6.6. Tereptárgyak osztályozása, generalizálás
A tájfutótérkép tartalma a terepen fellelhető tárgyak egy sajátos szemléletű válogatása. Ha el akarjuk kerülni a túl sok apró objektum okozta kuszaságot, és az ebből fakadó rossz olvashatóságot, akkor valamilyen szintű válogatást és általánosítást (generalizálást) kell alkalmaznunk. Ennek a kivitelezése a térképkészítés egyik legnehezebb feladata. Ügyelnünk kell, hogy a generalizálás a térkép egész területén egységes legyen. Az előzetes terepbejárás feltárja a terület részletgazdagságát, és lehetőséget ad a térképésznek a generalizálási alapelvek meghatározására, a feltüntetendő objektumok minimális méreteinek meghatározására. Az IOF jelkulcsban szereplő határértékeknél kisebb méreteket kerülni kell (ezek a határértékek biztosítják az egyértelmű azonosíthatóságot).
A helyesbítő első benyomása a terepről sok esetben irányadó lehet. Ekkor még úgy látja a terepet, mint a versenyző, aki csak gyors, vázlatos képet alkot a szembeötlő tereptárgyak felhasználásával. A térkép és a terep kapcsolata könnyen azonosítható legyen oda és vissza is. A helyesbítőnek természetesen fel kell tárnia a terület első látásra nem egyértelmű összefüggéseit (úthálózat, domborzat, növényzet kapcsolatai), de mindig észben kell tartania az első benyomást annak érdekében, hogy ne aprózza el túlzottan az ábrázolást túl kicsi, jellegtelen objektumok feltüntetésével. (Teljesen normális folyamat az, hogy a területet egyre jobban megismerve egyre jelentéktelenebb tereptárgyakat is be tud azonosítani, s ezeket egyre jobban fel tudja használni a tájékozódásban. A versenyzőnek azonban erre - remélhetőleg - nincs se módja, se ideje, ezért mindig csak a valóban jellegzetes objektumokat szabad feltüntetni.) Ha a helyesbítő sokat töpreng azon, hogy egy objektumot feltüntessen-e vagy se, ez általában azt jelzi, hogy az objektum teljesen jelentéktelen. Összetett területen különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az ábrázolt részletek ne nyomják el a nagy formákat, az általános jellegzetességeket. Az olvashatóság és a tereppel való könnyű azonosíthatóság még a tartalmi teljességnél is fontosabb követelménye a tájfutótérképnek.
A pályakitűző szempontjából minél több pontelhelyezési lehetőségre, tehát minél több objektumra van szükség. A pályakitűzői igények azonban nem befolyásolhatják lényegesen a fent vázolt elveket. A pályakitűzőnek is a versenyző szempontjából kell látnia a terepet ahhoz, hogy egyenlő esélyeket biztosító pályát tudjon tervezni.
A következő útmutató a tájfutótérképeken használt egyes jelcsoportok (esetleg az egyes jelek) értelmezéséhez, használatuk egyedi problémáihoz ad segítséget. Az egyes jelek pontos definíciója az érvényes nemzetközi jelkulcsban található (International Specification for Orienteering Maps 2000 - ISOM2000).

Domborzat: A domborzat nagyon fontos tényezője az útvonalválasztásnak és a tájékozódásnak. A terep magasságait, alakját és lejtésviszonyait szintvonalakkal mutatjuk be. Bár a kisebb tereptárgyakat pontszerű vagy vonalas jelekkel ábrázoljuk, a domborzati idomok megjelenítésére elsősorban a szintvonalakat használjuk. Ezek korrekt használata alapvető fontosságú a földfelszín ábrázolásában.
Az alkalmazott alapszintközt a terület jellege határozza meg. Az általánosan használt alapszintköz az 5m. Közel sík területeken 2,5m is alkalmazható. Az alapszintköz egy térképen belül nem variálható.
Segédszintvonallal két alapszintvonal között elhelyezkedő részletidomot fejezünk ki. Ezen kívül használható még az alapszintvonallal kifejezett idomok hangsúlyozására, vagy éppen ennek az ellenkezőjére. Az, hogy egy terepidomot alap- vagy segédszintvonallal fejezünk ki, elsősorban a relatív méretétől és a jellegzetességétől függ, nem pedig az abszolút magasságától.
Az alapszintvonalak az alapszintköz 25%-ával eltérhetnek az általuk reprezentált abszolút magasságtól, ha ez a domborzatrajzot szemléletesebbé teszi. A segédszintvonalak nem rendelkeznek meghatározott abszolút magassággal, csak két alapszintvonal közti tetszőleges (de lehetőleg azonos, közel felező) magasságot reprezentálnak.

