Érdekes módon csak a harmadik, az 1857-ben Bécsben rendezett nemzetközi kongresszuson irányult a résztvevők figyelme a statisztikai adatok grafikus ábrázolásának kérdései felé (79). Ennek a területnek az előtérbe kerülését nem csekély mértékben ösztönözte az osztrák közigazgatási statisztika fellendülése. Az akkori osztrák császári állam 1829-ben nemcsak hivatalos, központi statisztikát hozott létre, hanem I. Ferdinánd liberális eszméivel összhangban, 1830 után az adatok titkosságát is megszüntette. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a nyilvánosság is megismerje az új tudományágat, amely gyorsan elismerésre is talált a közigazgatás és a tudomány képviselőinek széles körében.
1840 és 1863 között az adminisztratív statisztika császári és királyi igazgatósága igen hatékony szervezetként működött. 1863-ban alakult meg azután a más európai országokban már létező intézményekhez (Belgium 1841) hasonlóan a Császári és Királyi Központi Statisztikai Bizottság, és ezzel új korszak kezdődött a hivatalos birodalmi statisztika történetében (80).
A statisztikai adatokat szemléltető korai térképek közül kiemelkednek a "Statistische Tafeln"-ben megjelentek, amelyeket 1848-tól a bécsi műkereskedő, Josef Bermann (1810-1886) adott ki. A térképsorozat a "Bildliche Statistik oder graphische Darstellung der wichtigsten statistischen Verhältnisse europäischer Staaten mit besonderer Berücksichtigung der Oesterreichischen Monarchie in farbigen Karten mit erlauterenden notizen" címmel jelent meg, és a legkorábbi olyan kartogramtérképek közé tartoznak, melyeken a színeket is nyomtatták.
1841-ben bízták meg Karl Czoerniget (1804- 1889) a "K.k. Direktion der administrativen Statistik" vezetésével, és 1863-ban ugyanő lett a Központi Statisztikai Bizottság első elnöke is. Czoernig, aki majdnem huszonöt éven át állt az osztrák hivatalos statisztika élén, nemcsak a pénzügyi, gazdasági, közlekedési és népességi statisztika kiépítésének szentelte tevékenységét, hanem szervező munkájával a Statisztikai Táblázatok megjelentetése mellett 1842-től számos monográfia kiadását is lehetővé tette. Ezek a művek döntően járultak hozzá az igazgatási statisztika további kiépítéséhez. 1857-ben írták ki az első általános népszámlálást meghatározott mintavételi nap megjelölésével.
Különösen jelentős szerepe volt Czoernignek a Monarchia néprajzi és ipari viszonyainak feltárásában. Már a harmadik, bécsi statisztikai kongresszus előtt, 1855-ben megjelentette módszertanilag figyelemre méltó, a nyelvi és nemzetiségi térképek területén mérföldkőnek számító négylapos térképét. Az "Ethnographische Karte der Oesterreichischen Monarchie" 1:864 000 méretarányban készült, de megjelent kicsinyített, 1:1 584 000 méretarányú változata is. Az 1855-ös párizsi világkiállításon a Monarchia ipari térképeit mutatták be.
A magas színvonalú osztrák hivatalos statisztika a XIX. század közepén nemzetközi tekintélynek örvendett, ennek elismerését jelentette, hogy a harmadik Nemzetközi Statisztikai Kongresszust 1857-ben Bécsben rendezték meg. Ettől a fórumtól várták sokan a kartográfia és a grafikus módszerek statisztikai célokra való alkalmazásának megvitatását. A kongresszust számos vezető osztrák térképész látogatta, köztük Franz von Hauslab (1798- 1883), aki katonai térképészként a domborzatábrázolás első bécsi iskoláját teremtette meg. Hauslab kongresszusi beszámolója az első nyilvánvaló kísérlet a tematikus kartográfiai ábrázolás elméletének megalkotására és az ábrázolások osztályozására, mégpedig az ábrázolandó adatok, és nem a rajzi forma vizsgálata alapján. A beszámoló hatására a statisztikusok felismerték a mezőgazdasági adatok jó grafikai feldolgozhatóságát, de az addigi ábrázolások hiányosságait is. Az ipari tevékenységet bemutató térképek lényegesen gyakoribbak voltak, és az osztrák központi statisztika be is mutatott ilyeneket a kongresszus résztvevőinek.
A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a Quetelet elnökletével tartott hatodik ülésen, melyet a statisztikai adatok grafikus ábrázolásának témakörében tartottak, az osztrák Valentin Streffleur (1808-1870) és a német Paul Sick szerkesztési javaslatokat terjesztett elő. Ezek középpontjába a mennyiségi információ megjelenítésekor alkalmazandó színek számát és a színhozzárendelést állították. A kongresszus ajánlása szerint a színek számát költségmegtakarítási okból három fő színre korlátozták (sárga, vörös, kék), és vonalkázások segítségével javasolták tizenkét kategória megkülönböztetését.
