Irás Krisztina
Budapest történeti topográfiája
Diplomamunka
Témavezető:
Dr. Zentai László
egyetemi docens
Külső konzulens:
Dr. Melis Katalin
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Térképtudományi Tanszék
Budapest
2003
TARTALOMJEGYZÉK
1. Bevezetés
A fogalmak
A választott időszak
Az ábrázolt terület: Budapest
2. Rövid várostörténeti áttekintés
3. Történeti források
Metszetek és látképek
Oklevelek
Térképek
Magyarország térképei a 16-17.században
Buda és Pest térképei
Telekkönyvi összeírások
Régészeti alaprajzok
4. Az elkészített térképsorozat részei
5. A szerkesztés folyamata
A térképsorozat célja
A makett
Felhasznált kartográfiai anyagok
A szerkesztés
Vízrajz
Domborzatrajz
Síkrajz
Névrajz
Egyéb tematikus tartalom
Az utcanévlista
Színek
Jelkulcs
Kihajtható jelmagyarázat
6. Összegzés
7. Függelék
Képmelléklet: Látképek és térképek
Egy régészeti alaprajz
1. BEVEZETÉS
A dolgozat célja egy olyan térképsorozat elkészítése, amely bemutatja Budapest területének a honfoglalás kortól a 18. század közepéig terjedő időszakban végbement topográfiai változásait.
A munka alapjául elsősorban régészeti és történeti kutatások eredményeit használtam fel, de sok kiegészítő információval szolgáltak az első katonai felmérés előtt készített térképek és ábrázolások is.
A régészeti kutatásokat a Budapesti Történeti Múzeum és jogelődjeinek munkatársai végezték 1850 és 2001 között. A térképeken feltüntetett adatok a felsorolt szakirodalomból származnak.
A fogalmak
A Kartográfiai értelmező szótár (fordította és szerkesztette Földi Ervin) szerint a történeti térkép „történettudományi szaktérkép, amelyben a tárgyakat és/vagy jelenségeket egy meghatározott időponthoz viszonyítva ábrázoljuk, ilyen pl. az időponttérkép, a fejlődés-, vagy változástérkép, a területfejlődési (területváltozási) térkép és a határfejlődési (határváltozási) térkép”.
Ugyanezen értelmező szótár szerint a topográfiai térkép „[szőkebb értelemben] a méretaránynak megfelelő teljességő és pontosságú, nagy- és közepes méretarányú általános földrajzi térkép, amely terepálláspont-meghatározáshoz és az embernek a terepen végzett tevékenységéhez szükséges adottságokkal rendelkezik.”
Ezek alapján Budapest történeti topográfiai térképein a korabeli települések elrendeződését, az úthálózatot és az oklevelekből ismert területi elnevezéseket kívánom ábrázolni. A térképek az egyes településeken fellelt, történeti szempontból fontos objektumok feltüntetésével egészülnek ki. A térképek egy öt tagból álló sorozat részei, amelyek egy adott területet több időpontban mutatnak be. Ezáltal a sorozat a történeti térképek területfejlődési csoportjába tartozik.
A választott időszak
A térképek a magyar történelemnek és Budapest történetének csak a honfoglalás kortól az 1760-as évekig terjedő időszakát fogják át.
A 17. század végéig egyáltalán nem készültek, illetve nem maradtak fenn Budát és Pestet ábrázoló térképek. A sorozatban feltüntetett adatok egy része, falu-, táj- és határnevek, oklevelekben maradtak fenn, a középkori falvak és objektumok pontos(abb) földrajzi elhelyezkedése régészeti ásatások révén vált ismertté.
A város és az ország területét először az 1763-ban kezdődő katonai felmérés során térképezték fel, így a 18. század második felében fennálló topográfiai viszonyok leolvashatóak a felmérés egyes szelvényeiről.
A Duna két partján megjelenő települések mozgalmas fejlődését a történettudomány már részletesen feltárta. Rendkívül érdekes volna a főváros területén lezajlott változásokat a kezdetektől napjainkig hasonló részletességgel ábrázolni, de sajnos a felhasználható adatok minősége és mennyisége ezt nem teszi lehetővé. Így a dolgozatom csak a legalaposabban kutatott időszakokkal, a honfoglalás kor és a középkor feldolgozásával foglalkozik.
Az ábrázolt terület: Budapest
A Duna két partja a város területén teljesen eltérő geológiai adottságokkal rendelkezik. A jobb parton emelkedő dolomit és mészkő dombsággal szemben a pesti oldal folyóteraszos alluviális síksága húzódik. Ennek ellenére a területen kialakuló települések egymással szoros kapcsolatban fejlődtek. A középpontban kialakuló városok nem csak a terület gazdasági, de az ország hatalmi központjává is váltak. A természeti adottságok mellett a városok erős vonzóereje a környező falvakat és a hozzájuk tartozó földeket egy jól lehatárolható régióvá ötvözte. A kialakult gazdasági szerkezet fennmaradt. A középkori városok és a legjelentősebb falvak átvészelték a török hódoltság időszakát, és a 18. században erőteljes gazdasági és területi fejlődésnek indultak. 1873-ban Buda, Pest és Óbuda egyesítésével Budapest az ország fővárosa lett. A főváros körüli falvakat fokozatosan Budapesthez csatolták, de neveik a városrészek neveiben és utcanevekben továbbélnek.
Az elkészített térképek nem tartalmaznak információt a jelenlegi városhatáron kívül fekvő területekről, mert azok a települések távolságuk miatt már nem tartoztak Budához, Óbudához, vagy Pesthez, és ma sem képezik a város részét.
IRODALOM
FÖLDI ERVIN (ford. és szerk.): Kartográfiai értelmező szótár
Budapest, 1974, Földmérési Intézet Geokartográfiai Osztály
2. RÖVID VÁROSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
A régészeti kutatások eredményei szerint a Szentendrei- és a Csepel-sziget közötti Duna szakasz átkelőhelyeit 60 000 éve használják a Kárpát medence népei. Az Alföld felől a Pesti-síkság patakvölgyeiben, a Dunántúlról pedig a Budai-hegység völgyeiben haladtak a természetes útvonalak a Dunához. Az átkelést megkönnyítették a kisebb dunai szigetek és az alacsonyabb vízállás idején kiemelkedő zátonyok. A révhelyek közelében minden történelmi korszakban települések keletkeztek, amelyek egyben a révhelyek katonai védelmére is szolgáltak. Ilyen volt a gellérthegyi bronzkori földvár (i.e. 2. évezred), vagy a mellé épült kelta-eraviszkusz oppidum (i.e. 1. évezred). A római kori (1-5. század) katonai őrtornyok a kiépített határ - limes - objektumai voltak. A Duna jobb partján sorakoztak és a hegyek közé vezető utak torkolatában álltak. Egyben mutatják a legjelentősebb óbudai, vízivárosi, pesti kikötők pontos helyeit. A honfoglalást megelőző 5-9. évszázadban, különböző, helyi és távolabbi vidékről érkező népek folyamatosan hajóztak, halásztak és közlekedtek a Dunán.
A honfoglaló magyarok a 10. században az óbudai és a csepeli fejedelmi udvarhelyek közelében keltek át a Dunán. A legfontosabb átkelőhely a Szentendrei-sziget déli csúcsánál helyezkedett el. Mindkét parton kialakult egy-egy falu, amelyeket a révről Megyernek neveztek. A fejedelmi szálláshelyek közelében, a Pesti-síkságon jelölték ki a nemzetségi szállásterületeket, egy harmadik szállásterület a Tétényi-fennsíkon sejthető. A homokos dombvidék a földmővelésre, a dombok aljában húzódó nedves rétek a legeltetésre voltak alkalmasak. A 10. századi falvak helyét a mai napig fennmaradt, honfoglalás kori történeti helynevek, Tétény, Örs, Megyer, Buda, Pest, Palota, Cinkota, Csaba, Gubacs mutatják.
A 11. század folyamán a nemzetségi szállásterületeken kezdetét vette a középkori falurendszer kiépülése, 11-12. században a lakóhelyül szolgáló faluközpontokat ólas kertek széles győrője övezte. A budai hegyvidéket erdők borították, a betelepítés csak a következő században indult meg.
