Nicolaus Cusanus (Cusa) (1401-1464) 1439-ben kézíratban készült munkájának 1507. évi kiadásában egy címében hazánkat is feltüntető Közép-Európa térkép jelenik meg. A térképen a Duna folyásiránya már északnyugat–délkeleti. Magyarország és Erdély neve mellett 23 magyar helységnevet közöl az ország területéről, de név nélkül még 30 településjel található. Ezek nevei valószínűleg rajta voltak az eredeti kézíraton.
Henricus Martellus Germanus 1480-1496 között tervezett, de végül befejezetlen Ptolemaiosz-kiadásába Közép-Európa és Balkán-félsziget térképet készített a tíz másik mellett. A két térkép hazánkat ábrázoló részein 140 helységnév és 40 egyéb földrajzi név fordul elő. A térképek közelítő méretaránya 1:2000000. Nem csak a nevek nagy száma, hanem a térképein először és mindjárt helyesen megjelenő Balaton rajza azt mutatja, hogy Martellus magyar forrásokat is használt a korábbi térképeknél sokkal jobb munkáinak elkészítésénél. A Balaton a Balkán térképén még palus, azaz mocsár, míg a másikon már lacus, vagyis tó.
A fellendült nyomtatás következtében létrejöttek az első térképműhelyek is. Köztük létesült 1484 évben Firenzében Francesco Rosselli (1447-1513) cége is,
aki hosszabb ideig Mátyás udvarában is tevékenykedett. Valószínűleg hozzájutott a korabeli magyar anyagokhoz, de Közép-Európa térképe nem részletesebb
Martellusénál. Rosselli térképe csak 49 település és 13 egyéb földrajzi objektum nevét tartalmazta. Leírásából tudjuk, készített egy 66X87 cm nagyságú, talán
egymilliós méretarányú Magyarország térképet is, de ez eleddig még nem került elő.
A velencei Giacomo Gastaldi (1500-1565) mintegy negyven térképe között elkészítette a Dunai országok térképét (Paesi Danubiani) 1546-ban, amely századunk negyvenes éveiben került elő a Vatikán könyvtárában, és amely Magyarország második térképe Lázáré után.