EOTR: A jelenleg érvényben lévő polgári térképrendszer az Egységes Országos Térkép Rendszer (EOTR). A rendszerváltásig „szolgálati használatra” minősítésű (eleinte „titkos”). Vetülete az Egységes Országos Vetület (EOV), magasság alapszintje az Egységes Országos Magassági Alapszint (EOMA), ami gyakorlatilag megegyezik a Balti alapszinttel.
A régebbi topográfiai térképrendszerekhez a szelvénykereten kívül feltüntetett sztereografikus km-hálózat alapján illeszthetjük.
Az ország EOTR-ben történő felmérése 1976-ban kezdődött. A síkrajz sztereofotókiértékelésből vagy fotótérképről származik a terület domborzati viszonyainak függvényében, a domborzat minden esetben sztereokiértékeléssel készül.
A méretaránysor alapját az 1:10 000 térképszelvények alkotják (1:10 000, 1:25 000, 1:100 000, 1:200 000), tájfutótérkép készítéséhez általában ezeket használjuk. Egy szelvény 4 km × 6 km-es területet fed le (24 km²). Az alapszintköz közel sík területen 1 vagy 2 m, dombvidéken 2,5 m, hegyvidéken pedig 5 m. Az alapszintköz egy szelvényen belül is változhat, ekkor egy adott magassági értékű szintvonalnál történik a váltás, ezt a térképlap szélén külön jelölik. Meredek hegyoldalaknál, ha a szintvonalak közötti rajzi térköz a szabályzatban megadott érték alá csökken, akkor elhagyják az alapszintvonalakat, és csak a főszintvonalakat rajzolják ki.
A mesterséges tereptárgyak ábrázolása nagy pontosságú (települések, műutak, vasutak, ipari területek). A növényzet ábrázolása is kielégítő a mezőgazdasági területeken, bár a legkisebb ábrázolt terület rajzi mérete minimum 10 mm². A domborzat nyílt területen nagyon pontos, az erdővel fedett területeken viszont inkább csak egy jó kiindulási alapot biztosít. Az abszolút magasságok megfelelőek (ez a sztereokiértékelésből következik) de a kisebb objektumok elnagyoltak. A megírt magassági pontok értéke valamivel pontosabb, mint a szintvonalak. Tájékoztatásul néhány adat a T.1. szabályzatból:

Erdős, fedett területen ezek kétszerese megengedett.

Ebből is látszik, hogy egy átlagosnak mondható hegyvidéki tájfutó terepen találkozhatunk akár 8 méter magassági hibájú szintvonallal is.
Egyéb tekintetben is elmondható, hogy az erdős területek minden szempontból (síkrajz és növényzet is) elnagyoltabbak, mint a lakott, a mezőgazdasági és az ipari területek. Ez teljesen természetes, mivel ezek a térképek ezeknek a területeknek a bemutatására készülnek.
Tartalmi teljesség szempontjából vizsgálva ezek a térképek rengeteg olyan információt tartalmaznak, amelyek feleslegesek a tájfutótérkép készítés szempontjából (pl.: művelési ágak, épületek osztályozása), ezzel szemben viszont gyakorlatilag semmi olyan apró részletet nem tartalmaznak, amelyek alapvető követelményei egy tájfutótérképnek. Ebből a két dologból (ú.m.: 1. erdős területek geometriai elnagyoltsága, 2. részletgazdagság hiánya) következik, hogy jelentős mennyiségű terepmunkát igényel az alaptérként való felhasználásuk.

Ennek ellenére azonban elmondható, hogy európai viszonylatban a magyar topográfiai térképellátottság jónak mondható, ha nincs is kiemelkedő helyen. Példaképen említhető meg Ausztria, ahol a legnagyobb méretarányú topográfiai térkép gyakorlatilag az 1:50 000 (az 1:25 000 térképlapok ezeknek az egyszerű fotó úton történő felnagyításával készülnek), alapszintköze pedig 20 m.

Egyéb topográfiai térképek: Bár az ország területének nagy része elkészült az EOTR-ben, vannak olyan szelvények, amik még nyomtatásra várnak. Ezeken a területeken a régi felmérés szelvényei hozzáférhetőek, melyek 1952-80 között készültek. Ezen a térképrendszeren belül két vetületi és szelvényezési rendszerrel találkozhatunk. A különböző rendszerű térképszelvényeket a sztereografikus km-hálózat segítségével illeszthetjük egymáshoz.

Gauss-Krüger: a volt szocialista országokban egységesen használt katonai térképrendszer. A rendszerváltásig "titkos" minősítésű. A kereten kívül feltünteti a sztereografikus hálózatot is, így illeszthető más rendszerű topográfiai térképekhez.
Egy szelvény területe: kb. 22 km².

Sztereografikus (vagy hazai szelvényezésű): a Gauss-Krüger szelvények katonai érdekek miatt a polgári életben nem voltak használhatóak, ennek a kiküszöbölésére született ez a szelvényezés. A rendszerváltásig "titkos" minősítésű. A csatlakozó szelvények átfednek, az illesztést a km-hálózat alapján lehet elvégezni.
Egy szelvény területe: kb. 23 km².

Sok esetben ezek a térképlapok részben vagy egészben még földi eljárásokkal lettek felmérve. Tartalmi szempontból nagy vonalakban megegyeznek az EOTR szelvényekkel, csak a készítésük időpontja miatt jóval elavultabbak. Ez általában alaptérképéként való felhasználhatóságukat nem befolyásolja, mivel a változások nagyobbrészt a lakott területeket érintik, de óvatosan kell felhasználni a műutakat, vasutakat stb. esetleges átépítés, nyomvonal korrekció lehetősége miatt.

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!