Az európai agrárreformok a 13. századra érték el Magyarországot. A szántóföldi mővelésben bekövetkezett változásokhoz képest sokkal nagyobb változásokkal járt a szőlőmővelés rohamos fejlesztése. Megkezdődött a budai erdők irtása. A gazdag földtulajdonosok és a tehetős városi polgárok is, a szőlő és a bortermelésbe fektették a tőkéjüket. A tatárjárás idejére (1241) a Duna menti királyi udvarhelyek Óbuda és Pest, várossá fejlődtek, Óbuda közigazgatási központ, állandó királyi székhely lett. A nemzetségi szálláshelyeken létrejöttek az első telkes jobbágyfalvak. Nagy építkezések zajlottak mindenütt. A tatárjárás idején a főváros térségében minden elpusztult és elnéptelenedett.
Az ország újjáépítése során IV. Béla király (1235-1270) elsőként jól védhető, erődített várost építtetett a budai Várhegyen, az új Buda később az ország fővárosa lett. A lakatlan városokba és falvakba új telepeseket hozatott, birtokaik határát részletesen leíratta. A határjáró oklevelekből kirajzolódik egy-egy mikrorégió természetföldrajzi képe. A földrajzi nevek nagy része a török uralom kezdetéig használatban maradt.
IV. Béla 1247 körül egy újabb tatártámadás hírére feltelepítette az óbudai és a pesti népeket a Várhegyre. Pest ezzel elvesztette önállóságát, a 15. század végéig Buda külvárosa volt, a középkor végére azonban elnyerte a szabad királyi városi rangot. Óbuda ekkor már az óbudai prépost tulajdona volt, a város jogi helyzete változatlan maradt. A középkor következő évszázadaiban Buda nevezetes európai várossá fejlődött. A Várhegy déli csúcsán elhelyezkedő királyi palota összeépült a polgárvárossal, a várlejtőkön sorban kialakultak a külvárosok. A budai hegyek között és a Margitszigeten kolostorokat alapítottak, királyi nyaralók és kastélyok épültek a királyi és királynéi tulajdonban lévő területeken. Az oklevelekből nyomon követhető a budai szőlővidék terjedése, a településeken kívüli malmok létesítése, a földmővelés hanyatlása és az állattenyésztés széles körő fejlesztése.
A 16. század elejére a budai hegyvidéket elborították a szőlők, mást szinte nem is termeltek. A Pest földrajzi helyzetéből következően a borkereskedelem központja lett. A Dunán szállított délvidéki, főként a szerémségi borok Nyugat-Európában keresett árucikkek lettek. A főváros térségében termelt borok is kedveltek voltak. Pest gazdagságának másik fele az állatkereskedelemből származott. A pesti révbe futottak össze az ország déli része felől érkező állathajtó útvonalak. Pesten nagy állatvásárok is voltak. Az állatok számára legelőkre volt szükség, ezért rövidesen megindult a pesti oldal szántóföldjeinek legelőkké változtatása. A gazdag pesti állatkereskedők állattenyésztéssel is foglalkoztak, gyakran peres úton jutottak rétekhez. Az e korszakban keletkezett oklevelekben a korábban értéktelen, vizes rétekről is szó esik, és kiderül, hogy a határ nagy részét ellepték a hatalmas juhnyájak és marhacsordák.
A török hódoltság (1541-1686) idején Buda a török birodalom legtávolabbi katonai helyőrsége volt. Buda és Pest lakossága kicserélődött, a magyarok helyére fokozatosan a török katonaságot kiszolgáló és ellátó, balkáni népcsoportok költöztek. Pesthez és Budához képest Óbudán és néhány faluban nagyobb létszámban maradtak magyarok. A középkori településhálózat elpusztult és a határ parlagon maradt.
A török alóli felszabadító háború idején (1684-1686) Buda kivételével a főváros egész területe elnéptelenedett. A törökök elvonulása után a visszafoglalt területek felosztásának jogát a bécsi Kamara kapta meg, a valóságban azonban az osztrák császári hadvezetés irányította a városi telkek és az értékes földterületek elajándékozását és engedélyezte az önkéntes területfoglalásokat is. A pesti és a budai városi tanács a romok eltakarítása után hozzákezdett a telkek összeírásához és kiosztásához. Ezt követően Buda külvárosaiban is sor került a telkek kiosztására, majd a 18. század elején befejeződött a telepítés is. A budai határ birtokösszeírásait a budai városi tanács kérésére 1699 és 1713 között végezték el. Az összeírásokban új, főként német nevek szerepelnek, amelyeket szó szerinti magyar fordításban is használtak. A pesti oldalon a 18. század elején felosztották a város körüli mezőgazdasági mővelésre alkalmas területet, a kertekből és majorságokból a század közepére kialakultak a pesti külvárosok. Az új helynevek a zömében német anyanyelvő telepesektől származnak.
IRODALOM
FEKETE LAJOS - NAGY LAJOS: Budapest története a törökkorban
In Budapest története. 2. köt. Budapest 1973, Akadémiai Kiadó, 337-436. p.
GYÖRFFY GYÖRGY: Budapest története az Árpád-korban
In Budapest története. 2. köt. Budapest, 1973, Akadémiai Kiadó, 217-349. p.
KUBINYI ANDRÁS: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig)
In Budapest története 2. köt. Budapest, 1973, Akadémiai Kiadó, 7-240. p.
NAGY LAJOS: Budapest története 1686-1790
In Budapest Története 3. köt. Budapest, 1975, Akadémiai Kiadó, 27-254. p.
3. TÖRTÉNETI FORRÁSOK
Metszetek és látképek
A reneszánsz emberközpontú világnézete nem csak a különböző mővészeti ágakban eredményezett nagy változást, hanem az ezekhez szorosan kapcsolódó térábrázolásban is. A reneszánsz mővészet kulcsszava a távlat, vagyis a perspektíva, amely a tudományos alapon történő ábrázolás lényege. A térbeliség újszerő ábrázolása elősegítette egy új mőfaj, a látkép, más szóval a veduta, kialakulását.
A veduta mőfaj a korai reneszánszban, a 15. században alakult ki. A szó olasz eredető jelentése látkép, kilátáskép, magasabb nézőpontból készített, várost és környékét ábrázoló tájkép. Az alkotó a valóság ábrázolására törekedett, mert mőve több tudományos és történelmi könyvet illusztrált, esetleg térképek szélét díszítette. A korai szakaszban gyakran helyeztek el rajtuk magyarázó feliratokat is, azonban ezek idővel elmaradtak.
A veduták virágkora a 17. században volt. Ebben az időben az egyes képeken még az egész várost ábrázolták, de a jelentős épületeket a felismerhetőség kedvéért olykor némi torzítással kiemelték. A 18. században azonban elterjedtek az egyes épületeket, épületcsoportokat bemutató részletkivágatok.
A legtöbb veduta rézkarc, vagy rézmetszet, de fennmaradt néhány freskó, táblakép és olajfestmény is.
Európa számos városában készültek a városi élet jeleneteit, vagy a helytörténetileg jelentős épületeket bemutató sorozatok, amelyekből könnyen rekonstruálni lehet a korabeli városképet. Magyarországon azonban, annak ellenére, hogy Buda már a 15. században is jelentős európai város volt, ezek a sorozatok csak a 19. században jelentek meg. E késedelem okát a történelemben kell keresnünk. A török megszállás miatt csak kevés látkép készülhetett, főként a töröktől való visszafoglalási kísérletek ostromjeleneteit ábrázolták
Buda első hiteles ábrázolása Hartmann Schedel Világkrónikájában jelent meg (Nürnberg, 1493. a 138. és 139. lap között). Az illusztrációkat Michael Wolgemuth mőhelyében dolgozó mővészek készítették. A szakemberek szerint a Budát keletről ábrázoló látkép Mátyás király uralkodása alatt (1458-1490) a helyszínen készült (1. kép).
Erhard Schön fametszete Buda 1541. évi ostromát örökítette meg (Nürnberg, 1542). Elsődleges célja a Várhegy oldalán felsorakozó osztrák sereg és a Buda körüli ostromzár ábrázolása volt (2. kép).
A 16-17. századi budai látképek a török elleni hadjáratok egyes eseményeinek sematikus ábrázolásai.
