Az abszolút értékek egységet vagy kategorizált értékegységet jelentő pontokkal történő ábrázolása a tematikus kartográfiában egyértelműen visszavezethető a viszonylag nagy méretarányú térképeken alkalmazott jelmódszerre. Példaként szolgálnak azok a XVIII. század utolsó harmadától a XIX. század közepéig megjelent várostérképek, amelyeken a sárgaláz (74) vagy a kolera fellépését szemléltetik (75). Ezeknél az ábrázolásoknál fontos követelmény volt, hogy az abszolút értéket lehetőleg pontos helyzetével együtt tüntessék fel, mert csak így lehetett a járványok eredetére, terjedésére vonatkozóan helyes következtetéseket levonni.
A legismertebb ilyen térképek közé tartozik az angol orvos, John Snow 1855-ös munkája, amelynek segítségével a szerző egyértelmű kapcsolatot mutatott ki a kolera-megbetegedések és egy londoni közkútból származó ivóvíz között (76). Snow térképe talán az első eset a tematikus kartográfiában, amikor térkép nem szemléltető-, hanem kutatóeszközként működött, hiszen segítségével megtalálhatták a fertőzések forrását. A kút lezárása után a megbetegedések száma meredeken zuhant, tehát Snow következtetése helyes volt.
Frère de Montizon 1830-as franciaországi népsűrűségtérképe az első igazi nyomtatott kisméretarányú pontszórástérkép. A megyék lakosságát abszolút értékben, értékegységpontok segítségével (1 pont=10 ezer fő) mutatja be; a pontokat a szerző az adott felületen rendszertelenül szórva rajzolta meg.
Az abszolút értékek ilyen ábrázolása különös módon csak viszonylag későn került alkalmazásra, bár az egységjelek tulajdonképpen felületi kitöltést, árnyalatot hoznak létre, s ezt az eljárást ismerték a tematikus kartográfiában. Berghaus a Physikalischen Atlas egyik melléktérképén az afrikai eredetű lakosság eloszlását szemléltette érték nélküli pontokkal.
August Petermann 1851-ben a National Society "Maps Illustrative..." című atlaszában alkalmazott abszolút értékeket szemléltető pontjeleket. Ugyanezzel a módszerrel 1857-ben készítette el Erdély népsűrűségi térképét, amely a kor tekintélyes földrajzi lapjában, a "Petermanns Geographische Mitteilungen"-ben, litografálva jelent meg. Petermann nem alkalmazott igazi értékegységpontokat, ezért az első valódi pontszórástérképként a szakirodalom a svéd Thure Alexander von Mentzer 1859-es munkáját tartja számon, amely a Skandináv-félsziget népességét ábrázolja (77). 1863-ból való az a másik térkép, amely keresztekkel ("közelítőleg minden kereszt nagyjából száz lélek") a maorik számát mutatja be, s szintén a ritka korai pontszórástérképek közé tartozik (78).
A XIX. század végéig valószínűleg a munkaigényes szerkesztés állt e térképtípus gyakoribb alkalmazásának útjában, hiszen a statisztikai adatok, a topográfiai térképek és a sokszorosítási technológia is rendelkezésre álltak.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!