Az első vetületet Thalésznek (ie. VII-VI század) tulajdonítják, aki állítólag a gnomonikus vetületet alkotta meg. E vetület korai alkalmazását lehetségesnek tarthatjuk már azért is, mert ennél a vetítés központja az égboltot szemlélő ember álláspontjának felel meg. Valószínűnek tűnik azonban az is, hogy a korai csillagtérképeknél, így pl. az egyiptomiaknál, módosított hossztartó síkvetületet alkalmaztak, amelynél a pólus a központban van és a pólustól való távolságok hossztartóak. Azt sem lehet kizárni, hogy a geometriailag legegyszerűbb perspektívikus vetületet, az ortografikust az egyiptomiak már szintén ismerték. Ennek feltalálását azonban általában a görög csillagászok, Apollóniosz és Hipparkhosz nevéhez kötik (ie. III-II. század).
Az első matamatikailag meghatározott vetületű fokhálózatot, a négyzetes hengervetületűt Marinosz alkotta meg (isz. 100 körül).