A haditechnika, elsősorban a lőfegyverek rohamos fejlődése szükségessé tették, hogy a Buda felszabadítására érkezett egyesült európai sereget pontos távolsági és magassági adatokkal lássák el. Louis Nicolas d'Hallart német hadmérnök és rajzoló 1684-ben sorozatot készített Buda ostromáról (3. és 4. kép). Hasonló, a három várost madártávlatból is megjelenítő rajzokat készített Giovanni Domenico Fontana luccai hadmérnök és rajzoló. A törökök kivonulása után 1686-ban Joseph de Haüy francia hadmérnök bemehetett a városba, és felmérhette Buda telkeit. Vele egy időben De la Vigne a korszakban szokásos látképek és madártávlati képek mellett felmérte Buda és Pest telektömbjeit is, és elkészítette a két város környezetének első domborzati és vízrajzi térképét.
A 18. században a hegyeket, a tornyokat és a kiemelkedő épületeket a valóságosnál magasabbnak ábrázolták (pl. Werner mővei). Az 1730-as évek elején Mikoviny Sámuel felvételi rajzokat készített a városokról. A rézkarcot egy bécsi grafikus testvérpár, Andreas és Josef Schmutzer készítette el. A hatalmas veduta 1737-ben Bél Mátyás Notitia Hungariae Novae III. kötetében jelent meg.
Olykor egy-egy egzotikus épületet (pl. Benjamin Kenckel: A pesti török dzsámi látképe /18. század eleje/), vagy királyi rendeletre emelt, vagy újjáépített épületet külön ábrázoltak (5. kép). A 19. század előtt csak kevés ilyen kép született, a 19. században viszont rendkívül népszerővé váltak.
Az évszázadok során a látképek nézőpontjának elhelyezése is sokat változott. Eleinte a földről, vízszintes síkban, a város egy oldalát láttatta a mővész. Később egy városközponti magas fix pontról tekintett le a városra, ezzel félperspektívát alakított ki, vagy a városfalakat kívülről körüljárva a belső területeket alaprajzszerően ábrázolta. A fejlődés harmadik szakaszában madártávlatból, perspektivikusan készült a rajz (pl. Rossi 1683-ban készített rézmetszete, amely Budát, Pestet és a Vízivárost ábrázolja. Ez a látkép már átmenet a térképi ábrázolás felé.). Végül az alkotó teljesen a város „fölé emelkedve" minden pontot topográfiailag helyesen tudott ábrázolni.
Sajnos nem lehet minden vedutát hiteles forrásként használni, mert nagy részük egy korábbi mő lemásolásából született, gyakran úgy, hogy a készítője nem is járt a helyszínen.
Oklevelek
A veduták és a korai térképek megjelenését megelőző időszak topográfiai helyzetét a középkori oklevelekben fennmaradt történeti helynevek és határleírások alapján lehet rekonstruálni.
A 20. században megjelent, Budapest középkori történetével foglakozó, tudományos mővek közül Gárdonyi Albert, Bártfai Szabó László és Györffy György mőveiben található a legtöbb adat, településtörténeti elméleteiket jól kiegészítik a régészeti kutatások eredményei. A középkori falvak helyét a beépítetlen területen a felszíni régészeti jelenségek, elszántott házhelyek, szántásban talált régészeti leletek mutatják. A beépített területeken pedig az építkezésekhez kapcsolódó régészeti feltárások mutatják a topográfiai változásokat. Egy-egy nagyobb összefüggő terület, jelen esetben a főváros területe, középkori topográfiai vizsgálatához először a rendelkezésre álló történeti forráskiadványokból össze kell győjteni a helyneveket, meg kell ismerni a határleírások tartalmát. Kiderül, hogy egy-egy oklevélben milyen névanyag szerepel. Előfordulnak helységnevek, amelyek a nyelvészeti kutatások szerint legtöbbször a falu keletkezési idejét is mutatják, pl. Cinkota, honfoglalás kori helynév, de utalhatnak a birtokosra, pl. Posa rákosa, és utalhatnak a falu feltőnő, jellegzetes épületére. Kerekegyháza falu például a kerek templomáról kapta a nevét. A határleírásokban gyakran szerepelnek a szóban forgó terület földrajzi jellegzetességei, dombok, sziklák, völgyek, patakok nevei és a mezőgazdasági mővelésre vonatkozó megjegyzések. A tulajdonosok nevével említik a szántóföldeket, kaszálókat, szőlőket, erdőket, kerteket, halastavakat, malmokat.
A dél-pesti határ földrajzi jellegzetességeit például egy 1332-es peres ügy kapcsán ismerjük, amikor a Tyuk Tamás birtokába került Gyálhoz tartozó Vernel-telki föld határait írták le.
Térképek
A térképlapokat két csoportra lehet osztani az alapján, hogy sokszorosított, vagy kéziratos formában maradtak-e fenn. A kéziratos térképeket általában hitelesebbeknek lehet tekinteni, mert ezek egy-egy konkrét gyakorlati (pl. közigazgatási, útépítési, vízszabályozási, hadászati, birtokmegosztási, stb.) célra készültek, míg a könyvek illusztrálásához sokszorosított térképeket, a vedutákhoz hasonlóan, gyakran egymásról másolták. A kéziratos térképek általában valamilyen peres, vagy egyéb irathoz tartoztak, de az idők során külön kerültek tőlük. Ez megnehezítheti a kutatást, mert a készítés ideje némely esetben csak az okiratban szerepel. A pontos helyszíni munka ellenére a kéziratos térképek is tartalmaznak hibákat, sőt olykor szándékos hamisítással is lehet találkozni.
A kéziratos térképek általában papírra készített tollrajzok, vagy vízfestések. Egy-egy térképen mérőléc, vagy méretarányszám is fel van tüntetve. A mértarány - ha van - bécsi ölben és hüvelykben van megadva, azaz egy, vagy több hüvelyk a térképen mennyi öl távolságnak felel meg a valóságban (6. kép).
Magyarország térképei a 16-17. században
A középkori külföldi térképek Magyarország-ábrázolása rendkívül szegényes és pontatlan. Ennek oka részben az, hogy a vizsgált időszakban Magyarországon nem, illetve a környező országokhoz képest nagyon kevés térkép készült.
Lázár 1514 körül készítette térképét, azonban csak évekkel később, 1528-ban jelent meg. Névanyaga, hegy- és vízrajza páratlanul gazdag.
Wolfgang Lazius (1514-1565) 1556-ban Lázár térképe alapján egy Magyarországot bemutató térképet készített. A térkép jelmagyarázata három nyelven, latinul, németül és magyarul van megírva. Ez az első magyar jelmagyarázat.
Zsámboky János (1531-1584) 1566-ban Erdélyről, öt évvel később, 1571-ben Lázár térképének javításával, magyaros névírású Magyarország-térképet készített. Ugyanebben az évben fejezte be Illyria címő térképét is, amely a Dél-Dunántúltól az Adriáig elterülő országrészt mutatta be.
Még a hódoltság idején, 1680-ban Luigi Ferdinando Marsigli Magyarország átnézeti vízrajzi térképe mellett egy 18 szelvényes térképsorozatot is készített a Dunáról. Ezeken a lapokon Magyarország római kori emlékei is fel vannak tüntetve
Nem sokkal a török kiőzése után, 1689-ben Bécsben jelent meg a Parvus Atlas Hungariae, Hevenesi Gábor (1656-1715) mőve, amelynek lapjai kizárólag Magyarországot mutatják be.
A fenti évszámokból jól látszik, hogy a 16. század második felétől a 17. század végéig, gyakorlatilag közel száz évig, Magyarországon szüneteltek a felmérések és a térképkészítés.
Ezek az első olyan magyar területekről készült térképek, amelyek információtartalma alkalmas történeti kutatások végzésére, azonban nem rendelkeznek a mai Budapest területére vonatkozó adatokkal, így ebben a dolgozatban nem kerülnek részletesebb feldolgozásra.
