Az egykori Varsói Szerződés (VSZ) keretein belül a tagországok fegyveres erői részéről a katonai tematikus térképek területén is fennállt az egységesítésre való törekvés [(27) 121. old.] (ez a koalíciós elvek szerint természetes és éppúgy jellemző ma is a NATO részéről). Így a VSZ-en belül kétféle módon készülhettek katonai tematikus térképek. A tagországok hadseregei részben úgynevezett "EFE előírások" (egységes szerkesztői elvek, jelkulcs, stb), részben saját kezdeményezésre készítettek különféle katonai tematikus térképeket. Ezekre vonatkozóan nem csak szigorú tartalmi előírások, hanem (a készítést összehangoltan ütemező) vezérkari szintű munkatervek is voltak. Az "EFE előírások" szerint készültek olyan térképek is, melyeket a Magyar Néphadsereg nem, vagy csak kényszerűségből tudott használni (pl. gravimetriai térkép, kétnyelvű térképek). Nem voltak egységes elgondolások a katonai tematikus térképek felhasználására vonatkozóan, vagy ha léteztek is ilyenek, ezeket nem itthon dolgozták ki és nem a magyar fegyveres erők illetve magyar katonai felhasználók érdekeit voltak hivatottak figyelembe venni. A "koalíciós elvek" mindennél fontosabbnak bizonyultak és ez megnyilvánult a térképek jellegében, az általuk ábrázolt (lefedett) terület elhelyezkedésében és ábrázolási módjukban egyaránt.

A fentiek ellenére a magyar katonai térképész szolgálat is készített olyan térképeket, melyeket egyes katonai felhasználói körök (szakterületek) mind a tervezési, mind a végrehajtási fázisokban szinte alaptérképként tudtak és tudnak jelenleg is hasznosítani (pl. Geodéziai adatok térképe, katonai várostérképek).

A katonai felhasználók részéről a katonai tematikus térképek területén tapasztalható hiányosságok (hiányzó térképfajták, pontatlanságok, esetenként az ábrázolt tematika "elnagyoltsága", stb.) régóta érződnek. Mivel a Térképész Szolgálat kapacitása és lehetőségei nem tették lehetővé ezen problémák megnyugtató megoldását, így helyi kezdeményezések történtek ezek felszámolására vagy enyhítésére, melyek különösen az elmúlt időszakban jelentősen megszaporodtak. Több olyan térképfajta kidolgozásra és alkalmazásra került és kerül, (nemegyszer szinte manufakturális módon pl. terepjárhatósági térképek) melyek a helyi igényeket többé-kevésbé ki is elégítik.

Az alábbiakban röviden összefoglalom azokat a katonai tematikus térképeket, amelyek az elmúlt évtizedekben itthon elkészültek. A térképek túlnyomó része a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetében (ma Magyar Honvédség Tóth Ágoston Térképészeti Intézet) kerültek kiadásra, kisebb hányadukat (térképvázlatok, folyószakasz térképvázlatok, gyakorlóterek térképei) az Összfegyvernemi Hadsereg Térképész Szolgálata (ma Szárazföldi Csapatok Parancsnokság Térképész Szolgálat) alárendeltségébe tartozó Térképező Zászlóalj (ma nincs hadrendben) készítette.

A térképek ismertetésének sorrendisége sem időbeli (készítés ideje) sem fontossági (ez nem is lehetséges, hiszen a különböző katonai felhasználók szakterületeik szerint más és más térképet tartanak fontosnak) szempontot nem tükröz.

Az alábbiakban a katonai tematikus térképek 12 csoportban kerülnek ismertetésre. Az utolsó három csoport nem tartozik igazán a témához, de mivel "különlegesek" és a tematikus térképekből – mint alaptérkép – is előállíthatók, mégis megemlítésre kerülnek. A főcsoportok és a csoporton belüli térképek méretarányainak áttekintése bemutatja a katonai tematikus térképek skáláját, de egyben "megmutatja" azt is, hogy mely témák azok, amelyek háttérbe szorultak.

