5. ÖSSZEFOGLALÁS
Diplomamunkámban kísérletet tettem arra, hogy bemutassam a tájékozódási futó térképek történetét a kezdetektől egészen napjainkig.
Összefoglalásképpen egy cseh (113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123. ábra) és egy magyar (a legtöbbször térképezett pilisi Hosszú-hegy – 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135. ábra) példán mutatom be a tájfutásra használt térképek változását.
Az ábrákon szereplő térképrészletek ugyanazt a területet ábrázolják különböző időpontokban. Jól követhető rajtuk a térképek változásai, a méretarány és ezzel együtt a részletesség növekedése, az ábrázolásbeli felfogások alakulása, amikről dolgozatomban igyekeztem minél részletesebben, színesebben és ábrákkal alátámasztottan beszámolni.
A kezdetben elérhető közepes méretarányú topográfiai és turistatérképeket, valamint azok fotóit (124 – 126. ábra) először felváltották a saját rajzolású, majd később helyesbítésű, nyomdai vagy fotó úton sokszorosított fekete-fehér térképek (127 - 128. ábra).
Ezután megjelentek a színes térképek, és ezekkel csaknem egyidőben, a tájfutás egyre szélesebb körűvé válásával, az egységes nemzetközi jelkulcs iránti igények is (129. ábra). Az első hivatalos jelkulcs a tájfutás nemzetközi szervezete, az IOF megalakulása után 8 évvel, 1969-ben jelent meg, és azóta többször is továbbfejlesztették, illetve megváltoztatták.
Az egységes nemzetközi jelkulcs szakított a topográfiai térképeken nálunk megszokott zöld színű erdőábrázolással, és az erdő színét fehérnek határozta meg. Az elkülönítés céljából a nyílt területeket pedig sárgával jelölték. Ez volt az ún. sárga-fehér térképek korszaka (130. ábra).
A tájfutás további fejlődése során újabb és újabb igények fogalmazódtak meg, a legfontosabb ezek közül az erdő futhatósági viszonyainak ábrázolása volt, amire számos kísérlet történt, míg végül a háromfokozatos zöldábrázolás vált elfogadottá, és a térképek hasonlóvá váltak a ma megszokottakhoz (131 -135. ábra).
A legutóbbi áttörést a tájfutó térképek készítésének folyamatában a számítógép megjelenése jelentette (OCAD), ami a későbbi reprodukciót és javításokat jelentősen megkönnyíti, valamint rajzilag is jobb minőséget eredményez.
Dolgozatom végén kísérletet tettem arra, hogy röviden a – nem is olyan távoli – jövő lehetőségeit is felvillantsam.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!