Buda és Pest térképei
A legkorábbi kéziratos térképek Buda 1686-os ostromát ábrázolják. Ezeket a térképeket hadmérnökök készítették a helyszínen. Az eredeti felvételekből már csak kevés maradt fenn, és azok nagy része is külföldi győjteményekben van. A Budapesti Történeti Múzeum őrzi a „Buda ostromtérképe. 1686." cím, szerző és méretarány nélküli térképet. Valószínőleg a Bécsbe küldött hadijelentés melléklete volt. A Várhegyet, a Vízivárost, és Pestet csak a vár- és a városfalak vonalával jelzi. Az épületek közül csak a királyi palota, a gellérthegyi Blockhaus és négy lőpormalom van feltüntetve. A dunai szigeteket és az ostromlók hajóhídjait nagyjából helyesen ábrázolja. A térkép fő feladata a harcoló csapatok helyzetének hiteles ábrázolása volt (7. kép).1
Topográfiai szempontból az ostromtérképeknél sokkal érdekesebbek a határtérképek. Ezeken lehet megtalálni a beépített területekre, a mővelési ágak megoszlására és a vízrajzi viszonyokra vonatkozó adatokat. A többi korabeli térképhez képest nagyon gazdag a névanyaguk.
A Pestet ábrázoló legrégebbi térkép 1720 körül készült és kb. 1750-ig folyamatosan bővítették. A városfalak, városkapuk, rondellák, utcák, háztömbök, telekhatárok és telekszámok feltüntetése mellett tartalmaz egy német nyelvő jelmagyarázatot és egy szintén német nyelvő, 27 utcát tartalmazó utcanévjegyzéket is. A középületek közül az Invalidusok, a pálosok, a klarisszák és a serfőzőház telkét jelölték meg. A térkép a városfalon kívül eső területekről egyáltalán nem ad információt. 2
A 18. században élt Ruttkay Mihály, a kiváló földmérő. Gondos felméréseken alapuló térképei régészeti szempontból is tartalmaznak értékes adatokat. Egy 1765-ben készített térképén láthatóak Mátyás király egykori vadaskertjének kerítésmaradványai és a török hódoltságot megelőző időből származó buda-szentlőrinci temető is. 3-4
Az első térképet, amely Pest teljes külterületét ábrázolja, Waczpaur Lénárd, egy pesti szervita szerzetes készítette 1764-ben. A térkép magyarázó szövegei latinul vannak megírva. Ez a térkép Matthey hadmérnök cím és dátum nélküli térképének lemásolásából született, Waczpaur csak kevés új információval egészítette ki. A városfalakon belüli és az egyéb lakott területeket csak vázlatosan rajzolta meg. A térkép történeti szempontból mégis értékes, mert részletesen ábrázolja a külterület vízrajzát és mezőgazdasági hasznosítását, ezen kívül pontosan mutatja a városhatárt és a kivezető utakat. A korabeli olvasónak adott néhány hasznos gyakorlati információt is, mert feltünteti a hidakat, fogadókat, vámsorompókat és kápolnákat. Azt is meg lehet tudni, hogy hol voltak a malmok és hol álltak a vesztőhelyek. A tájékozódás szempontjából fontosnak tartott objektumokat, valamint a szántókat és a réteket számmal jelölte meg. A számok magyarázatát a térképlap felső részén találjuk. 5
1775 körül készült egy német nyelvő budai külterületet ábrázoló térkép. A hegy- és vízrajz mellett részletesen ábrázolja a földek hasznosítási formáit (szántó, szőlő, rét, legelő, erdő), jelöli a mocsaras és terméketlen területeket, a kivezető utakat, a dunai szigeteket és zátonyokat. A szerző számokkal jelezte Buda legfontosabb középületeit, a Császár-malmot, a Várba vezető vízvezetéket, a kőhidakat, a város majorságát, Mátyás király vadaskertjének maradványait és a fontosabb hegyek neveit. Ezeken kívül jelölve vannak az óbudai malmok is. A térkép régészeti szempontból fontos eleme az aquincumi vízvezeték és az amfiteátrumok romjai, valamint az alaprajzban feltüntetett budaszentlőrinci pálos kolostor romja, amelynek falai akkor még a felszín fölé emelkedtek. 6
1780 körül készült Ekert Xavér helyszínrajza a Várról és a Víziváros egy részéről, amelynek az volt a rendeltetése, hogy illusztrálja a Várból levezető utak javítására tett javaslatot. A térkép mellett elhelyezett német nyelvő leírásból tudni lehet néhány utcáról, hogy kövezett, vagy kövezetlen volt-e. A térkép másik érdeme, hogy alaprajzban ábrázolja a várfalhoz épült házak és kertek egy részét, a várbeli karmelita kolostort és templomot, a vízivárosi kapucinus kolostort és templomot, a mai Clark Ádám tér helyén állott katonai épületeket és a vízkiemelőt. 7
A 18. század második felében Pest megye mérnöke Balla Antal volt. 1788 körül készített pesti határtérképe a város egész bel- és külterületének pontos és részletes felmérése alapján készült. A domborzat és részletes vízrajz (patakok, mocsarak, nádas és szikes tavak) mellett feltüntette a homokkal borított területeket, a szántókat, réteket, szőlőket a telekhatárokkal és a telekszámokkal együtt. Ezen kívül ábrázolva vannak a malmok, a hidak, fogadók, az utak, a városhatár, a dunai szigetek és egyéb tereptárgyak. A térkép feliratai latin nyelvőek. 8
Hainits Frigyes 1801-ben a budai közös marhavágóhíd elhelyezésére tett javaslat illusztrálásához rajzolt helyszínrajzot. Az ábrázolt terület Buda északi határától a Nádorkertig (a mai lágymányosi Duna-part) húzódik. Történeti topográfiai szempontból csak az 1739 és 1740 között pusztító pestisjárvány áldozatainak kialakított pestistemetők helyét jelölő feliratok érdemelnek nagyobb figyelmet. Ezek szerint ilyen temető volt a Gellért tértől délre a Duna-parton, a Vízivárosban és a mai Kútvölgyi út elején. 9
Telekkönyvi összeírások
1686 után a telekviszonyok tisztázása és az adózás rendszerbe foglalása érdekében elkészítették Pest, Buda és a Víziváros telekkönyvét. Ezek közismert, rövid címe „Zaiger”. A pesti oldal első telekkönyve 1688-ban, a Vízivárost magában foglaló budai telekkönyv pedig 1696-ban készült el. Ebben az évben elkészítették Pest második telekkönyvét is, amelyben a beazonosítható változásokat rögzítették.
A telekkönyvekben feljegyezték a telkek pontos méretét, a beépítettség jellegét (1. régi rom falak, 2. romos, lakhatatlan, 3. kőház /földszintes, vagy emeletes/, vályog, fa, 4. kunyhó) és a tulajdonos nevét, amennyiben a teleknek volt tulajdonosa.
A telekkönyvekhez részletes térképek is készültek, de ezek egy része elveszett. Azt azonban tudni lehet, hogy a hosszúságokat bécsi ölben mérték fel.
A telekkönyvek szövegeit Nagy Lajos három, a Tanulmányok Budapest Múltjából c. tudományos folyóirat 1961, 1964, 1971-ben megjelent köteteiben közölte. A pesti Zaiger adatait összevetette Balla Antal 1766-ban készített várostérképével, és arra az érdekes tényre derült fény, hogy a 17. századi városi telkek mérete közel 80 év alatt egyáltalán nem változott (8. kép). Feltehetően Balla Antal is használta a 17. század végi Zaigert. A telekkönyvek eredeti példányait a Fővárosi Levéltárban őrzik
Régészeti alaprajzok
A régészeti ásatások során rendkívül részletes, geodéziai felmérésen alapuló helyszínrajzokat és alaprajzokat kell készíteni. Erre azért van szükség, mert az objektumok, jelenségek pontos helyének ismertnek és beazonosíthatónak kell lennie, ugyanis az ásatás utáni földmunkák következtében az objektum megsemmisülhet, vagy esetleg visszatemetik. Néhány esetben azonban mőemléki helyreállítás után láthatóvá válik.
A rajzok geodéziai felméréssel készülnek, amelynek eredményeképpen meghatározhatóak az egymástól fizikailag távol lévő, de egykorú objektumok. A felmérést szakképzett geodéták végzik, és a rajzot is ők készítik. Alkalmazott módszereik a szintezés és a tachimetria. A felmérés során szintezési jegyzőkönyv is készül.