1.Geodéziai adatok térképe	1:50 000, 1:100 000;
2.Gravimetriai térkép	1:200 000;
3.Légi navigációs és repülőtérképek	1:500 000, 1:100 000;
4.Folyamhajózási térképek	1:10 000, 1:25 000;
5.Katonai várostérképek	1:10 000, 1:15 000, 1:25 000;
6.Terepjárhatósági térkép (TJT)	1:200 000;
7.Kétnyelvű térképek	1:200 000,1:500 000,1:1.000 000;
8.Magyarország közlekedési térképei	1:300 000, 1:500 000;
9.Magyarország térképei (egy szelvényen)	1:500 000, 1:550 000;
10. Munkatérképek	1:15 000, 1:200 000, 1:500 000, 1:1.000 000;
11. Világítótérképek	1:500 000, 1:1.000 000;
12. Katonai dombortérképek	1:10 000,1:25 000,1:50 000,1:200 000, 1:500 000, 1:1.000 000.

Geodéziai Adatok Térképe (GAT). A geodéziai adatok térképe ("Kontúrpont-térkép") a tüzér, a légvédelmi valamint a rádiótechnikai csapatok harcrendi elemeinek terepi körülmények közötti gyors geodéziai bekötését és a földi navigációs eszközök tájékozását szolgálják.

A GAT-ok tematikus tartalmát geodéziai és geomágneses adatok (és ezek kereten kívüli magyarázata) képezik:

• Geodéziai adatok (szelvényenként 70-100 pontra vonatkozóan)
  • az állami geodéziai alaphálózat vízszintes alappontjainak (HP) derékszögű koordinátái;
  • a HP-k iránypontjainak (OP) irány- és távolságadatai;
  • jól azonosítható, megközelíthető és nagy fennmaradási valószínűséggel bíró síkrajzi töréspontok ("kontúrpontok") derékszögű koordinátái;
  • a HP-k és a síkrajzi töréspontok balti alapszintre vonatkoztatott magassági adatai.
• Geomágneses adatok
  • iránytűeltérés izovonalai (izogonok);
  • mágneses anomáliák területei.
  A GAT-ok hazai területre 1982–86 között a tematikus tartalomnak az 1:50 000 ma. topográfiai térképeken lila színnel történt felülnyomásával kerültek kiadásra.

  A térképek jól használhatók, a felhasználók mind a tervezési, mind a végrehajtási fázisban igénylik.

  A GAT-ok nagy előnye, hogy egyben topográfiai térképként is felhasználhatók (a teljes topográfiai tartalom megtartásával, azok felülnyomásával készültek), hátrányuk, hogy a pontos, terepi bekötéshez feltételezik a Geodéziai pontok koordinátajegyzékének egyidejű használatát (csak ebben találhatók meg a HP-k és OP-k helyszínrajz vázlatai) valamint, hogy egyes körzetekben a pontok kiválasztása (tagolt térszínen) az egyenletes pontelosztás szem előtt tartásával és nem a harcászati, harcászati-hadműveleti szempontok figyelembevételével történt.

• Gravimetriai térképek. A gravimetriai térképek rendeltetése a Föld gravitációs mezeje állapotának és a gravitációs erőtér adatainak térképen való feltüntetése a rakétatüzér csapatok számára.

  A gravimetriai térképek tematikus tartalmát a

  • Bougner anomáliák adatai (delta gB),
  • a normál nehézségi gyorsulás Helmert által számított izovonalai (g_o) és a
  • kereten kívüli adatok képezik.
  Segítségükkel (delta gB, g_o és az abszolút magasság leolvasása után)a terep bármely pontjára vonatkozóan kiszámolható a nehézségi gyorsulás (g_g) tényleges értéke a potsdami nehézségi erőrendszerben.

  A térképek 1982–85 között az 1:200 000 ma. topográfiai térképek sötétzöld színű felülnyomásával kerültek kiadásra.

