltőminták nagy száma okozott. A további térkép (19) és a szövegközi ábrák (termésátlag változás, országhatárok) jórészt már kész térképek felhasználásával születtek, de mivel csak egy színt használhattunk, így elég gyakori volt a Postscript kitöltőminták alkalmazása.
4.4.9 Egyéb, grafikai feldolgozásukban egyedinek, különlegesnek számító térképek
Az eddig be nem sorolt térképek szinte mindegyike más és más problémákat vetett fel. A bányászati térképek már az eredeti kiadásban is kissé kilógtak a többi közül sűrű, olvashatatlanul apró jeles tematikus tartalmukkal, apró betűs, névírási következetlenségeket tartalmazó névrajzukkal. A geológiai és talajtani térképek megjelenésük alapján tulajdonképpen már valamelyik korábbi csoportba is besorolhatók lettek volna, de azoknál jóval bonyolultabbak, részletgazdagabbak. Az ide sorolható térképek esetében a tartalom hangsúlyozása érdekében az eredetihez képest a jelkulcsot esetenként jelentősen átdolgoztuk.
ˇ Nagyobb területet ábrázoló térképek: az atlasz néhány térképe nem a megszokott Közép-Európa kivágat, hanem ennél nagyobb területet ábrázol (általában teljes Európát) (15, 17, 19, 21). Ezen térképek nagy része minimális tematikus információt tartalmaz.
Ide sorolható még az atlasz utolsó térképe is: Államhatárok tartóssága Közép-Európában (401), melynek kivágata szintén teljesen egyedi, igazodva az ábrázolt tematikához. A térkép színei jelentősen eltérnek az eredetitől.
ˇ Elsősorban szöveges információt tartalmazó térképek: a Fő vízgyűjtőterületek c. térkép (31) a terület fő vízválasztóvonalait, illetve a vízgyűjtőterületek neveit tartalmazza.
A Közép-Európa lakossága, területe és népsűrűsége c. térképek (95, 97) tájegységenként, illetve nagytájegységenként tartalmazzák a fenti információkat. Tulajdonképpen ezek nem tekinthetők klasszikus tematikus térképeknek, hiszen a régióhatárokon kívül csak számértékeket tartalmaznak. Megjelenésében ide sorolható még két térkép: a Nemzetiségek lélekszáma tájegységenként c. térkép (113), amely a területen előforduló 20 különféle nép számszerű előfordulását adja meg az egyes régiókban, illetve a 100 mezőgazdasági lakosra eső háziállatok száma c. térkép (293), amely a később részletesebben is ábrázolásra kerülő négyféle háziállat számszerű értékeit adja meg az egyes régiókban.
ˇ Valódi fakszimilék: a már említett pontszórás térképeken kívül még voltak olyan térképek, amelyek esetében szintén csak a fotózás volt az egyetlen megoldás. Az Erdőterületek c. térkép (33) esetében több kísérletet tettünk a digitális feldolgozásra, de a szkenner a legnagyobb fizikai felbontás (600 dpi) mellett sem adta vissza az eredeti rajz részletességét. Egyébként ilyen felbontás mellett a raszteres adatállomány mérete már 20 Mb felett volt.
A Közép-Európa út- és vasúthálózata (1935 körül) c. térkép (353) használhatósága erősen megkérdőjelezhető, hiszen az eredeti atlaszban ez semmiféle háttértérképet nem tartalmaz. Mivel a kivágat a szokásostól eltérő, így előzetes terveink ellenére sem sikerült az új kiadásban a térképlap használhatóságát egy háttértérképpel növelni, azaz ezúttal is az akkori térkép lefényképezésével készült el a mi térképünk.
ˇ Közlekedési térképek: ezek mindegyike egyedi rajzi megoldásokat követelt. A Közép-Európához kapcsolódó területekről indított izokrón vonalak (355), illetve Az egyenlő vonat-út távolságok vonalai néhány Közép-Európához közeli, fontosabb központból c. térképek az összes többitől eltérnek abban, hogy egy térképlapon belül négy egyforma - bár az összes többitől eltérő - kivágatú tematikus térképet tartalmaznak.