A szintezésre kerülő pontok meghatározása azonban már régészeti szakmai döntés. Mérendő pontok a járószint, a kutatóárok alja, a fal alja, a fal teteje és minden egyéb, ami a kutatás szempontjából fontosnak minősül. A szintezés fontossága abban rejlik, hogy általa a jelenlegi beépítés előtti felszín pontosan meghatározhatóvá válik.
A rajzon minden megrajzolt vonalhoz szintadatot kell írni, ezen kívül föl kell tüntetni a kutatóárkot és a szelvény számát, valamint a sztereografikus koordináta-értékeket és a szintvonalakat. Az intézményből kikerülő rajzon kötelező elhelyezni egy hivatalos pecsétet, amelyen feltüntetik az objektum nevét, a készítés időpontját, a méretarányt valamint az ásatást vezető régész és a rajzot készítő geodéta nevét.
(Függelék: Budapest XIII. Margitsziget domonkos apácakolostor temploma. Részlet.)
A régészeti alaprajzok méretarányai:
1 : 50 – objektumok, jelenségek alaprajza
1 : 200 – összesítő helyszínrajz
1 : 1000 – áttekintő helyszínrajz
1960-tól törvény írja elő, hogy minden ásatásról dokumentációt kell leadni a Nemzeti Múzeum Adattárába, ahol nyilvántartásba kerül. A dokumentáció kötelező részei a geodéziai felmérés során készített rajzok és jegyzőkönyv.
A főváros területén régészeti adatgyőjtésben a légi fényképezés nem alkalmazható. A túlságosan sőrő beépítés és a modern kori felszíni objektumok nagy száma miatt a fényképek nem rendelkeznek a régészet számára használható információtartalommal, illetve könnyen félrevezetnek.
A fejezetben megemlített térképek címei és ismert adatai:
1. Buda ostromtérképe. 1686. Cím, szerző és méretarány nélkül.
2. Libera ac Regia Civitas Pesthiensis. Szerző, méretarány és év nélkül (kb. 1720).
3. Delineatio specialis differentiae metalis inter possessionem Kovatsi ab una, ab altera vero parte possessionem Csabaatque possessionem Perbal. Michael Ruttkay. 1750. MA kb. 1: 12 500
4. Specialis delineatio plagarum controversarum circa possessionem Kovácsi occurentium cum possessione Hideg-Kut, ac Lib. Reg. Budensi. Michael Ruttkay. 1765. MA kb. 1: 12 800
5. Mappa universalis territorii Regiae Liberaeque Civitatis Pestiensis. Leonardus Waczpaur. 1764.
MA kb. 1 : 10 500
6. Mappa der König(lichen) Freyen Haubt Stadt Ofen nebst der Königlich(en) Frey Stadt Pest. Szerző és év nélkül (1775 körül). MA kb. 1: 16 000
7. Plan von einem Theil der Festung Ofen nebst Glacis, allwo der Weeg, so von Wasserthor ober dem Proviant gegen die Brucken geführet, zu ersehen ist. Xaver Ekert. Év nélkül (1780 körül).
MA kb. 1: 1700
8. Mappa universalis territorii Liberae Regiaeque ac Emporialis Civitatis Pesth. Antonius Balla. Év nélkül (1785 körül). MA kb. 1: 7200
9. Planum Civitatis Budensis, communis decussorio boum causa confectum. Fridericus Hainits. 1801.
MA kb. 1: 9600
A képek forrásai:
RÓZSA GYÖRGY: Budapest legszebb látképei (1-5. kép)
GÁL ÉVA: Régi térképek Pest-Budáról és környékéről (6-7. kép)
NAGY LAJOS: Pest város 18. századi régi topográfiájának forrásai (8. kép)
IRODALOM
DAPSY MÁRTA: A települések ábrázolási formái a 16-17-18. század térképein. Szakdolgozat.
Budapest, 1966, ELTE TTK Térképtudományi Tanszék
GÁL ÉVA: Régi térképek Pest-Budáról és környékéről
Budapest, 1981, Budapesti Történeti Múzeum
HOLLÓ SZILVIA: Budapest régi térképeken 1686-1896
Budapest, 1994, Officina Nova
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Adatok a Pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez
Budapest, 1983, Budapesti Történeti Múzeum
KLINGHAMMER ISTVÁN - PAPP-VÁRY ÁRPÁD: Földünk tükre a térkép
Budapest, 1983, Gondolat Kiadó
KLINGHAMMER ISTVÁN -PÁPAY GYULA-TÖRÖK ZSOLT: Kartográfiatörténet
Budapest, 1995, Eötvös Kiadó
RÓZSA GYÖRGY: Budapest régi látképei 1493-1800
Budapest, 1963, Akadémiai Kiadó
RÓZSA GYÖRGY: Budapest legszebb látképei
Budapest, 1995, HG&Társa Kiadó
STEGENA LAJOS: Térképtörténet
Budapest, 1981, Tankönyvkiadó
4. AZ ELKÉSZÍTETT TÉRKÉPSOROZAT RÉSZEI
Budapest területe a honfoglalás korban (895-1000)
Ebben az időszakban csak sírhelyeket és a fejedelmi udvarhelyeket lehet ábrázolni. A sírok helyét általában pontosan meg lehet határozni, az udvarhelyekét viszont csak hozzávetőlegesen ismeri a történettudomány. Ezt a bizonytalanságot nem hangsúlyoztam ki a jelölésben, mert az alkalmazott piktogramok nagyjából lefedik a kérdéses területeket.
A sírhelyek csak a feltárások helyeit mutatják, az ott talált sírok számát nem. Van olyan lelőhely, ahol a kutatók csak egyetlen sírt találtak, máshol egyazon helyről kettő, három sír is előkerült. Ezeket az adatokat sem tüntettem fel, mert a térképsorozat témája szempontjából a sírok elhelyezkedése, és nem az ott talált leletanyag mennyisége az érdekes. A főváros területén nem találtak nagyobb temetőket. A honfoglalás kor köztemetői az udvarhelyektől távol, a mai városhatárokon kívül helyezkednek el, például a Gödöllői-dombságon.
Ebből az időszakból csak két területnév (Buda és Pest), és a Megyer-rév elnevezés maradt fenn. A térképen a településnevek típusában jelennek meg.
Budapest területe a tatárjárás előtt (1000-1241)
Ebben az időszakban már differenciáltan ábrázolható településrendszer volt, amelyben városokat és falvakat kell megkülönböztetni. A térképen megjelenik néhány feltételezett faluhelyként definiált település is. Az ezek helyeire vonatkozó utalások vagy pontatlanok, vagy a kutatások nem hoztak konkrét eredményeket, így hajdani pontos elhelyezkedésüket már nem lehetett megállapítani. Ez a bizonytalanság a jelkulcsban is megjelenik, a településjel kevésbé feltőnő szürke színt kapott.
A településeken kívül föl lehet tüntetni templomokat, temetőket, kolostorokat (apátságot), kórházat és malmot. A kolostor és az apátság ugyan azzal a piktogrammal lett jelölve, mert funkciójuk alapvetően megegyezett. A közöttük lévő különbséget a kiemelkedő objektumok írástípusában megírt elnevezésük mutatja.
Bizonyos települések, elsősorban a városok, királyi udvarhelyek is voltak egyben. Ezt a funkciót piktogrammal jelöltem.
Ebből az időből a pesti oldalon csak két határnév ismert, Nemes és Nagyos, de a kiterjedést illetően itt is bizonytalanságot találunk. A budai oldal oklevelekben előforduló határneveit ma még azonosíthatatlan objektumok (pl. Fehéregyháza) és különböző módon értelmezhető felszíni, illetve domborzati jelenségekhez kapcsolták. Ebben a kérdésben nincs egységes kutatási álláspont, ezért ezek a nevek nem kerültek fel a térképre.
A térképen megjelennek település nélkül álló objektumok (pl. a kánai apátság) is. Amennyiben ezek elnevezései fennmaradtak, felkerültek a térképre is. A 13-as sorszámmal jelzett temető esetében ilyen név nem ismert.
Budapest területe a középkorban (1242-1541)
A török kort megelőző időből a korábbiakhoz képest sok adat maradt fönn. A térképen ez elsősorban a névírás sőrőségében jelenik meg. A birtokosítások következtében fennmaradtak puszták és egyéb földterületek nevei, és néhány a korban használt domborzati nevek közül.