  A felhasználásra jellemző adalék, hogy míg a rakétacsapások tervezésénél a 300 km-t meghaladó lőtávolság esetén van értelme a pontos célzás érdekében a Föld nehézségi gyorsulásának a rakéta röppályájára kifejtett hatásának számítására, addig a magyar fegyveres erőknél rendszerben volt rakétaeszközök maximális lőtávolsága éppen hogy elérte a 300 km-t. A térképet jelenleg nem igénylik a magyar katonai felhasználók.

  Légi navigációs és repülőtérképek. E térképfajták rendeltetése a katonai repülések navigációs feladataihoz térképi alap biztosítása. Méretarányuk 1:500 000-es vagy 1:1 000 000.

  A magyar gyakorlatban az alábbi térképek készültek el:.

  Magyarország és környéke légi navigációs térképe (1960)  1:1 000 000
  Közép- Európa repülőtérképe (1967)                       1:1 000 000
  Magyar Népköztársaság repülőtérképe (1975)                 1:500 000
  Általános repülőtérkép (1993)                              1:500 000
  Repüléstervező térkép (1993)                               1:500 000
  Gyakorló légterek térképe (1993)                           1:500 000

  Az első két térkép teljes tervezéssel, a többi mindig a legújabb kiadású Magyarország 1:500 000 méretarányú Általános térképnek lila (légi navigációs jelzések, információk, akadályok, stb.) és fekete (fokhálózat) színű felülnyomásával került kiadásra.

  Az első három térképről megállapítható, hogy már elkészültükkor sem elégítették ki a felhasználók igényeit. Ennek részben voltak objektív a kor szelleméből fakadó okai is (pl. a repülőterek kifutópályáinak adatait titokvédelmi szempontból nem lehetett viszonylag nagyobb példányszámban kinyomott térképeken ábrázolni, különösen a szovjetek által kezelt repülőterek voltak titkosak). Jellemző, hogy fel sem merült ugyanilyen formában újbóli kiadásuk.

  Az utóbbi három térkép a repülőcsapatok igényeinek maximális szem előtt tartásával és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (angol nevének rövidítése: ICAO) ajánlásainak figyelembevételével készültek. A három térkép tulajdonképpen egyazon tematika három modifikációjának tekinthető.

  Folyamhajózási térképek. A folyamhajózási térképek rendeltetése a hadihajós dandár és a műszaki csapatok számára a hajózáshoz, az átkelőhelyek megválasztásához, az átkelés megtervezéséhez és végrehajtásához, valamint egyéb a folyókkal kapcsolatos feladatok (pl. aknafigyelés, aknakeresés, stb.) elvégzéséhez információ biztosítása. A magyar gyakorlatban csak a Dunához kapcsolódóan jelentek meg ilyen térképek:

  • A Duna mélységvonalaival felülnyomott térkép;
  • A Duna folyamhajózó térképe.
  
  Az első térkép az 1955–1959 között kiadott 1:25 000 méretarányú topográfiai térkép egyszeri (Duna mélységvonalai és néhány folyó-adat sötétkék színű) felülnyomásával került kiadásra. Ma - az eltelt idő miatt - katonai tervezéshez használhatatlan.

  A második térkép már valódi folyamhajózási térkép volt. A Duna V. szakaszára (az Ipoly torkolatától a volt jugoszláv határig 1433–1708 folyamkilométerek között) 1965-ben készült el és 5 kötetben (album) rendezve került kiadásra. A Duna IV. szakaszára (Dévénytől az Ipoly torkolatáig) 1968-ban készült el (25 db szelvény), melyek összeillesztésére és kötetekbe rendezésére nem került sor.

  A térképek 1:10 000-es méretarányban készültek, jellegzetességük, hogy az egységes szemlélet érdekében a Duna tájolása mindegyiken kelet–nyugati (függetlenül a valódi tájolástól). A térképeken 4 szín (lila, sötétkék, sötétzöld és piros) és mintegy 70 jel fejezi ki a tematikus tartalmat, amely felöleli a hajózást irányító és kiszolgáló jelzéseket, műszaki berendezéseket, a Duna vízmélység (izobat) vonalait és egyéb szakjellegű információkat (pl. vízmércék adatai, hidak adatai, stb.).