Sziklák és kövek: A sziklák megjelenése szoros összefüggésben áll a domborzattal. Ábrázolása hasznos információkat nyújt az útvonalválasztásban, a tájékozódásban, és az áthatolhatóság megítélésében. Csak a szintvonalrajz, a sziklák és a vízrajz együttese ábrázolja hűen a természetes földfelszínt. Ezért különös figyelmet kell fordítani a szikla és szintvonalrajz összhangjára.

201, 203 Sziklafalak
Minden sziklarajz közül ezeknek van a legszorosabb kapcsolata a domborzattal. A sziklafalak és a szintvonalrajz közti ellentmondás mindig valamilyen alapvető hibát jelez.

Vízrajz: Az áthatolhatóság ábrázolása alapvető fontosságú az útvonalválasztásban. Az áthatolhatóságot átlagos időjárási viszonyok között és átlagos versenyző számára kell értelmezni (tehát nem a legszárazabb időszakban az elitversenyzőnek). A szintvonalrajzzal való összhangra különös figyelmet fordítsunk.

Növényzet: A nyílt területek, tiszta erdők és bozótos területek megkülönböztetése alapvető fontosságú a futhatóság ábrázolásánál. Ezek a jelek egyben a láthatóságra is utalnak. A futhatóság és a láthatóság fontos tényezője az útvonalválasztásnak. A futhatóság osztályozása csak a növényzet jellegétől függ, a köves talajt, mocsarat, stb. külön jellel ábrázoljuk. A színek használatának alapvető szempontjai:

Ügyeljünk a minimális rajzi méretek betartására. 1:15 000 térkép esetén a terepi méretek:

Azonban gyakran előfordul, hogy ennél jóval nagyobb növényzetfoltok sem elég markánsak ahhoz, hogy ábrázoljuk őket.
Kis felületeknél kizárólag a jobb olvashatóság érdekében gyakran alkalmazzuk az erősebb színeket (401, 410).
A láthatóság nem azt jelenti, hogy az adott terület távolabbról milyennek látszik, hanem azt, hogy a benne való közlekedés során hogyan tudunk tájékozódni. 1,5 m-nél magasabb összefüggő növényzet esetén a sárgák alkalmazása mindenképpen kerülendő.
A helyesbítés során a növényzet ábrázolásánál tudunk a legkevésbé következetesek lenni, a legnagyobb szubjektivitás itt érvényesül.
ˇ Az összes ábrázolt tereptárgy közül a növényzet változik a leggyorsabban (akár hétről-hétre). A főbb jellemzők kevésbé változnak, mint az apró objektumok, ezért sem érdemes elveszni a részletekben.

A közép-európai terepek részletszegénysége miatt alakult ki az a nagyon káros szemlélet, hogy a növényzet aprólékos ábrázolásával javítható a térkép részletgazdagsága. Ez csak egészen kis mértékben lehetséges a fentebb vázolt problémák (szubjektivitás, gyors változások) miatt. Természetesen a pályakitűző szempontjából jó ez a felfogás, de a versenyző számára egyértelműen rontja a térkép használhatóságát. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a szembenálló követelmények között.
Másik oldalról nézve is káros ez a tendencia, mivel a nemzetközi gyakorlat sem ezt az utat támogatja. Teljesen hamis képet kapunk egy részletgazdag skandináv, és egy részletszegény közép-európai térkép összehasonlításával. Úgy tűnik, hogy a közép-európai is van olyan részletgazdag mint a skandináv, holott a növényzet jellegzetes megjelenése jóval egyszerűbb, mint amit a térkép bemutat.