Egy további hasonló, izokrón térkép (359) négy fontos európai várost (London, Róma, Moszkva, Isztambul) állít a középpontba, s emellett ábrázolja Európa lényeges vasútvonalait és vasúti csomópontjait.
Három további térkép (361, 363, 367) a fontosabb személy- és teherszállító vasútvonalakat, illetve légi járatokat mutatja be egymástól kissé eltérő ábrázolásmódokkal.
Igen furcsa, szokatlan ábrázolás található a Közép-Európa egyes jelentősebb városaiból hat óra alatt elérhető terület c. izokrón térképen (365). A szokatlan ábrázolásmód technikai megvalósítását a Postscipt kitöltőminták alkalmazása tette bonyolulttá, lévén ezek - mint már korábban említettem - a grafikus szoftver kötöttségei miatt elvileg csak fekete színben használhatók.
4.5 Kiegészítések a digitális fakszimile változat egyes térképeihez
Mint már korábban említettem az eredeti változat bizonyos tévedései, hibái már nem voltak javíthatók adatok híján. A digitális fakszimile változat végén az általunk írt függelékben soroltuk fel először az általános érvényű megjegyzéseinket, majd minden egyes, valamilyen szempontból problematikus térkép esetében részleteztük a felmerült problémákat. Lássuk először az atlasz egészére vonatkozó, eddig meg nem említett észrevételeinket.
ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK:
Az eredeti atlaszt a háborús körülmények között nem sikerült egységes kartográfiai szerkezetben kiadni, a sokszorosítás próbanyomat színvonalú volt.
A digitális feldolgozás lehetővé tette a térképi alapok (háttértérképek) és az ábrázolási módok egységesítését.
1. VÍZRAJZ
Az eredeti atlasz különböző részletességű és eltérő rajzi finomságú vízrajzi háttértérképeket tartalmaz. A digitális feldolgozás céljára méretarányhoz illeszkedő, egységes feldolgozású és rajzolatú folyóhálózat készült az eredeti térképek felhasználásával.
2. HATÁRRAJZ
A közigazgatási felosztáson alapuló határrajzot a háttértérképek döntő többségénél - mintegy 98%-ánál - megőriztük. Gondot okozott, hogy néhány térképen a Szovjetunió területén - nyilván a korabeli ott megjelent térképeknek megfelelően - elnagyolt, sematikus a határrajz (225).
Csak ott módosítottuk a határrajzot, ahol nyilvánvaló rajzi hibáról vagy a területre vonatkozó tematikus tartalom átszerkesztésének pontatlanságáról volt szó. Ezekre az esetekre az oldalak szerinti tételes felsorolásnál felhívjuk a figyelmet. Egyes térképeken a tematikus tartalom nem illeszkedik a határrajzhoz, mivel az eredeti atlasz lapjain is így szerepel. A nem közigazgatási egységekre vonatkozó értékábrázolások - ezek szovjetunióbeli és olaszországi területeken fordulnak elő - az eredeti térképekkel megegyezően értékvonalas ábrázolással kerültek megjelenítésre. A közigazgatási háttértérképek a tengerek és néhány jelentős tó kivételével vízrajzi elemeket nem tartalmaznak.
3. NÉVÍRÁS
Az eredeti térképek névírása nem egységes. Ennek kettős oka van: egyrészt nem volt még egységes, szabályozott írásmód az idegen nevek használatára, másrészt a gyakori határváltozások a névírást is befolyásolták. A háttértérképek névírását mind tartalmi, mind formai szempontok figyelembe vételével egységesítettük - megőrizve az eredeti, esetleg ma már hibásnak számító, vagy szokatlannak tűnő névírási formát. A háttértérképek mindegyikén azonos számú település szerepel - az eredeti atlasz kisebb eltéréseit javítottuk.
Az atlasz könnyebb használhatósága érdekében a háttértérképeken előforduló, ill. az egyes térképlapok tematikájához tartozó földrajzi nevek ma használatos alakját megadjuk. A földrajzi nevek helyesírása a magyar változatban a Kartográfiai Vállalat 1992-ben Budapesten kiadott Földrajzi Világatlasz c. kiadványán alapul.