  A folyamhajózó térképek a maguk idejében friss, korszerű és a csapatok igényeit teljes mértékben kielégítő térképek voltak. Mára, részben az eltelt idő, részben a térképekkel kapcsolatos megváltozott igények nem teszik alkalmassá a térképeket a közvetlen katonai felhasználásra.

  Katonai várostérképek. A katonai várostérképek rendeltetése, hogy térképi alapot nyújtsanak a nagyobb településekhez kapcsolódó katonai tevékenység (pl. városharc, megkerülés, védelem, polgári védelem stb.) hatékony végrehajtásához.

  A magyar gyakorlatban több évtizede készülnek katonai várostérképek (az értekezés készítésének időpontjáig hazai területre összesen 40 katonai várostérkép került kiadásra). A katonai várostérképek matematikai és geodéziai alapja megegyezik a katonai topográfiai térképekével, ettől csak a tervezési alap térhet el.

  A térképek általában 1:10 000 (hazai terület), 1:15 000 (Budapest) és ritkán 1:25 000-es méretarányban kerültek kiadásra. A tematikus tartalmat – a vonatkozó katonai topográfiai térképhez képest – katonai szempontból fontos épületek, terepelemek, adatok kiemelt módon és differenciáltabban történő megjelenítése, és olyan egyéb információk képezik, melyeket a katonai topográfiai térkép nem tartalmaz.

  A katonai várostérképeket a komplex feladatok végrehajtásának támogatása céljából a kommunális hálózatok vázlatai, a katonailag fontos objektumok jegyzéke, utcanévjegyzék, valamint a város és környékének katonaföldrajzi leírása teszik teljessé.

  A katonai várostérképeket a készítés és gyakorlati használhatóság szempontjából két csoportra oszthatjuk: 1982 előtt, vagy után kerültek kiadásra. Az 1982 után kiadott térképek korszerűbb technológiával (a tervezést megelőzően légifénykép-fototérkép készítés, illetve helyszínelés), hatékonyabb színdinamikával (7-9 szín alkalmazása) és új szerkesztési szempontokat figyelembe véve korszerű jelkulcs használatával készülnek, melyek nagyban emelik gyakorlati használati értékűket.

  A térképek jelentős része elavult (kb. 50-60%-uk 25 évnél régebbi kiadású). A térképeknek az ország területén való eloszlása nem egyenletes, ez a korábbi katonai doktrína máig tartó hatásának következménye. Tematikájukban nem támogatják teljes mértékben a polgári védelmi, illetve a katasztrófa-elhárítási feladatok végrehajtását (ehhez alapvető információk hiányoznak a térképekről, pl. veszélyes anyagok tárolóhelyei). Hátrányos a gyakorlati használatnál a városban, illetve a térképen való tájékozódásnál az is, hogy az utcanevek 50-70%-a kerül csak megírásra.

  Terepjárhatósági térkép (TJT). A terepjárhatósági térkép rendeltetése, hogy olyan – a terepnek épített utakon, vagy az utakon kívüli járhatóságával, járhatósági akadályokkal kapcsolatos – "gyors" információkat nyújtson a szárazföldi csapatok (összfegyvernemi és szakcsapatok egyaránt) részére, melyek a katonai topográfiai térképek használatával nem, vagy csak hosszadalmas és időt rabló értékelések után nyerhetők.

