A reneszánsz

A XIV-XV. században megerősödött városi polgárság Itáliában megfelelő alapot szolgáltatott a világi művészet, tudomány számára. Az elvakult egyházi tanításokkal szemben újra felfedezte az ókor nagyszerű kultúráját. A térképészetben Ptolemaiosz Geographika Hüphegészisze volt az az antik mű, ami etalonná lett. Ismét előtérbe kerültek a térképészet ma is érvényben lévő alapjai: vetülettan, fokhálózat, koordináták. A kézírat a középkorban Bizáncban bukkant fel újra. Maximusz Planudesz (1260-1310) bizánci szerzetes egyik versében leírja, hogy az általa vásárolt munka térképet nem tartalmazott, csak pár soros utalást egy Agathodemon nevű embertől, miszerint a könyvhöz mellékelt világtérképet ő készítette. A mű annyira elbűvölte Planudeszt, hogy megrajzolta a 26 részletlapot. A XIV. században beindult oszmán előrenyomulás elől a kézírat a bizánci könyvtár egy részével együtt Itáliába került. Latinra fordítani Emmanuel Chrysosolaras kezdte el, majd 1406-ban bekövetkezett halála után Jacobus Angelus toscanai tudós fejezte be a térképekkel kiegészített munkát Bolognában 1409-ben. A következő évtizedekben száznál is több másolat készült, melyek közül 52 maradt fenn (16 térképekkel együtt).
Említésre méltó Nicolaus Germanus (Donis) 1466-os munkája. A benedekrendi szerzetes az eredeti leírás szerinti négyzetalakú részlettérképeket trapéz formájában rajzolta meg, ahol a hosszúsági körök a valóságnak megfelelően a sarkok irányában összetartanak. a korai sokszorosított Ptolemaiosz kiadások többsége később Donis kézírata alapján készültek.

Johannes Gutenberg (1394-1468) 1450 körül találta fel a könyvnyomtatást, amely új távlatokat nyitott a térképkiadásban is. A térképlapokat karcolt réz nyomólemezekkel sokszorosították.

A nyomtatott nem Ptolemaiosz kiadványokon kívül meg kell említeni Erhard Etzlaub 1500-ban Nürnbergben kiadott Közép-Európa térképét, valamint Pietro Coppo (1470-1565) Dél-Kelet-Európát ábrázoló fametszetes térképét 1524-ből. Coppo kiadott 1520-ban egy 22 portolánból álló az egész világot szemléltető térképgyüjteményt is, mely az atlaszok előfutára volt.

A fellendült nyomtatás következtében létrejöttek az első térképműhelyek is. Köztük létesült 1484 évben Firenzében Francesco Rosselli (1447-1513) cége is, aki hosszab ideig Mátyás udvarában is tevékenykedett. Néhány műve a Magyar szempontból jelentős munkák közé tartozik.

Vissza a kezdőoldalra!