Az időközben királyi székhellyé lett Buda közvetlen vonzáskörzetébe tartozó újabb települések a korszak végére Buda elővárosaivá nőtték ki magukat. E szoros kapcsolatot nem csak a grafikai megjelenítésben, de a névírásban is érzékeltetni kell. Ez indokolta az elővárosi települések összevonását az ábrázolásban, és neveinek a falvak és városok névírásától eltérő megjelenítését.
Újbécs és Szenterzsébet falvak településjelei Pest város alaprajzszerő jelére kerültek. A jelmagyarázatban külön jelölést (fehér kitöltést) kaptak. Ennek a megjelenítésnek történelmi oka van: a térkép által tárgyalt időszakban a két említett falu még nem volt Pest része, attól teljesen függetlenek voltak. A három település azonban megegyezett abban, hogy közös városfalat építenek, így a falvak a falon belülre kerültek. A méretarány és a térképi generalizálás következtében a városi beépítettség jelölése a városfalak által határolt területet teljes egészében kitölti, holott a valóságban a város nem volt ilyen egységesen betelepülve. A fehér szín falvak és a város egymástól való függetlenségét hangsúlyozza ki.
Ezen a térképen jelenik meg a legtöbb domborzati név és határnév, és itt van feltüntetve a legtöbb objektum is.
Budapest területe a török kor (1541-1686) végén
A korábbi térképekkel ellentétben ez a térkép nem az adott korszak egészéről, hanem annak végéről ad képet. Erre a szemléleti váltásra azért volt szükség, mert a törökök Budára érkezéséig a terület folyamatosan, nagyobb törések nélkül fejlődött. Azonban a török pusztítás elől a lakosság rövid időn belül elmenekült, és a 18. század elejéig nem is települt vissza. Az üresen hagyott területeken a birtokok megszőntek, az elnéptelenedett falvakat a támadók felégették, így az időszak végére gyakorlatilag el is tőntek. A törökök nem hoztak létre új településeket, nem osztották föl a földeket, és így a budai oldal néhány településének nevén kívül nem maradtak utánuk új, török topográfiai elnevezések. Építő tevékenységük Budára és annak közvetlen környékére koncentrálódott. Kartográfiai szempontból ez a térkép a sorozat legegyszerőbb tagja.
Budapest területe a kora újkorban (1686-1760)
A törökök kiőzése után, ahogy a népesség visszaáramlott a területre, újból felosztották a földeket. Új települések és új határ- ill. domborzati nevek keletkeztek.
A települések közötti hierarchia is megváltozott, új tagokkal bővült ki. A városok körül rövid időn belül megjelentek a külvárosok és a majorságok. Ezek az új településtípusok nagyságukban és funkciójukban egymástól jól elkülöníthetőek voltak, ezért a térképi jelölésükben is meg kellett őket különböztetni. A külvárosok nagyobbak és városiasabbak voltak, a jelölésben a határozottabb szögletes formát kapták. A majorságok nagy területen helyezkedtek el, és általában mezőgazdasági tevékenység jellemezte őket. A falvaknál kisebbek voltak, de a városokkal azoknál sokkal szorosabb kapcsolatban álltak. Településjelük mérete és formája a falvakéval azonos, ez utal az agrárjellegre. A városokhoz főződő kapcsolat a külvárosokéval megegyező kitöltő színben fejeződik ki.
A települések növekedése során először a majorságok és a külvárosok váltak a városok részeivé.
IRODALOM
BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599
Budapest, 1938, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatásával kiadja a
szerző
BIEGEL, GERD (szerk): Budapest im Mittelalter
Braunschweig, 1991, Braunschweigisches Landesmuseum; Térképek: 105., 292. p.
FEHÉR GÉZA-ÉRY KINGA-KRALOVÁNSZKY ALÁN: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Füzetek, XXX. évf. 2. sz.
Budapest, 1962, Akadémiai Kiadó
FEKETE LAJOS - NAGY LAJOS: Budapest története a törökkorban
In Budapest története. 2. köt. Budapest 1973, Akadémiai Kiadó, 337-436. p.
GYÖRFFY GYÖRGY: Budapest története az Árpád-korban
In Budapest története. 2. köt. Budapest, 1973, Akadémiai Kiadó, 217-349. p.
GYÖRFFY GYÖRGY: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 4. köt.
Budapest, 1998, Akadémiai Kiadó, 189-206. p., 497-714. p.
IRÁSNÉ MELIS KATALIN: Adatok a Pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez
Budapest, 1983, Budapesti Történeti Múzeum
KUBINYI ANDRÁS: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig)
In Budapest története 2. köt. Budapest, 1973, Akadémiai Kiadó, 7-240. p.
NAGY LAJOS: Pest város 18. századi régi topográfiájának forrásai
In Tanulmányok Budapest Múltjából 14 köt. Budapest, 1961, 161-212. p.
NAGY LAJOS: Budapest története 1686-1790
In Budapest Története 3. köt. Budapest, 1975, Akadémiai Kiadó, 27-254. p.
NAGY LAJOS: A budai vár topográfiája a 17. század végén
In Tanulmányok Budapest Múltjából. Budapest, 1971, 81-119. p.
5. A SZERKESZTÉS FOLYAMATA
A térképsorozat célja
Az öt tagból álló sorozat a főváros területét a történelem öt egymást követő időszakában mutatja be. A térképek egyik célja a korabeli topográfiai állapotok ábrázolása. A mai Budapest területén kialakult városok és falvak elhelyezkedésének és fejlődésének szemléltetése mellett a térkép feladata az egy-egy korszakból fennmaradt domborzati- és határnevek feltüntetése, valamint az egyes településeken belül, ill. azokon kívül feltárt fontosabb objektumok (pl. templom, temető, malom) megjelölése.
A térképek másik kitőzött célja az ábrázolt települések és objektumok elhelyezése a mai városban. Ennek érdekében a térképek melletti utcanévlistában valamennyi feltüntetett település feltárásának helye (a kerület és az utca neve) kikereshető.
A makett
A makett elkészítése során határoztam meg a tükörméretet és a térkép kivágatát. Az volt a célom, hogy a jelenlegi város területét egy lapon mutassam be, olyan méretarányban, amelyben a középkori vízrajzi sajátosságok jól látszanak. Ehhez az 1 : 100 000 méretarány volt a legmegfelelőbb, mert így a mai Budapest területe elhelyezhető egy A3-as mérető lapon. A méretarány megválasztásakor még egy fontos szempontot kellett figyelembe venni. A rendelkezésre álló adatok mennyisége nem teszi lehetővé a közepes mérettartományú, de nagyobb méretarányú pontos ábrázolást. Valamennyi feltüntetett objektum esetében végeztek geodéziai felmérést, és a feltárt alaprajzokról nagy méretarányú rajzok készültek. Ezeket azonban a térképsorozat méretaránya miatt nem tudtam felhasználni.
A feltüntetett települések és objektumok helye a mai városban is meghatározható. A térképeknek az is célja, hogy a feltárások helyét is bemutassa, ezért a lap bal oldalán, megfelelő mérető területen a mai címek felsorolása is helyet kaphatott. Szerencsére a választott méretarány és a város alakja ezt lehetővé tette.
A térképek végleges keretmérete 270 x 380 mm, a tükörméret pedig 270 x 304 mm lett.
Északi és déli irányban egy-egy kitörés teszi lehetővé a város egész területének bemutatását. Az északi kitörés tematikus szempontból fontos, mert bizonyos térképlapokon településeket kellett azon a területen elhelyezni. A déli kitörés a jelenlegi városhatár teljes ábrázolását teszi lehetővé.
Felhasznált kartográfiai anyagok
A domborzati és modern tartalomhoz 1 : 100 000 méretarányú EOTR szelvényt, a lelőhelyek beazonosításához a Budapest és környéke címő kiadványt (Cartographia Kft. Budapest, 2000) használtam.
A vízrajz rekonstruálását Balla Antal: 1780-ban készített térképe és a Budapest története 2. kötetének (1973) Középkori települések Budapesten címő térképmelléklete (összeállította: Gerevich László, Györffy György, Kubinyi András, Nagy Ernő kiadta: Kartográfiai Vállalat Budapest, 1971) alapján végeztem el.
