A különböző szemléletek összehangolása: A terepmunka megkezdése előtt célszerű az egész csapatnak együtt kimennie a terepre, és ott eldöntenie, hogy milyen méretű objektumokat ábrázolnak a térképen, és milyeneket hagynak el (természetesen a jelkulcsban meghatározott méretek betartásával). Megegyeznek a tereptárgyak osztályozásában is. A terepmunka vezetőjének érdemes ez előtt a terepbejárás előtt felderítenie az egész terepet, hogy aztán be tudja mutatni a jellemző területeket. Ha a térkép területén egyes objektumok nagyon nagy változatosságot mutatnak, akkor meg kell találni az ábrázolás optimális mélységét, amely egységesen alkalmazható az egész területen, a legsűrűbb részeken is olvasható képet ad, s mégsem nagyolja el azokat a részeket, ahol az objektum ritkábban fordul elő.
A terepbejárás során tehát meg kell határozni az egy-egy jellel ábrázolt tereptárgyak minimális méretét és kategorizálását (a jelkulccsal összhangban). A gyakorlatban jól bevált módszer, ha a vezető előre elkészít egy mintaterületet, amin bemutatja az elvárásokat. (Összeszokott terepi csapat esetén esetleg elhagyható az előzetes terepbejárás, de a munka közbeni rendszeres egyeztetések ekkor is lényegesek.)
Többnapos versenyen, amikor egy versenyre több térkép is készül, kívánatos az egyes térképek közötti összhang megteremtése is.

A terület felosztása: Minden helyesbítőnek egy egyértelműen körülhatárolható területet kell kiadni helyesbítésre. A felosztást kellő körültekintéssel végezzük, mivel igen nagyok lehetnek a csapaton belüli tapasztalat- és képességbeli különbségek. A területrészek szétosztásánál számolni kell mind az összetettségükkel, mind pedig a méretükkel. Lehetőleg a természetben egyértelműen fellelhető határokat használjunk. A szomszédos területeken dolgozó helyesbítőket kötelezni kell az egymáshoz való illeszkedés fokozott ellenőrzésére és az esetleges problémák feloldására. Nagyon sokat segíthet ebben az a topográfiában bevett gyakorlat, hogy előzetes megbeszélés alapján a csatlakozást az egyik helyesbítő hamarabb elkészíti, majd átadja azt a másiknak, aki azt megpróbálja teljes mértékben elfogadni. Ezzel a módszerrel az olyan részletek, mint pl. a szintvonalak, útelágazások vagy növényzeti határok könnyen összeilleszthetőek a határ egész hosszán. Egyébként is sok idő takarítható meg azzal, hogy az egyik helyesbítő felhasználja a másik által már bemért objektumokat saját mérései kiindulópontjaiul.
Érdemes ezen kívül minden helyesbítőt egységes terepi jelkulcs használatára kötelezni, amit sokszorosítva át kell adni mindenkinek a terepmunka megkezdése előtt.

A munka menetének ellenőrzése: A vezető feladata megbecsülni, hogy mennyi időt igényel a terepmunka, és meghatározni, hogy azt az év mely szakában érdemes elvégezni.
A helyesbítők többsége nem szívesen dolgozik rossz időben, és nem is várható el, hogy feláldozzák a szabadidejük nagy részét olyankor, amikor a körülmények kellemetlenek. Viszont az sem járható út, hogy "majd a nyári szabadságom alatt megcsinálom", mivel ez az egyik legalkalmatlanabb időszak a terepmunkára a nagy aljnövényzet, a hőség és a sok szúnyog miatt. A tavasz és az ősz a legkedvezőbb időszak a helyesbítésre. Érdemes minden helyesbítővel megegyezni egy reális határidőben, és az előrehaladást rendszeresen ellenőrizni. Egy-egy helyesbítő részéről tapasztalható nagy csend általában nem azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van, sokkal inkább az ellenkezőjét. Ezeket a gondokat nagyon fontos időben feltárni, különben akár a teljes munka sikerét veszélyeztethetik.

Ellenőrzés: Ahogy a térkép minden darabja elkészül, a terepmunka vezetőjének a terepen kell ellenőriznie a leadott anyagok pontosságát és az előre megállapított osztályozás következetes betartását (ez az ellenőrzés sajnos Magyarországon anyagi okok miatt szinte mindig elmarad). Ez lehet nagyon könnyű feladat, de hibák esetén komoly mennyiségű terepmunkát is jelenthet. Gyakran nagyon nehéz anélkül megállapítani a hiba pontos helyét, hogy visszalépnénk az alaptérképhez. A legidőigényesebb munkát a különböző helyesbítők területeinek illeszkedésénél fellépő hibák jelentik. A geometriai hibákon túl a legnagyobb problémát a szintvonalak elcsúszása okozhatja. Az elcsúszott szintvonalak újrarajzolása jelentős mennyiségű munkát igényel, de még ennél is sokkal rosszabb, ha a két szomszédos rajzon különböző számú szintvonal keresztezi a határt.
Ezek a hibák szinte teljesen kiküszöbölhetőek a helyesbítők közötti együttműködéssel. Ez az időmegtakarításon túl a térkép pontosságát is jelentősen növeli.

Tisztázati rajz: A terepmunka utolsó lépése a tisztázati rajz készítése. A tisztázati rajz a terepi munka összegzése, erről készül a nyomdai filmek előállításához szükséges rajz. Ha a térkép különálló darabjai egységes jelkulcs alkalmazásával, a szomszédokhoz való illeszkedés munka közbeni gondos ellenőrzésével készülnek, akkor könnyen és pontosan felhasználhatóak. Kerülni kell minden felesleges átrajzolást, hiszen minden másolás rontja a pontosságot, nem is beszélve a tisztázati rajzok készítésénél fellépő legnagyobb hibalehetőségről, az objektumok egyszerű lefelejtéséről.

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!