Horvátország
A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG (57 000 km2, 4,8 millió fő) a második legnépesebb jugoszláv utódállam.
1095-1918 között Magyarország autonóm társországa volt. A kora középkori Horvát Királyság a Karszt-felvidéken alakult ki, majd központja a Zágrábi-medencébe tevődött. 1945 után Horvátország Szlovénia után a föderáció legfejlettebb tagállama lett, mely pl. az idegenforgalmi bevételekből 90 %-kal részesedett. Zágráb a titói korszakban Jugoszlávia gazdasági fővárosává nőtt. A kilencvenes évek elején megerősödött a horvát függetlenségi mozgalom; ugyanakkor a szerb kisebbség (12 %) külön államot alakított. A horvát-szerb háború után Horvátországban alig 10 ezer magyar maradt (Eszéken és környékén élnek).
Horvátországon belül fontos egység az 1991-ben a horvátországi szerbek által létrehozott Szerb Krajinai Köztársaság, Knin központtal. A Dalmácia Északi részét, az egykori Horvát végvidék nagyrészét (Lika-Korbava Keleti része, Kordun, Banija), Nyugat-Szlavóniából Okučani, Kelet-Szlavóniából Vukovár környékét, valamint a Baranyai-háromszöget foglalja magában. A szerb-horvát frontvonal mögül a másik nemzethez tartozók zömét kölcsönösen menekülésre kényszerítették.
Adatállományunkban a Baranyai-háromszöget7 és Muraköz Horvátországba benyúló részét ábrázoltuk.
Zágráb, a 700 ezres főváros a Szávának a Zágrábi-medencébe lépésénél fekszik. Vonzáskörébe tartozik többek között: Károlyváros, Sziszek, Belovár, Kőrös, Kapronca és Varasd. Szlavónia az ország keleti része; jelentős városai: a Dráva parti Eszék és a Száva parti Bród. A Muraközt és a Baranyai-háromszöget az első világháború után csatolták a délszláv államhoz; az előbbi lakói túlnyomóan horvátok, az utóbbié szerbek, magyarok és horvátok.
7 A horvátországi magyar települések zöme e szerbek által megszállt Baranya és Kelet-Szlavónia térségébe esik.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!