Ezek a kérdések a következő statisztikai kongresszus résztvevőit is foglalkoztatták. A kartográfiai ábrázolás statisztikai szerepével egy albizottság foglalkozott, melynek munkájában az osztrák Valentin Streffleur mellett honfitársa, Anton Steinhauser (1802-1890) is részt vett. Említésre méltó Steinhauser akkori javaslata: az ipar térképein a termelés mennyiségét olyan kis négyzetekkel jelöljék, amelyek oldalai egyenlőek a szerkesztendő összeg négyzetgyökével. Másik megjegyzése, hogy a statisztikai adatok grafikus ábrázolásakor azonos mértékek szerint kell eljárni, olyan szükségszerű követelmény volt, amely a méteregyezmény 1875-ös bevezetése után kapott igazi aktualitást (81).
Az albizottsági tanácskozások eredményeinek ismertetése után a kongresszus plenáris ülést tartott. Ernest Engel (1821-1896), a drezdai Szász Statisztikai Hivatal vezetője, majd a berlini Porosz Statisztikai Hivatal igazgatója ekkor ismertette állásfoglalását a grafikus adatábrázolásnak a tematikus kartográfia módszertana szempontjából való felosztásáról. Nézete szerint a számok rajzi ábrázolásának módszerei az "abszolút vagy relatív, s egyik a másik szempontjából nyugalomban vagy mozgásban lévő számok ábrázolására vezethető vissza; az abszolút értékek ábrázolása a statisztikai topográfiai térképeken elsőrendű fontossággal bír, míg a relatív értékek ábrázolása nem viszi előbbre a tudományt"(82). Ez a felismerés vezette a tematikus térképészetet a pusztán relatív értékek ábrázolásától az összetett tartalmú, komplex térképek kifejlesztéséhez.
A Bécsben tartott Harmadik Nemzetközi Statisztikai kongresszus után 1859-ben saját kiadásában jelentette meg könyvét Wenzel Unschuld Hermannstadtban (Nagyszeben). Unschuld érezhetően a kongresszusi eredmények beható ismerete nélkül írta "Leitfaden zur darstellenden Statistik auf topographischen Karten" című művét. A műfajában első könyv a számtalan táblázat és egy többszínű térképmelléklet ellenére nem aratott sikert, mert a benne javasolt, meglehetősen bonyolult rendszer akadályozta az ábrázolt tartalom felismerését.
A bécsit követő három statisztikai kongresszus (London 1860, Berlin 1863, Firenze 1867) nem foglakozott a grafikus módszerek és a kartográfia kérdéseivel. Csak az 1869-es hágai kongresszus szervezőbizottsága tűzte ismét napirendjére a témát, és egyben térképészeti kiállítást is rendezett. Itt mutatták be egyebek között az "Atlas économico-statistique de la Russie d’Europe"-t és J. Grupper holland statisztikai atlaszát.
A hágai kongresszuson J. M. Obreen ismertette felfogását a grafikus módszerek független és önálló fejlődéséről (83). Az összegyűlt statisztikusok azonban ezzel a véleménnyel szemben a grafikus módszerek egységesítésének szükségességét hangoztatták, azt, hogy a diagramok és kartogramok összehasonlíthatósága érdekében egységes szabályokat kell alkotni. Érdekes módon, a diagram fogalom, amelyet az angol szakirodalom már korábban elterjedten használt, a kontinensen csak ekkoriban kezdett elterjedni.
Elsősorban Engel szorgalmazta, hogy a geológiai térképeknél tapasztalt egységesítési törekvések példájára, készítsék el az addig kifejlesztett módszerek átfogó elemzését és alkalmazhatóságának vizsgálatát. Ezek alapján kellett volna szerinte meghatározó javaslatokat kidolgozni a grafikus ábrázolásmódok egységesítésére, majd a következő kongresszuson intenzíven foglalkozni a grafikus módszerek statisztikai alkalmazásával (84).
Georg Mayr, német statisztikus, a müncheni Statisztikai Hivatal vezetője javaslatára a hágai kongresszus két ajánlást fogadott el. Figyelembe véve a grafikus eljárások jó alkalmazhatóságát a statisztika népszerűsítésében és értelmezésében, a hivatalos kiadványokhoz kartogramokat és diagramokat javasolt. Az 1872. évi szentpétervári kongresszus szervezőbizottsága számára azt javasolta, hogy terjesszen elő egy összeállítást a rendelkezésre álló grafikus módszerekről, illetve készítsen ajánlást az ábrázolás egységesítésére.