  A TJT-k tematikus tartalmát a következő kategóriákra vonatkozó – többnyire előzetesen értékelt és csoportosított – adatok jelentik:

  • domborzat szerinti járhatóság (domborzat lejtőssége alapján);
  • domborzati akadályok;
  • talajok járhatósága;
  • hágók, szorosok járhatósága;
  • erdők járhatósága;
  • vízi akadályok és átkelési lehetőségek;
  • kiemelt úthálózat;
  • gátak, tározók rombolásának várható következményei, elárasztott terület, az árhullám várható időbeli lefutása.
  A TJT-k fejlesztésében a Csehszlovák Térképész Szolgálat haladt az élen. Az általuk – Magyarország területének 1/3-ra – kidolgozott térképek kerültek névrajzi átdolgozásra ("magyarításra") 1986–88 között, azonban végül csak néhány szelvény próbanyomata készült el 1:200 000 méretarányban duplaszelvényes (két szelvény együttes nyomása) kialakításban. Jellegzetessége a térképeknek, hogy az 1:200 000 ma. topográfiai térkép teljes síkrajz-névrajzát, vízrajzát, domborzatát tartalmazza (topográfiai alap) és a tematikus tartalmat 9 erős szín alkalmazásával ("felülnyomás") fejezi ki. A névrajzában átdolgozott, adaptált változatokon az átnévrajzozástól eltekintve más változtatás (sajnos) nem történt. (Hazai jellegzetességek (pl. kordonművelésű szőlő), más járhatósági kategóriák nem kerültek bedolgozásra.) Az ország jelentős részére saját tervezésben, a csehszlovák szempontok szerint készültek TJT-k, azonban kapacitáshiányra való hivatkozás okán a végső munkafázisokra (kartografálás, sokszorosítás) nem került sor.

  A TJT-k kialakítása az információ közlése szempontjából többszintes felépítésű. A választott színdinamika támogatja az általánosból a részletes felé történő fokozatos, gyors és hatékony információolvasás gyakorlatát.

  A TJT-k a szárazföldi csapatok jelentős részének (összfegyvernemi és szakcsapatok egyaránt) szolgáltathatnak jelentős információtöbbletet a katonai topográfiai térképhez képest. Használatukra vonatkozó igényt bizonyítja, hogy bár a térképek nem kerültek ki a csapatokhoz felhasználásra, mégis több katonai kerületben készültek és készülnek hasonló jellegű – természetesen nem ennyire komplex – kéziratos értékelések a hadműveleti törzsek részére.

  Kétnyelvű térképek. A kétnyelvű térképek rendeltetése az volt, hogy a korábbi koalíciós elveknek megfelelően egységes alapot biztosítsanak a névrajz vonatkozásában a csapatok vezetése számára. Kétféle módon készültek kettős névrajzú (magyar és orosz: latin és cirill betűs megírásokkal) térképek a hazai gyakorlatban:

  • az 1:500 000, 1:1.000 000 méretarányú szovjet térképek eredeti névrajzához a magyar névrajz hozzárendelésével, és
  • az 1:200 000 méretarányú magyar kiadású katonai topográfiai térképeken az eredeti magyar névrajzhoz orosz névrajz hozzárendelésével.
  Mindkét típusnál az orosz névrajz fekete, a magyar névrajz lila színnel (az orosz név alatt feltüntetve) szerepel a térképen.

  Az amúgy is domináns orosz névrajzot az 1:200 000 ma. térképeken még jobban kiemeli, hogy a topográfiai tartalmat gyengítetten, halvány színekkel fejezték ki. Nagy hátrány az is, hogy a "kétnyelvű térképek időszakában" (1985–1990 között) az említett méretarányokban egynyelvű – magyar térképeket nem készítettek.

  Az orosz névrajz dominanciája, a térképek névrajzzal való zsúfoltsága és a gyengén olvasható topográfiai tartalom a kétnyelvű tematikus térképek használhatóságát nagyban rontotta, megkérdőjelezte.

  Magyarország közlekedési térképei. A közlekedési térképek rendeltetése a katonai szállítási feladatok (közúti, vasúti, vízi és légi) tervezéséhez, szervezéséhez és végrehajtásához szükséges térképészeti alap megteremtése.