Mesterséges tereptárgyak: Ez a csoport biztosítja az útvonalválasztás/követés számára a legbiztosabb alapokat. Az osztályozás a méret, a futhatóság/áthatolhatóság, a megjelenés esetleg a rendeltetés alapján történik. A jelkulcsban szereplő név nem azt jelenti, hogy más hasonló objektumok nem ábrázolhatók ezekkel a jelekkel (pl.: "gyalogút" - jelenthet jól kijárt ösvényt, karbantartott sétautat vagy használaton kívüli kocsiutat is; határjel - lehet határkaró, háromszögelési pont vagy akár emlékmű is).
A legnehezebben megoldható generalizálási problémák is általában a mesterséges objektumok környezetében jelentkeznek, mivel az 1:15 000 méretarány általában nem alkalmas az összetett kultúr területek részletes ábrázolására.

504 Talajút
Általában jól karbantartott, javított talajutat jelölnek ezzel a jellel, de a 3 m-nél keskenyebb műútnak is ez a jele. (Hazai gyakorlatban csak helyszűke esetén élünk ezzel a lehetőséggel, de külföldön nagyon gyakran találkozhatunk ilyen műutakkal.)

509 Keskeny nyiladék
5 m-nél keskenyebb jól felismerhető nyiladék. A jelet csak akkor használjuk, ha út/ösvény nem vezet benne. Tiszta, öreg erdőben egy keskeny nyiladék teljesen jellegtelen lehet, főleg akkor, ha rövid, és sem az eleje, sem a vége nem csatlakozik más markáns tereptárgyhoz. Bozótos területen azonban egy jóval keskenyebb nyiladék is jellegzetes lehet, tehát nem csak a méret, de a környezet is befolyásolja az ábrázolás szükségességét.

510, 511 Útelágazások
Határozottan különítsük el a látható és a nem jól látható útelágazásokat.
Különösen ügyeljünk akkor, amikor több út találkozik, de nem teljesen ugyanabban a pontban. Ha a mérethelyes ábrázolás nem ad kellően kifejező képet, kis eltolásokkal hangsúlyozzuk ki a különbségeket.

525 Átkelőhely
Általában lezárt kapukat nem ábrázolunk, viszont minden olyan keresztezési lehetőséget fel kell tüntetni, ahol a futó könnyen átjuthat egy falon, kerítésen vagy csővezetéken (létra, felüljáró).

Több párhuzamosan futó vonalas tereptárgy ábrázolása: Határozott jelleghatár mellett futó objektum (út, kerítés, villanyvezeték, stb.) esetén, ha nincs meg a minimális rajzi térköz a két objektum között (0,15 mm - 2,3 m, ami nem a két tereptárgy tengelye közti távolság, hanem a rajzi jelek közti üres térköz), akkor az utat (vagy egyebeket) a jelleghatárra rajzoljuk.
Az előző esettel szinte teljesen megegyezik, ha egy széles nyiladékon fut egy vagy több egyéb tereptárgy. Ezekben az esetekben is a rajzi térköz betartása az alapvető szempont. Általában a jelleghatárokat hagyjuk el.
Utak mentén futó kerítések, vezetékek esetén, ha a párhuzamos objektum nem jellegzetes (pl.: áthatolható kerítés, telefonvezeték), akkor elhagyjuk;






ha jellegzetes (pl.: áthatolhatatlan kerítés), akkor a rajzi térköznek megfelelően eltoljuk.
Műutak mentén futó kerítés, fal, vezeték esetén a műút szélét és a párhuzamos objektumot egyesítjük.
Egyéb párhuzamos objektumok esetében (nem feltétlenül csak mesterséges) a kevésbé jellemzőt elhagyjuk,
vagy a térköznek megfelelő eltolást alkalmazunk.

Lakott területek ábrázolása esetén főleg az elhagyással élünk. Elsődleges szempont az épületek és az átvezető utak ábrázolása.

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!