4. A TÁJFUTÓ TÉRKÉPEK TÖRTÉNETE
A tájfutás és a tájfutó térképek rövid, általános bemutatása után most áttérek diplomamunkám fő témájára, a térképek történetére. Ez a téma nagyon szorosan összefügg a tájfutás történetével is, és a kettőt talán nem is lehet egymástól elválasztani.
A tájfutás és ezáltal a tájfutó térképek történetében 2 nemzetközi irányzatot lehet elkülöníteni. Az egyik az északi típusú, a kezdetektől fogva egyéni és időmérésen alapuló, "atlétikus" tájfutás, és az ehhez kapcsolódó térképek. A másik irányzatot pedig talán "közép-európainak" lehetne nevezni (Csehország, Szlovákia, Magyarország), ahol a tájfutás a turisták által kedvelt tájékozódási csapatversenyekből fejlődött ki, és csak később vette át az északi stílust.
Az egyes országokban az alaptérképekkel való ellátottság, valamint az alaptérképek jellege és minősége nagyon eltérő volt. Svédországban, Finnországban, Svájcban például nagyon jó minőségű, nagy méretarányú, nyílt minősítésű topográfiai térképek voltak. Ezek minősége annyira jó volt, hogy egy időben visszatértek az 1:100 000-es szelvények használatához a versenyeken azzal az indokkal, hogy a nagyobb méretarányú térképekkel azok részletessége miatt "nem jelent igazi feladatot a tájékozódás."
A sportág Skandináviából indult ki, és a vezető szerepet eddig mindig az északiak játszották. Erre példa, hogy a sportág első elméleti munkái is innen kerültek ki. 1932-ben jelent meg az első svéd kézikönyv Regler för Orientering med Rad och Anvisninger (A tájfutás szabályai tanácsokkal és magyarázatokkal) címen. 1936-ban a Friluftsliv magazin meghirdette az első elméleti pályakitűző versenyt, és Olle Ekbom három évvel később megírta az első pályakitűzői segédletet.
Diplomamunkám további részében a tájfutó térképek történetét kísérlem meg bemutatni több mintaország térképeinek segítségével. Ezek az országok négy csoportba sorolhatók:
- a skandináv államok és Svájc, amik a tájfutó térképek fejlődése terén vezető szerepet játszottak és játszanak ma is;
- kelet-közép európai országok (Csehország, Szlovákia, Magyarország), mint a tájfutás turistaversenyekből kifejlődött ágának tipikus képviselői;
- a tájfutással az utóbbi 15 évben megismerkedett országok képviselői (Szlovénia, Horvátország, Uruguay, Görögország);
- valamint a dolgozat teljesebbé tétele céljából három egyéb ország (Észtország, Ausztria és Ausztrália).
Az új sport koncepciója (felhasználni a már meglevő térképeket, bármilyen szegényesek is azok) – ami elterjedt egész Skandináviában, és később Svájcban is – megmaradt minden különösebb változás nélkül egészen a második világháborúig.
A tájfutó térképek történetében nagy vonalakban négy jelentős változást különíthetünk el: az első ilyen a saját helyesbítésű térképek megjelenése; a második a színes térképek megjelenése; a harmadik a nemzetközi jelkulcs kialakulása; míg a negyedik a számítógépes térképkészítés megjelenése volt.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!