1. Előszó
A tájfutás napjainkban már világviszonylatban is elterjedt sportág. A Nemzetközi Tájfutó Szövetségnek (IOF) jelenleg 58 tagországa van. A sportág különleges igényei évtizedek alatt egészen speciális térképeket és térképkészítési technológiákat alakítottak ki. A tájfutótérképek talán az egyedüli olyan térképek, amelyek az egész világon egységes jelkulccsal, egységes szemléletre törekedve készülnek.
Világviszonylatban hatalmas anyagi bázist jelent a rengeteg meglévő térkép, amelyeknek folyamatos karbantartása és az új térképek készítése képzett szakembergárdát igényel. A meglévő térképek jelentős anyagi értéke nagy valószínűséggel biztosítja a kialakult jelkulcs és szemlélet viszonylagos állandóságát, ezzel megalapozza a szakemberképzés iránti nemzetközi igényt is.
Bár Magyarországon évente kb. 50-60 tájfutótérkép jelenik meg, az alkalmazott technológiák és a térképkészítők szakmai felkészültsége általában jelentősen elmarad a tájfutás fellegvárának számító skandináv országokban megszokottól. A sportág anyagi helyzete hazánkban egyelőre nem engedi meg jól képzett szakemberek alkalmazását, az amatőr térképkészítőknek pedig szinte semmilyen szakirányú irodalom nem áll rendelkezésükre. A magyar nyelven fellelhető szakkönyvek mindegyike régen elavult, arról nem is beszélve, hogy csak érintőlegesen foglalkoznak magával a térképkészítéssel.
Diplomamunkámmal ezt a hiányt szeretném pótolni. Gyakorlatban jól használható, átfogó kézikönyvet szeretnék nyújtani a magyar tájfutótérkép készítőknek, bemutatva a kialakult hazai gyakorlatot, valamint kitekintést adni a nemzetközi térképkészítésben alkalmazott korszerű technológiákra, annak reményében, hogy talán Magyarországon is meghonosodhatnak ezek a modern eljárások.
A hazai tájfutótérkép készítésben mára már megszilárdultak bizonyos szakkifejezések, melyeknek egy része nem egyezik meg a geodéziában és a kartográfiában használt terminológiával (pl. helyesbítés - terepfelvétel, poligonálás - sokszögelés). Ezeket az ellentéteket próbáltam tisztázni, de minden esetben a tájfutó szóhasználathoz igazodtam, mivel diplomamunkám elsődleges felhasználói a tájfutók lehetnek.
Diplomamunkám elkészítésében nagy segítséget nyújtottak az ELTE Térképtudományi Tanszékének oktatói: Zentai László, Szekerka József, Verebi Sándorné, melyért ezúton fejezem ki hálámat. Köszönöm továbbá Erdélyi Tibor, Szádeczky-Kardoss Tamás és Domonyik Gábor szíves tanácsait és az általuk rendelkezésemre bocsátott értékes anyagokat.
Vissza a Térképtudományi Tanszék kezdőoldalára!