4. SZÍNEK ALKALMAZÁSA
Az eredeti atlaszban az összefüggő tematikájú térképcsoportok különböző színkulcsokkal készültek. A digitális feldolgozás során vezérszínek alkalmazásával hangsúlyozzuk a tartalmi összetartozást; pl. az éghajlati tényezők térképeinek csoportját (49-85), az egyes népek elterjedését (115-149), a vallásos népes ség megoszlását (157-169) szemléltető lapokat vagy a mezőgazdasági művelési ágak típusait (221-231) bemutató térképeket.
5. MÉRTÉKEGYSÉGEK
Az atlaszban megőriztük a ma már nem használatos, illetve az SI-rendszer bevezetése miatt már nem hivatalos mértékegységeket:
métermázsa (q) 1 métermázsa = 100 kg
lóerő (LE) 1 lóerő = 736 watt
hektár (ha) 1 hektár = 10 000 m2
6. EGYÉB
A fokhálózat számainak megírása - a mai gyakorlattól eltérően - nem tartalmazza a E jelet.
Az Európa háttértérképeken előforduló földrajzi nevek (csak azokat soroljuk fel, amelyeknek térképi alakja nem egyezik meg a mai térképeken használatos helyesírással):
|
Az atlaszban használt név |
Földrajzi Világatlasz: |
Egyéb közismert névhasználat: |
|
Városok: |
||
|
Alger |
Algír |
|
|
Amsterdam |
Amszterdam |
|
|
Archangelysk |
Arhangelszk |
|
|
Astrachany |
Asztrahán |
Asztrahány |
|
Athine |
Athína |
Athén |
|
Baghdad |
Baghd~d |
Bagdad |
|
Baile a. C. |
Dublin |
Baile Átha Cliath |
|
Batum |
Batumi |
|
|
Beograd |
Beograd |
Belgrád |
|
Beyrouth |
Bayrãt |
Bejrút |
|
Breslau |
Wrocťaw |
|
|
Bruxelles |
Bruxelles |
Brüsszel, Brussel |
|
Brzesc |
Breszt |
|
|
Charkiv |
Harkov |
Harkiv |
|
Danzig |
Gda½sk |
|
|
Erivany |
Jereván |
|
|
Fés |
Fčs |
|
|
Gorkij |
Nyizsnyij Novgorod |
|
|
Haag |
's-Gravenhage |
Hága, Den Haag |
|
Haleb |
Halab |
Aleppo |
|
Istambul |
¤stanbul |
Isztambul |
|
Izmir |
¤zmir |
Szmirna |
|
Københaven |
København |
Koppenhága |
|
Kalinyin |
Tver |
|
|
Kazany |
Kazán |
|
|
Kolozsvár |
Cluj-Napoca |
|
|
Kraków |
|
Krakkó |
|
Leningrad |
Szankt-Petyerburg |
Leningrád, Szentpétervár |
|
Lisboa |
|
Lisszabon |
|
Lwów |
Lvov |
Lviv, Lemberg |
|
Malaga |
Málaga |
|
|
Mjensk |
Minszk |
|
|
Moskva |
Moszkva |
|
|
Mosul |
Al MawŐil |
Moszul |
|
Murmansk |
Murmanszk |
|
|
Paris |
Párizs |
|
|
Pozsony |
Bratislava |
|
|
Praha |
Prága |
|
|
Roma |
Róma |
|
|
Rostov |
Rosztov-na-Donu |
|
|
Sevastopoly |
Szevasztopol |
|
|
Sofija |
Szofija |
Szófia |
|
Stalingrad |
Volgográd |
Sztálingrád |
|
Tallin |
Tallinn |
|
|
Tebris |
Tabr§z |
Tebriz |
|
Tehran |
Tehr~n |
Teherán |
|
Thessaloniki |
Theszaloníki |
Szaloniki |
|
Tiflis |
Tbiliszi |
Tiflisz |
|
Tirana |
Tiranë |
|
|
Tobolsk |
Tobolszk |
|
|
Tunis |
Tunisz |
|
|
Venezia |
|
Velence |
|
Warszawa |
|
Varsó |
|
Wien |
|
Bécs |
|
Wilno |
Vilnius |
Vilna |
|
Zagreb |
|
Zágráb |
|
Egyéb földrajzi nevek: |
||
|
Aralyske more |
Aral-tó |
|
|