  A hazai gyakorlatban a következő – ebbe a kategóriába sorolható – térképek készültek el:

  • Magyarország autótérképe (1968, 1981)1:500 000

    A térkép először 1968-ban került kiadásra. Többszöri helyesbítés után, 1981-ben új változat jelent meg. Pontossága, részletgazdagsága és tematikus tartalma alapján alkalmas tervezésre. A végrehajtás térképészeti biztosításának gátat szab viszont a térkép ebből a szempontból kis méretaránya. A vízi és légi szállításokhoz kapcsolódóan nem, a vasútihoz csak minimálisan tartalmaz tematikus információt.

  • Magyarország vasúthálózata (1982)1:500 000

    A térkép szigettérkép kialakításban két színben nyomtatva csak a vasúthálózat és annak elemeire (plusz vízrajz) tartalmaz információt, ezáltal csak a vasúti szállítás lehetőségeinek felmérésére alkalmas. A vasúti szállítások tervezésében alapvető és fontos információk (pl. teherbírás, műtárgyak adatai, stb.) hiányoznak.

  • Magyarország állami és közúti hálózata (1983)1:300 000

    A térkép nem követi a Gauss-Krüger vetület szelvénybeosztását (méretarány), így 4 szelvényen került kiadásra. A közúti hálózatra vonatkozó tematikus tartalom minimális (úthálózat, útadatok: útszám, út-kilométer), így csak a lehetőségek tanulmányozására alkalmas, konkrét tervezési feladatokra nem.

  A fentiekből látható, hogy egységes elvek alapján a katonai szállítási feladatok tervezési, szervezési és végrehajtási fázisait támogató és a szállítási módozatok mindegyikét átfogó közlekedési térkép nem készült.

  Magyarország térképei (egy szelvényen). Szép számmal készültek a katonai felhasználók számára Magyarországot egy térképen ábrázoló 1:500 000 méretarányú térképek. Ezek részben önálló, általános térképként (lásd alább) használhatók, részben más térképek kialakításához szolgáltak alapul (pl. munkatérképek, világítótérképek, közlekedési térképek, légi navigációs és repülőtérképek).

  Az elmúlt több mint három évtizedben ötféle, egymástól formailag és szerkesztési kialakításban jelentősen különböző általános alaptérkép került kiadásra. Ezek mindegyikéből több–kevesebb tematikus térképvariáció (munkatérkép, világítótérkép, közlekedési és légi navigációs térkép stb.) készült. Az öt alaptérképből négy általános (földrajzi) térkép, egy pedig autótérkép.

  Az alábbiakban – időrendi és "genetikus" felsorolásban – az öt alaptérkép fő jellemzői és a hozzájuk tartozó fontosabb térképváltozatok felsorolása szerepel (a kiadási évszámok csak akkor vannak megadva, ha az eltér az alaptérképtől):

  A. MNK általános térkép (1961.)(munkatérkép, világítótérkép, autótérkép (1968.))

  Túlzsúfolt, differenciálatlan ábrázolásmódú térképek. Katonai szempontból más fajta általános térképre volt igény.

  B. MNK Általános térkép (1971.)(munkatérkép)

  A maga idejében forradalmian újnak tűnő térkép volt. Markáns, élénk színek alkalmazása, erősen csökkentett, generalizált síkrajzi tartalom és hipszometrikus domborzatábrázolás jellemzi. E térképek inkább falitérképnek, mint terepi, kézitérképnek voltak alkalmasak.

  C. MNK Általános térkép (1975.)

  (munkatérképek: légi navigációs adatokkal, közutak felülnyomásával, megyehatárok felülnyomásával, országhatár felülnyomásával; repülőtérkép; Magyarország jubileumi térképe (1976.). Ezt a térképet a keretszegélyen körbe elhelyezett városcímerek díszítik. (E célból az ábrázolt térképi terület kisebb, mint az alaptérképen.). Repülőtérkép, felújított (1983.); közigazgatási térkép (1985.))

  Ez az általános térkép az előző két csoport előnyeit egyesítette (gazdag, részletes síkrajz, hipszometria) és a felsorolt térképváltozataival a hadseregben leginkább elterjedt. A titkos ügyviteli kezelés, valamint az, hogy autótérképként való használatra ezek a változatok nemigazán alkalmasak (túlzsúfoltság, a korszerűtlen úthálózat-ábrázolás) indokolta a következő alaptérkép-típus kialakítását.