A kora újkori térkép elkészítése során Balla Antal Pest város térképe 1784-1787 (Fővárosi Levéltár), ismeretlen szerző Buda és Pest környékének térképe a szőlő és erdőterületek feltüntetésével 1760 (Kiscelli Múzeum) és P. K. Vasquez Buda és Pest szabad királyi városainak tájleírása 1838 címő térképeket használtam fel.
A szerkesztés
Vízrajz
A térképek megrajzolását a vízrajzzal kezdtem. A vízrajzi tartalom összetevői a Duna szabályozás előtti partvonala, patakok, tavak és mocsaras területek. Kiegészítésképpen feltüntettem a jelenlegi partvonalat is, amelyet a könnyő elkülönítés kedvéért szaggatott vonallal jelöltem. Minden patak vonalas elemként jelenik meg. Ábrázolásuknál nem alkalmaztam a vonalvastagítás módszerét, mert a vízrajz, a mocsaras területeket is beleértve, a térkép háttértartalmához tartozik.
A térképek vízrajza alapvetően a korabeli állapotot tükrözik. Sajnos meglehetősen kevés adat maradt fenn a középkori vízrajzi helyzetről, ezért a patakok futása és a mocsaras területek kiterjedése csak hozzávetőlegesen pontos. A patakok irányát az évszázadok alatt az aktuális érdekeknek megfelelően többször is megváltoztatták. Ennek követésére nem tértem ki, mert ezek a változások nem befolyásolták a településszerkezet fejlődését.
A folyószabályozások idején sok feltöltés és lecsapolás történt, a patakokat csatornákba vezették és a Duna partvonalát is nagy mértékben megváltoztatták. E változások következtében a folyó arculata a főváros területén teljes mértékben átalakult, ezért érdemesnek tartottam a jelenlegi partvonalat is feltüntetni. A jelenkori vízrajzi viszonyok egyéb összetevőit nem ábrázoltam.
A domborzathoz hasonlóan ugyan az a vízrajzi környezet jelenik meg valamennyi térképlapon, mert a honfoglaláskortól a folyószabályozásig terjedő időszakban lezajlott változások nem érintették a település- és birtokszerkezet alakulását.
Domborzatrajz
A domborzat ábrázolásához 20 méteres szintköző szintvonalakat alkalmaztam és helyenként, főként a pesti oldalon, felező szintvonalakat is bevezettem. A felszíni formák a szintvonalak által jól érzékelhetővé válnak, ezért alkalmasak arra, hogy kihangsúlyozzák a Duna két partjának eltérő domborzati adottságait. A szintvonalakat szintszámok és helyenként tájékoztató jellegő magassági értékek egészítik ki.
Síkrajz
A határok
A térkép célja az egyes lelőhelyek, objektumok beazonosítása a mai város területén. Ennek megkönnyítése érdekében feltüntettem a mai város- és kerülethatárokat. Hierarchiájuk nem csak a szaggatás tagszámában, de a vonalvastagságban is megjelenik.
A tematikus tartalomban csak Mátyás király vadasparkjának határa került ábrázolásra. A hajdani kerítésből már csak kevés rövid szakasz ismerhető fel, ezért szaggatott vonaltípussal jelöltem az információhiányból adódó bizonytalanságot.
A korabeli telkek határviszonyai oklevelekben voltak rögzítve, a felszíni formák leírásával, de mára már annyira megváltozott a terület, hogy ezek pontos beazonosítása már nem lehetséges. A pontos határvonalak tehát nem maradtak fenn, de néhány, még jól beazonosítható elnevezés azonban igen. Ezeket a megfelelő helyeken elhelyeztem.
A települések
A települések helyének megjelölésére hagyományos településjeleket, jelölésformákat alkalmaztam.
A települések fajtái: város, külváros, majorság, falu és feltételezett faluhely. Minden egyéb objektum, amely közelében nem találtak kiterjedt településre utaló nyomokat (pl. a honfoglalás kori fejedelmi udvarhelyek, bizonyos kolostorok), piktogrammal jelenik meg.
A városokat alaprajzszerően ábrázoltam. A térképeken meg kell különböztetni városfallal körülvett és városfallal nem rendelkező várost. Ebben a méretarányban és az adatok ilyen sőrősége mellett a városfalat a kontúrvonal megvastagításával tudtam érzékeltetni.
Buda középkori és török kori elővárosait csak nagymértékő generalizálás révén lehetett feltüntetni. A Várhegy közelében megtelepült falvak a középkorban folyamatosan terjeszkedtek, végül teljesen összenőttek egymással és Budával. A jelkulcsban e szoros összetartozást a várost jelölő objektum színének árnyalat-változtatásával jelöltem.
A középkori Pest területén is voltak falvak, de ezek kapcsolata nem volt olyan szoros, mint Budán. A falvak és Pest megállapodtak egy közös városfalban, de az ábrázolt időszakban még nem váltak a város részévé. E különállás kifejezésére a jelkulcsban külön, csak egyszer előforduló, jelet kaptak.
A falvak helye sok esetben csak hozzávetőlegesen határozható meg. Bizonyos falvak helyére csak utalások vannak, amelyeket ásatásokkal még nem pontosítottak. Ezeket a településeket a megkülönböztethetőség kedvéért külön jellel jelöltem, és a jelkulcsban feltételezett faluhelynek neveztem.
A településjel a településnek csak a helyét jelöli, a kiterjedését nem, mert erre vonatkozóan nincsen megfelelő mennyiségő adat.
Növényzeti fedettség
A növényzeti fedettségre vonatkozóan nem maradtak fenn pontos adatok. A mezőgazdasági termelésre alkalmas területek nevei oklevelekből ismertek, de kiterjedésüket csak nehezen lehet meghatározni. Az egyes határnevek megírásakor a feliratokat úgy helyeztem el, hogy azok átfogják az adott területek feltételezett kiterjedését.
Bizonyos nevek utalnak a területen alkalmazott termelési formára. Ilyen például a mál, ami kifejezetten szőlő ültetésére alkalmas domboldalt jelent. A különböző puszták legeltetésre vagy szántóföldi termelésre alkalmas földeket jelölnek.
Az úthálózat és a közlekedés
Az úthálózatról kevés információ maradt fönn. Annyi bizonyos, hogy a ma is ismert utak voltak a legforgalmasabbak, és a későbbiekben ezekből alakultak ki a mai város főbb útvonalai. A közlekedésnek ezen irányai az évszázadok során nem változtak, és ezért a mai Budapesten is beazonosíthatóak. (pl.: Üllői út, Váci út, Kőbányai út, Bécsi út)
Történelmi térképek esetében az utak kategorizálása nem követelmény, ebben a térképsorozatban az adatok hiánya miatt nem is lehetséges.
A folyami átkelés formája a rév volt. A Duna ábrázolt szakaszán, különösen a Margitsziget és a Csepel-sziget között rengeteg révhely volt. Ezek közül csak a legjelentősebbek kerültek fel a térképekre. A 15. század elejétől Pest északi határánál hajóhíd kötötte össze a Duna két partját.
Névrajz
A térképeken megjelenő megírások: domborzati nevek (hegy, völgy, mál, sziget) vízrajzi nevek (folyó, patak, tó) településnevek (város, városrész, ezek törökkori elnevezése, külváros, majorság, falu), határnevek, egyéb megírások (kiemelkedő objektum, utak és rév neve).
A névrajz a térképek fő tematikai anyagához tartoznak, ezért minden név feltüntetésekor fontos szempont volt a jó olvashatóság.
A külvárosok neveit egyértelmően meg kellett különböztetni a városok és a falvak neveitől. Ezért ugyanannak a betőtípusnak kisebb mérető dőlt típusát kapták. A méretcsökkentésre a városok körül összesőrősödő megírások miatt volt szükség.
A majorságok a falvak névtípusába tartoznak, mert funkciójukban ezekhez álltak közelebb.
