5.2.3. Fotogrammetriai termékek terepi használata
Ebben a fejezetben a fotótérkép és a sztereokiértékelés terepi felhasználásának néhány jellemző problémáját tárgyaljuk. (Tehát az itt található megállapítások nem érvényesek az eredeti légifotókra vagy azok kontaktmásolatára. Sztereokiértékelés használata esetén azonban mindenképen érdemes egy kontaktmásolat használata a terepen annak érdekében, hogy el tudjuk dönteni, mit is látott a kiértékelő, amikor megrajzolt egy objektumot.)
Sztereofotogrammetriai kiértékeléssel természetesen sokkal több részlet fedezhető fel, mivel a kiértékelő többszörös nagyításban szemléli a fotót.
Nyílt területeken a pontosság a lehető legnagyobb, a tartalmi teljesség is közelíti a 100 %-ot. Az esetleges hiányokat a magas fű és a fotón levő árnyékok okozhatják.

Erdős területen a pontosság és a teljesség is csökken főleg akkor, ha nem lehet látni a talajt, és a fák koronáján jelentkező vonalakat kell felhasználnunk.

A vonalas objektumokat jóval könnyebb megtalálni a fotón, mint a pontszerűeket. Egy ösvény beazonosítható néhány pontjával is, a köztük lévő szakaszok pedig földi módszerekkel bemérhetőek.
Sokkal kisebb az esély, hogy egy pontszerű objektumot felfedezünk az erdőben, bár minél nagyobb a kiterjedése (pl.: sziklák) annál valószínűbb, hogy megjelenik a fotón. Főleg a növényzeti objektumok azonosíthatók be (pl.: kiemelkedő méretű fa, lombos fa fenyőerdőben, apró tisztások) amik vagy jelzik az egyéb objektumokat (szikla), vagy földi mérések kiindulópontját képezhetik, annak ellenére, hogy a kész térképen nem jelennek meg.
Légifotókiértékelés esetén nagymértékben befolyásolja az eredményt a kiértékelő tájfutótérkép készítésben szerzett tapasztalata.

Utak és földutak: a burkolt utak jóval nehezebben azonosíthatók (sötét színűek), mint a használatban lévő földutak (fehér keréknyomok). A fűvel benőtt utak és ösvények beazonosítása is nehézséget jelenthet.

Épületek: általában jól hasznosíthatók, ha mégsem, akkor az árnyékuk többnyire felhívja a figyelmet magára az épületre.

Határok: töltések, falak általában jól kirajzolódnak, amit az árnyékuk még megerősít. A drótkerítések nehezen beazonosíthatók. A kerítésoszlopok esetleg felismerhetők de maga a kerítés nem látható. Szerencsére a növényzet gyakran különböző a kerítés két oldalán, ez felhívja a figyelmet magára a kerítésre.

Elektromos vezetékek: az oszlopok az árnyékuk alapján könnyen beazonosíthatóak, ha tudjuk, hogy hol kell keresni magát a vezetéket. Távvezetékeknél sokszor maga a vezeték is látszik.

Tavak: a vízfelületek megjelenése a fotón feketétől a fehérig változhat attól függően, hogy milyen szögben éri őket a fény. A vízpart sokszor nem látható a növényzettől.

Patakok: ha a növényzet nem akadályozza, jól látható. Egy-egy kanyar azonban majdnem minden esetben takarásba kerül.

Mocsarak: általában csak a növényzet alapján fedezhetők fel.

Növényzet: a legtöbb használható információt a növényzet jelenti a fotón. Jóval több növényzeti határt és pontszerű objektumot lehet beazonosítani a fotón, mint ami a kész térképre is felkerül. Ezek a többi objektum térképezésében jelentős segítséget jelentenek.

Sziklák és kövek: fekete-fehér fotón általában beleolvadnak a környezetbe. Sokszor csak az árnyékuk fedezhető fel, de ez is a megvilágítás irányától függ. Növényzet takarásában csak az egészen nagy objektumok ismerhetők fel. Általában a növényzet alapján tüntethetőek fel.

Domborzat: csak sztereokiértékelés esetén kapunk szintvonalakat a fotóról. Nagyon fontos, hogy látszik-e a talaj, mert a fák koronájáról lekövetett szintvonalak sok esetben még csak nem is hasonlítanak a talaj domborzatára. Nyílt területen nagyon pontos szintvonalakat kapunk, erdővel fedett területen azonban a fák magassága sok esetben teljesen rendszertelenül változik. Állandó magasságú fák esetében (egykorú állomány) is tapasztalható azonban, hogy a mélyebb területeken magasabbak, a kiemelkedő helyeken pedig kicsit alacsonyabbak a fák, tehát a növényzet kis mértékben kiegyenlíti a talaj egyenetlenségeit.

Összegzés: minden fotogrammetriai termék csak alaptérkép. Sok terepmunka szükséges a legjobb sztereokiértékelés esetén is ahhoz, hogy a térkép elkészüljön. Soha nem szabad minden objektumot átvenni a fotóról, hiszen a felhasználók nem a levegőből fogják szemlélni a terepet. Csak a terepen egyértelműen beazonosítható objektumokat vehetjük át a fotóról, a hiányzókat pedig földi mérésekkel pótolnunk kell.
Minden esetben ellenőriznünk kell a terepszinten található objektum relatív helyzetét a fák koronájához képest, ha az objektum maga nem látszik a fotón.
Ezen kívül előfordulhatnak olyan esetek, amikor például teljesen felesleges sztereokiértékelést készíteni, mivel már a fotókról látszik, hogy lehetetlen a domborzatot előállítani a zárt növényzet miatt (nyári fotó, zárt fenyőerdő, túl nagy repülési magasság).

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!