  D. Magyarország autótérképe (1981.)

  A gyakorlatban nagyon közkedveltté vált és számos további változat alapjaként, valamint felújított kiadásokban "továbbélő" autótérkép új névrajzzal, korszerű útábrázolással, teljesen új szerkesztési elvek alapján készült az 1975. évi általános térképváltozat (jubileumi térkép) anyagából. Az immár 5. javított, 1992-es kiadása, 1993-ban 1:550 000 ma.-ban is kiadásra került.

  Változatai:

  • Alaptérkép (1982.). Tulajdonképpen munkatérképként került egyes csapatokhoz;
  • Magyarország címeres térképe (1985.). Az autótérkép és a jubileumi térkép felújított ötvözete;
  • Magyarország közművelődési térképe (1986.). (Az autótérkép és az 1983-ban felújított repülőtérkép felhasználásával.);
  • Magyarország általános földrajzi térképe (1991.).
  E. Magyarország általános földrajzi térképe (1993.)

  (Általános repülőtérkép; Repüléstervező térkép; Gyakorló légterek térképe)

  A térkép fő jellegzetessége a differenciáltabb és kiemeltebb településábrázolás (városok és nagyobb települések kontúrozva és ezen belül élénk sárga színkitöltéssel, a kisebbek utcás-tömbös ábrázolásban szerepelnek), egységesebb hipszometria, színharmónia jellemzi. Az 1991. évi általános földrajzi térkép anyagából, számos színlemez átdolgozásával és részleges topográfiai helyesbítéssel, aktualizálással készült. Ez az alaptérkép több tematikus térkép kialakításához nyújthat ideális alapot.

  Munkatérképek. A munkatérképek hadműveleti és harcászati térképek, valamint nyilvántartások készítésére és vezetésére, valamint a törzsek saját munka-adatainak gyors és hatékony térképi ábrázolására alkalmasak.

  A térképek az eredeti térképektől (melyek lehetnek katonai topográfiai vagy tematikus térképek egyaránt) annyiban térnek el, hogy általában a felületi színezésük hiányzik (pl. nincs summer, hipszometria vagy a növényzet és a vízfelület felületi színezése) és a nyomandó térképi elemek is halványított színnel kerülnek kinyomásra. (Tartalmi ritkítás, térképi szín-számcsökkentés, nyomási színek gyengítése). Ezáltal a munkatérképek jobban áttekinthetők, a rájuk vitt felhasználói adatok markánsan jelennek meg.

  A hazai területre és a hazai gyakorlatban az alábbi térképekből készül munkatérkép változat (a színek száma 2-5):

  • Katonai topográfiai térképek (Gauss-Krüger szelvényezés szerint)
    • 1: 200 000 méretarány;
    • 1: 500 000 méretarány;
    • 1:1 000 000 méretarány.
  • Katonai tematikus térképek
    • Magyarország és környéke légi navigációs térkép (1960),2 változatban1:1.000 000
    • Közép-Európa repülőtérképe (1967)1:1.000 000
    • Magyar Népköztársaság repülőtérképe (1975)1: 500 000
    • MNK Általános Térkép (1961)1: 500 000
    • MNK Általános Térkép (1971)1: 500 000
    • MNK Általános Térkép (1975)1: 500 000
    • MNK Munkatérkép légi navigációs adatokkal (1975)1: 500 000
    • MNK Munkatérkép megyehatárokkal (1975)1: 500 000
    • MNK Munkatérkép (közút felülnyomással) (1975)1: 500 000
    • MNK Munkatérkép (országhatár felülnyomással) (1975)1: 500 000
    • MNK Közigazgatási térképe (1984)1: 500 000
    • Budapest katonai várostérképe (1968,1985)1: 15 000
  A munkatérképek katonai célú felhasználása több jellegzetességet mutat. Sokszor a térképek alaptérképei információtartalmukat tekintve elavultak, közvetlen katonai felhasználásra alkalmatlanok, a belőlük származtatott munkatérképeket a felhasználók mégis keresik és használják. Ebből következően a munkatérképek fontos térképészeti igényt elégítenek ki, mivel rajtuk a felhasználók olyan adatokat képesek megjeleníteni, melyekre valóban szükségük van és olyan formában, ahogyan ez számukra a legmegfelelőbb.