A török kori elnevezések sem képeznek külön kategóriát, a térképre a jelölt település, objektum megírásának megfelelő megjelenéssel kerültek fel. A török nevek alatt a beazonosíthatóság kedvéért zárójelben és kisebb méretben feltüntettem a magyar megfelelőket is. A nevek ilyen formában történő elhelyezését az indokolta, hogy a török korban a településeket a török nevükön említették, ezek a nevek maradtak fenn a forrásokban. Ennek az volt az oka, hogy abban az időben Budán és környékén túlnyomó többségben törökök és más balkáni népek éltek.
A térképeken feltüntetett számok: szintszámok, magassági számok, kerületszámozás, jelek sorszámai, a településnevek megjelenésének évszámai. A szintszámok és a magassági számok csak a domborzati viszonyokra vonatkozó, tájékoztató jellegő adatok. Nem tartoznak a térképek fő tartalmi tematikájába, ezért a megjelenítésükben visszafogottságra törekedtem. A kerületek számozása is a háttértematika része, a kerülethatárokkal együtt az egyes objektumok könnyebb beazonosítását teszik lehetővé a mai városban. A jelek előtt álló sorszámok segítségével az olvasó kikeresheti a térkép bal oldalán elhelyezett utcanévlistából az objektum feltárásának helyét. A településnevek megjelenésének évszámai általában közvetlenül a településnév mögött lettek elhelyezve. Néhány esetben (pl. (Ó)Buda, Pest, mint lakott terület) a név mögött nem áll évszám, mert nem lehet tudni, hogy mióta használják az adott nevet.
Egyéb tematikus tartalom
A településeken belül feltárt, vagy egyedülálló objektumokat piktogramokkal jelöltem. A piktogramok kialakításakor igyekeztem a jelölt építmény jellegére utaló formákat létrehozni. A méretarány és az adatok sőrősége nem teszi lehetővé a nagy és részletekben gazdag piktogramok alkalmazását, mégis a képszerő piktogramok mellett döntöttem. Úgy gondolom, hogy ez a fajta jelrendszer az absztrakt jelek (pontok és négyzetek különböző variációinak) rendszerénél könnyebben megtanulható és könnyebben értelmezhető.
A jelek kialakításakor fő szempont volt az egyszerőség és szemléletesség, ugyanakkor fontos volt, hogy megfeleljenek a térkép céljának. Az egyes jelek kialakításakor arra törekedtem, hogy önmagukban is hordozzanak információt. A jelmódszernek ezt a fajtáját terephez kötött objektumok ábrázolására használjuk. Ebben a méretarányban a jelek már csak közvetetten vonatkoznak a terepre, valójában a települések neve alatt, névrajzi elemként szerepelnek. Kivételt képeznek azok a piktogramok, amelyek mellett nem áll településjel, mert ezekben az esetekben a piktogram maga jelöli a helyet.
A jelek méretét elsősorban az adatok mennyisége határozta meg. A jelek magassága az ábrázolt objektumtól függően 1,4 mm és 3,2 mm között változik.
Az utcanévlista
A térképtükör bal oldalán kialakított területen kapott helyet a mai beazonosításhoz szükséges utcanevek listája. Az itt megadott "címek" azoknak a régészeti feltárásoknak a helyét jelölik, amelyek révén a település, vagy az objektum beazonosíthatóvá vált. A feltüntetett jelek általában egy nagyobb kiterjedéső terület középpontját jelölik. Ezért fordul elő olyan eset, ahol egy falu helyét egy vagy két mai utca jelöli.
Színek
A térképek megjelenését alapvetően a háttértartalom színei határozzák meg, mert a tematikus tartalom legnagyobb részben település-, határ- és domborzati nevekből, valamint a településekhez tartozó piktogramokból áll. Ezért a színek kiválasztásakor olyan egyensúlyi helyzetre kellett törekedni, ahol a háttér, a szintvonalak és a vízrajz megjelenítése a tematika olvashatósága és értelmezhetősége érdekében kellőképpen visszafogott, ugyanakkor szintén jól látható.
A jelenlegi városhatár, a kerületek határai és a kerületszámozás szintén a háttéranyaghoz tartoznak, ezért az alap és a szintvonalak színével harmonizáló színt kaptak.
A térkép egyik célja a középkori települések elhelyezkedésének bemutatása, ezért a településjelek az alapszíntől jól megkülönböztethető, erőteljes színben lettek feltüntetve. A feltételezett faluhely kategória ettől eltérően halvány szürke színt kapott, mert így könnyen leolvasható az adatok hiányából származó bizonytalanság.
A piktogramok színei, kevés kivételtől eltekintve, nem különböznek az alapszíntől. Ezek kialakításakor nem a színekre, hanem a rajzolatra került hangsúly.
Valamennyi név (a víznevek kivételével) egységesen fekete színben jelenik meg.
Jelkulcs
A jelkulcs kialakítása sok időt igényelt, mert az ábrázolt terület időrendi bemutatása több lapon valósult meg, ugyanakkor egy-egy lapon több különböző típusú információt kellett feltüntetni.
A jelkulcs elkészítése során elsődleges szempont volt az összes lapon megjelenő egységesség, amelyben kifejeződhet a lapok összetartozása.
Az ábrázolt adatokat fogalmi kategóriákba kellett sorolni. Ezek után a jeleket és jelölési módokat úgy kellett kialakítani, hogy azok egymással rokonságban legyenek egy-egy kategórián belül, ugyanakkor a különböző objektumok egymástól jól elkülönüljenek.
Domborzati és síkrajzi kategóriák
Vízrajz: folyó, a jelenlegi medervonal, patak, tó, mocsaras terület.
Domborzat: szintvonalak 20 méteres szintközzel, felező szintvonalak, magassági pont és magassági szám.
Határok: jelenlegi városhatár, kerülethatár kerületszámozással, vadaspark határa.
Közlekedés: ismert középkori út, rév, hajóhíd.
Települések: fejedelmi udvarhely, város, városfallal körülvett város, várossal egybeépült külváros, külváros, majorság, faluhely, feltételezett faluhely.
Névrajz: vízrajzi név és rév neve, domborzati név, mezőgazdasági terület neve, város, külváros (ezen belül majorság), falu, kiemelkedő objektum, út neve. A török elnevezések nem kaptak külön kategóriát.
Számok: objektum sorszáma, név megjelenésének évszáma.
A piktogramok kategóriái
Épületek: fejedelmi udvarhely, királyi udvarhely (ezen belül kastély és palota is), földesúri és kis vár, pasa palota, királyi nyaraló, kolostor, templom, mecset, erőd.
Sírhelyek: honfoglalás kori sírhely, temető, török sírhely.
Egyéb: rév, hajóhíd, kórház, malom, forrás kútházzal, fürdő, téglavető.
Kihajtható jelmagyarázat
A térképsorozatot kiegészíti egy könnyen kezelhető jelmagyarázat. Az utolsó térképlapot követő tiszta lap szélére egy keskeny fül van felerősítve, amit a térképek mellé ki lehet hajtani. Ennek segítségével a térképsorozatot kényelmesebben lehet kezelni. A fülön a jelmagyarázat tematikus jelei szerepelnek.
6. ÖSSZEGZÉS
A dolgozat célja a főváros területén kialakult középkori és kora újkori települések, városok, falvak, településeken kívüli, egyéb objektumok (kolostorok, királyi nyaralók, temetők) és határnevek feltüntetés egy olyan térképen, amely egyben a mai városszerkezetben való elhelyezkedésüket is bemutatja.
A munka első szakaszában a felhasználható történeti forrásokat kellett felkutatni. Ezután elkészült a jelkulcs, valamint a domborzati elemeket és a Duna szabályozása előtti vízrajzi adatokat tartalmazó háttértérkép. Végezetül a tematikus tartalom kidolgozása következett. A honfoglalás kortól az 1760-as évekig tartó időszak periódusokra való bontásával a téma ábrázolása öt térképen valósult meg.
A dolgozat a területen végbement változásokat 1 : 100 000 méretarányú térképeken mutatja be. Az 15. századtól fennmaradt adatok mennyisége azonban lehetővé tenné a három város, Buda, Pest és Óbuda különálló, nagy méretarányú (1 : 7000, 1 : 10 000) térképeinek elkészítését is. Ezek esetében is lehetőség nyílna az időrendiség több térképen való bemutatására. Ezek elkészítése azonban meghaladja a dolgozat kereteit.