BALEARAS |
Baleár-szk. |
|
|
CORSE |
Korzika |
|
|
Dnyepr |
Dnyeper |
|
|
Dnyestr |
Dnyeszter |
|
|
Donau |
Duna |
|
|
Dunarea |
Duna |
|
|
Elbe |
Elba |
|
|
Eufrates |
Eufrátesz |
|
|
FARØER |
Feröer |
|
|
ISLAND |
Izland |
|
|
Nistru |
Dnyeszter |
|
|
Oder |
Odera |
Odra |
|
Rhein |
Rajna |
|
|
SARDEGNA |
Szardínia |
|
|
SAREMMAA |
Saaremaa |
|
|
SICILIA |
Szicília |
|
|
Saima |
Saimaa |
|
|
Tajo |
Tejo |
|
A Közép-Európa háttértérképeken előforduló földrajzi nevek (csak azokat soroljuk fel, amelyeknek térképi alakja nem egyezik meg a mai térképeken használatos helyesírással):
|
Az atlaszban használt név |
Földrajzi Világatlasz: |
Egyéb közismert névhasználat: |
|
Városok: |
||
|
Beograd |
|
Belgrád |
|
Brassó |
BraŐov |
|
|
Breslau |
Wrocťaw |
|
|
Brod |
Slavonski Brod |
Bród |
|
BucureŐti |
|
Bukarest |
|
Burgas |
|
Burgasz |
|
CernauŰi |
Csernovci |
|
|
„. Budjovice |
„eské Budjovice |
Budweis |
|
Chemnitz |
|
Karl-Marx-Stadt |
|
Chisin|u |
ChiŐin|u |
Kisinyov |
|
Dés |
Dej |
|
|
Dresden |
|
Drezda |
|
Dubrovnik |
|
Raguza |
|
Eger |
Cheb |
|
|
Fiume |
|
Rijeka |
|
Gleiwitz |
Gliwice |
|
|
Igló |
Spiská Nová Ves |
|
|
Kassa |
Koice |
|
|
Kiev |
Kijev |
Kijiv |
|
Kolozsvár |
Cluj-Napoca |
|
|
Kowel |
Kovel |
|
|
Kraków |
|
Krakkó |
|
Leipzig |
|
Lipcse |
|
Losonc |
Lu…enec |
|
|
Luck |
ºuck |
|
|
Lwów |
Lvov |
Lviv, Lemberg |
|
M. Ostrava |
Ostrava |
|
|
Maribor |
|
Marburg |
|
Marosvásárhely |
Tîrgu MureŐ |
|
|
Mohilev |
Mogiljov-Podolszkij |
Mogiljov |
|
Nagyszeben |
Sibiu |
|
|
Nagyvárad |
Oradea |
|
|
Odessa |
Odessza |
Ogyessza |
|
Pola |
Pula |
Póla |
|
Pozsony |
Bratislava |
|
|
Praha |
Prága |
|
|
Przemýsl |
PrzemyÑl |
|
|
Równe |
Rovno |
|
|
Sarajevo |
|
Szarajevó |
|
Saslaw |
Szlavuta |
|
|
Skopje |
|
Üsküb |
|
Sofija |
Szofija |
Szófia |
|
Stanislawów |
Ivano-Frankovszk |
Ivano-Frankivszk |
|
Stara Zagora |
Sztara Zagora |
|
|
Szabadka |
Subotica |
|
|
Szatmárnémeti |
Satu Mare |
|
|
Tarnopol |
Tyernopol |
Ternopil |
|
Temesvár |
TimiŐoara |
|
|
Trencsén |
Tren…ín |
|
|
Trieste |
|
Trieszt |
|
Trnovo |
Veliko Tirnovo |
|
|
Ungvár |
Uzsgorod |
Uzshorod |
|
Varna |
|
Várna |
|
Venezia |
|
Velence |
|
Vinnica |
Vinnyica |
|
|
Wien |
|
Bécs |
|
Zagreb |
|
Zágráb |
|
Zara |
Zadar |
Zára |
|
Zólyom |
Zvolen |
|
|
Zsolna |
ðilina |
|
|
ðitomir |
Zsitomir |
|
|
Folyók: |
||
|
Dnyepr |
Dnyeper |
|
|
Dnyestr |
Dnyeszter |
|
|
Donau |
Duna |
|
|
Elbe |
Elba |
|
|
Garam |
Hron |
|
|
Isker |
Iszker |
|
|
Moldau |
Moldva |
|
|
Morva |
Morava |
|
|
Mur |
Mura |
|
|
Nistru |
Dnyeszter |
|
|
Oder |
Odera |
Odra |
|
Po |
|
Pó |
|
Siret |
Szeret |
|
|
Styr |
Sztir |
|
|
Sťucz |
Szlucs |
|
|
Wisťa |
|
Visztula |
Ami az egyes térképekhez fűzött megjegyzéseinket illeti, itt csak néhány tipikusan előfordult észrevételt sorolok fel:
ˇ rossz háttértérkép használata, pl. egy térképsorozatba illeszkedő térképlap háttértérképe kilóg a többi közül;
ˇ néhány eredeti térképen a bal alsó sarokban szerepelt a szerző neve is, ezeket egységesen csak az atlasz végén soroltuk fel;
ˇ forrásmegjelölések, néhány térkép más, már korábban publikált térkép alapján készült;
ˇ a tematikus tartalomban olyan földrajzi nevek szerepelnek, melyek addig még nem fordultak elő és mai nevek eltér az atlaszban használt névírási alaktól;
ˇ a térkép jelkulcsa és a tematikus tartalom nincs teljesen összhangban, pl. a jelmagyarázat olyan jelet is tartalmaz, ami nem is fordul elő a térkép tematikus tartalmában.
Összefoglalás
A számítógéppel segített térképkészítés és a GIS csupán technika. A térképészet ma már önálló tudományágnak tekinthető és definíciója szerint is sokkal több és komplexebb diszciplína, mint puszta módszerek gyűjteménye. A térképészet alkalmazott tudomány, de mindenképpen szükséges kifejleszteni és folyamatosan fenntartani egy elméleti, intellektuális, nem alkalmazott tudománymagot, melynek segítségével az elkészült termékek társadalmi összefüggéseikben is vizsgálhatók [26].
Digitális atlaszunk megjelenésével végérvényesen sikerült bebizonyítani, hogy a számítógépes kartográfia képes minden olyan feladat megoldására, amit korábban csak a hagyományos módszerek révén tartottak elérhetőnek - mindezt gyorsabban, kevesebb emberrel, vagyis ebből következően lényegesen olcsóbban. A levilágítók méret korlátja is csak időleges, hamarosan minden bizonnyal hazánkban is hozzáférhető lesz egy legalább B1/A1 méretű filmek előállítására is képes levilágító, ez ma már csak pénzügyi kérdés.
Felmerült az atlasz digitális hordozón (CD lemezen) való publikálása is, de hazánkban egyelőre a számítógépes CD-ROM egységek még nem igazán elterjedtek. Egy ilyen CD változat akkor lehetne igazán értékes, ha a térképek mellett a tematika elkészítéséhez felhasznált adatokat is tartalmazná, ami esetünkben (az ismert körülmények miatt) sajnos nem lehetséges.
A számítógéppel segített térképszerkesztés számos olyan ábrázolásbeli problémát vet fel, mely minden bizonnyal hosszabb időre ellátja munkával a témával foglalkozó elméleti kartográfusokat is. Az ábrázolási módok eddig elképzelhetetlen sokasága, az alternatívák új kihívások elé állítják a jövő térképészeit is.
Véleményem szerint az atlasz új kiadásának használati értékét nagymértékben növelte a digitális feldolgozás - a mi változatunk remélhetőleg méltó módon hangsúlyozza ki elődeink óriási munkáját. A modern technológia - vélhetően az olvasók szerint is - nem törekszik figyelmük kisajátítására, megmarad az alkalmazott eszköz szintjén középpontba állítva a térképi tematikát.