  (Csak megemlítve: a hazai gyakorlatban többféle méretarányban készültek – a munkatérképek minimálisra csökkentett tartalmú vázlatos változatainak tekinthető, esetenként valamilyen hálózattal is ellátott – vakvázlatok is.)

  Világítótérképek. A világítótérképek különleges – fluoreszkáló festékréteggel felöntött – papírra nyomott térképek, melyek ultraibolya fénnyel való megvilágításkor fényt bocsájtanak ki magukból. Nyomás után a nyomdafestékes részek sötétek maradnak, takarnak, míg UV fényben a nem festékezett "üres" területek világítanak. Innen származik a térképek elnevezése. Normál fénynél a térképek jellegzetes sárga színűek, de ez az olvashatóságot nem zavarja. Nemigazán tekinthetők katonai tematikus térképeknek, idesorolásukat az indokolja mégis, hogy a katonai gyakorlatban csak katonai tematikus térképeknek készült világítótérkép változata. Az éjszakai manővereknél, légi járművekben vagy zárt belső terű harcjárműben használták.

  Elkészült világítótérkép változatok:

  • Magyarország és környéke légi navigációs térképe (1960)1:1.000 000
  • Közép-Európa repülőtérképe (1967)1:1.000 000
  • MNK Általános Térkép (1961)1: 500 000
  A térképek gyakorlati jelentősége csekély. A felhasználók nem igénylik ezeket, vagy lehet, hogy nem is tudnak róluk. A korszerűbb képernyőtérképek terjedése mindenesetre a világítótérképeket háttérbe szorította.

  Katonai dombortérképek. A katonai dombortérképek célja, hogy – elsősorban a magasabb egységek parancsnokai, törzsei részére – könnyen áttekinthető és gyorsan értékelhető formában és módon tájékoztasson egy adott terület domborzati viszonyairól. Erre különösen akkor van szükség, amikor a térkép metrikus információtartalma háttérbe szorul, előtérbe kerül a szemléletesség, elsődleges szerepet kap a láthatás (pl. parancsnoki tájékoztató, szemrevételezésre való felkészülés, eligazítások). Ilyenkor a nagyobb területek vizuális értékelését könnyítik meg a domborművű térképek.

  A katonai dombortérképek vákuumformázási technológiával, műanyag hordozón 1963 óta készülnek a következő méretarányokban: 1:10 000, 1:25 000, 1:50 000, 1:200 000, 1:500 000, 1:1000 000. Magassági méretarányuk általában 2-3-szoros torzítású. Külön kiemelendő az 1992-ben elkészült – a Magyarország és környékét 35 felújított 1:200 000 ma.-ú szelvényen bemutató – topográfiai dombortérképmű.

  A dombortérképek egyedi szelvényenként (GK szelvényezés szerint), vagy főleg többszelvényes kialakításban készülnek. Ez utóbbiaknál – elsősorban esztétikusan – hátrányos hatású lehet, hogy a csatlakozó szelvények nincsenek teljes összhangban. (A határos szelvények kiadása között, nemegyszer módosul az alaptérkép jelkulcsa, másrészt a különböző nyomási ciklusokban készült dombortérképeknél kisebb-nagyobb színárnyalati differencia is előfordul.) A hétköznapi felhasználás gátja a dombortérképek kényes kezelhetősége (nem lehet összehajtani, törékeny stb.). Ezek miatt főleg a nagyobb területet lefedő kisebb méretarányú és elsősorban a falra szerelhetően kialakított többnyire egyszelvényes dombortérképeket keresik a felhasználók.

  ---

  

  ---

  ---