A szentpétervári Nemzetközi Statisztikai Kongresszus programjában ennek megfelelően több olyan elméleti tanulmány is szerepelt, amely a grafikus ábrázolások statisztikai alkalmazásának lehetőségeit vizsgálta. A német Schwabe, a berlini Városi Statisztikai Hivatal vezetője, maga is számos módszer megalkotója (85), húsz ábrával illusztrált "Theorie der graphischen Darstellungen" című munkáját a diagramtervezés szabályainak szentelte (86). Ezzel nemcsak áttekintést adott az akkor ismert módszerekről, hanem elsőként összegezte a számok rajzi ábrázolhatóságának elveit. Tanulmányában elvetette az ábrázolási módok a priori, elméleti alapon való összehasonlíthatóságát.
A szentpétervári program másik tanulmányát az az osztrák Adolf Ficker írta, aki Czoerniggel is együtt dolgozott, sőt a Nemzetközi Statisztikai Kongresszusok stábjában Ausztria képviselőjeként az ő utóda lett. 1860-ban Gothában jelent meg a "Bevölkerung der Österreichischen Monarchie" című munkája, amelynek mellékletében tizenkét felületkartogrammal sikeres kísérletet tett az alapelvek gyakorlati alkalmazására (87). Bár nem a bécsi kongressszuson javasolt három alapszínt használta, hanem egyetlen szín árnyalataiból hozott létre egy tízfokozatú skálát, de kitűnően tervezett térképe jól olvasható volt. A gyakorlati munka arra ösztönözte Fickert, hogy megvizsgálja a felületkartogramok szerkesztéséhez használt adatok csoportképzését. 1864-től, már az osztrák hivatalos statisztika vezetőjeként, továbbra is a népesség-statisztikának és a forrásművek rendezésének, gyorsabb megjelentetésének szentelte idejét. Az 1869-es hágai kongresszuson Ficker és Mayr két különböző - Ficker egy "természetes", Mayr egy "mesterséges"-, a kartogramok szerkesztésénél alkalmazott adatcsoportosítási módszer mellett tört lándzsát.
A következő, szentpétervári kongresszusra mindketten készültek: Ficker az "Anwendung der Kartographie auf Zwecke der Statistik" című elméleti tanulmányát adta elő, amelyben főleg adatcsoportosítási kérdésekkel foglalkozott; Georg Mayr előadása, a "Zur Verständigung über die Anwendung der geographischen Methode in der Statistik", azt a gondolatot fejtette ki, hogy az adatnyerés során ne nagy, hanem kisebb egységekre ("kleine Raumabschnitte") bontva végezzék a statisztikai felvételt. Javaslata tehát a vonatkozási egységek kérdését vetette fel.
Az 1872-es szentpétervári kongresszuson az idős Quetelet volt a grafikai lehetőségekkel is foglalkozó "Statisztikai módszerek és népszámlálások" szekció tiszteletbeli elnöke. Ennek egyik, Schwabe vezette albizottsága öt pontban tájékoztatta a plenáris ülést a vita eredményéről. A résztvevők elvetették a diagramok egységesítését, viszont vizsgálatra ajánlották az itt alakított állandó bizottságnak a diagramokkal és kartogramokkal foglalkozó előterjesztést. Elhatározták azt is, hogy a jövőben a kongresszusokon térképkiállításokat is rendeznek.
A dokumentumok szerint nagy vitát váltott ki az egységesítés kérdése. Sokan a nemzetközi ösz-szehasonlíthatóságot szerették volna az azonos méretarányok, skálák, formátumok, csoportképzési elvek és színfokozatok segítségével elérni. Schwabe ezt elutasította, és ebben a francia Émile Levasseur (1828-1911) is támogatta. A kongresszus végül kompromisszumos javaslatot fogadott el, amely szerint még nem tanácsos általános szabályok felállítása (88).
A felállított állandó bizottság (Comission permanente) Mayr-t bízta meg azzal, hogy a következő, budapesti kongresszusra készítsen tanulmányt a statisztikai és földrajzi módszerek alkalmazásáról (89). A munka először tárgyalta átfogóan a grafikonok és más diagramfajták szerkesztési elveit és a statisztikai adatok megértéséhez fontos geometriai szemléltetőképességüket. Az írás második részében foglalkozott azokkal a földrajzi módszer, vagyis a kis vonatkozási területek ellen felmerült kifogásokkal, melyeket a magyar Hunfalvy János tett 1874-ben Budapesten megjelent cikkében.
A Budapesten megrendezett 1876-os kongresszuson az addigi térképbemutatókkal szemben terjedelmes és jelentős kiállítást rendeztek, amelynek katalógusa 686 térképről számol be (90). Különösen jelentős anyagot állított ki Oroszország, Ausztria, Poroszország, Belgium, Olaszország, Franciaország és Magyarország. Mayr beszámolójában külön is kiemelte a porosz, osztrák és magyar vasúti térképeket, a brüsszeli Egészségügyi Hivatal polárdiagramját és a kartogramok széleskörű felhasználását az angol anyagban.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!