Alappontok. Az 1:50 000 és 1:100 000 méretarányú katonai topográfiai térképeink 8 féle alappontot, illetve alappont-ábrázolási kategóriát (1:200 000 csak 2 féle) különböztetnek meg. Az alappontok ilyen részletességű lebontása a felhasználók számára nem nyújt lényeges információt, hiszen katonai célú felhasználásukhoz (pl. tüzérbemérés) kiegészítő anyagra van szükség, mely tartalmazza a pontok geodéziai koordinátáit és egyéb jellemzőit (pl. Geodéziai Adatok Térképe (GAT), pontjegyzékek). Mindebből következik, hogy az ilyen mérvű kategorizálás túlzottan részletes és felesleges. Az ábrázolás részletessége és teljessége meghatározásának szempontjából figyelembe kell venni, hogy a felhasználó alapvetően a geodéziai pontjegyzékek használatával tudja bemérési feladatait végrehajtani, így az abban szereplő pontokat a térképeken is ábrázolni kell.

Települések. A települések ábrázolása jelenlegi térképeinken (különösen a nagyobb méretarányban: 1:25 000, 1:50 000) elavultnak és indokolatlanul bonyolultnak tekinthető. A látványos részletesség (házikók) a felhasználó számára semmiféle hasznos információt nem hordoz. Külföldi térképekkel összehasonlítva amíg a német és osztrák kiadású térképek a részletek ábrázolásában még a mi térképeinken is túltesznek, addig az amerikai térképeket az elnagyoltabb, a lényeg kiemelésére szorítkozó településábrázolás jellemzi.

A fentiekből következik, hogy településábrázolásunk elveit és módszereit meg kell újítanunk, különös tekintettel annak egyszerűsítésére. Célszerű a tömbös ábrázolás kiterjedt alkalmazása, melynek utalnia kellene a vertikális tagozódásra, a beépítettség sűrűségére és jellegére. Térképeink településábrázolásának – a felesleges részletek mellőzésével – az általános jelleg és a katonai szempontból legfontosabb információk (pl. átvonuló utak, tájékoztató, kiemelkedő építmények, növényzetfedettség, beépítés, stb.) kellene koncentrálnia.

Ipari, mezőgazdasági és egyéb építmények. Térképeinken 51 féle (az 1:200 000 térképeken 32 féle) ipari és egyéb objektumot ábrázolunk különböző jelkulcsi jellel. (Összehasonlításképpen az amerikai 1:50 000 méretarányú térképeken 30 féle jelkulcsi jelet alkalmaznak). Ezen objektumok egy része feleslegessé vált (pl. távíróhivatal, meteorológiai állomás, szuburgán, stb.), jelentek meg új objektumok, melyekre nincs jelünk (pl. tévétorony), valamint szükségessé vált egyes jelek rajzi módosítása (pl. gyár, erdészlak,vezetékek), figyelembe véve a számítástechnika adta új lehetőségeket.

Vasutak. A vasúthálózat és a hozzájuk tartozó műtárgyak ábrázolása eléggé letisztult, a nemzetközi gyakorlathoz igazodik. A vasutak ábrázolásának sem elveikben, sem gyakorlatában lényeges változtatásra – amíg ezt a műszaki-technikai fejlődés nem követeli meg – nincs szükség.

Úthálózat. Az úthálózat térképeinken való ábrázolása bonyolult és korszerűtlen. Mai térképkészítési elveinknek és jelkulcsi jeleink kategorizálásának elsőrendű szempontja az adott út "jelentősége" és csak azután következik az útburkolat és járhatóság szerinti kategorizálás (ellentétben például az amerikai térképekkel, amelyek a járható sávok száma szerint különböztetik meg az utakat).

Katonai topográfiai térképeink gazdagon el vannak látva az úthálózathoz kapcsolódó műszaki jellegű adatokkal az utakra és műtárgyakra vonatkozóan. Az ábrázolás egyes terepszakaszokon olyan gyakorisággal történik, hogy az már negatívan befolyásolja a térkép olvashatóságát. Szükséges lenne megvizsgálni, hogy e probléma megoldható-e részben a jelkulcsi jelek megváltoztatásával (szilárd burkolatú utak járható sávok szerinti kategorizálása) és különösen a műtárgyak adataira vonatkozóan a katonai tematikus térképen (közlekedési szaktérkép) történő ábrázolással. Ez utóbbi a felhasználó számára új, a jelenlegi térképekből ki nem olvasható egyéb információk (pl. terhelhetőség, kétirányú közlekedés, illetve kerekes - lánctalpas közlekedés esetén, hídszerkezet, stb.) átadására is lehetőséget nyújtana.

Összességében figyelembe véve az ábrázolandó terület infrastrukturális sajátosságait, célszerűnek látszik az úthálózat ábrázolása elveinek és az útábrázolás kategóriáinak felülvizsgálata.

Vízrajz. A vízrajz mind a térkép készítői, mind a katonai felhasználók számára rendkívül fontos térképi kategória. Jelenlegi ábrázolási rendszerünk szükségtelenül bonyolult, egyszerűsítésre szorul. Ez különösen igaz a vízrajzi elemeknek jelkulcsi kategorizálására (pl. milyen hosszúság esetén ábrázolunk egy adott vízfolyást, és milyen szélességű vízfolyásokat ábrázolunk külön jelkulcsi jellel) és a vízügyi, hidrográfiai létesítményekre vonatkozóan. A vízfolyások partminőségéről a felhasználók az extrém eset (szakadékos part) kivételével nem jutnak információhoz. Az ábrázolás ezen módját felül kell vizsgálni, különös tekintettel az 1:25 000 méretarányú térképekre vonatkozólag.

Tekintettel arra, hogy a vízrajz a katonai tevékenység szempontjából elsősorban akadály jelleggel bír, ezért az ábrázolás során döntően az összfegyvernemi és a műszaki csapatok igényeit célszerű figyelembe venni, vagyis alapvetően a meglévő eszközök alkalmazási lehetősége (a vízi akadály leküzdhetőségének módjai) szerint kell mérlegelni.

Domborzat. A domborzat katonai szempontból az egyik legfontosabb térképi elem, amelyeknek számítástechnikai feldolgozása az első helyen áll.

Térképeinken a domborzat ábrázolása szintvonalas módszerrel történik. Ez a nemzetközi gyakorlatnak megfelel, azonban az ábrázolás tartalma és részletessége nem igazán a felhasználói igényekhez, hanem sajátos "térképészeti" szempontokhoz (és lehetőségekhez) igazodik. A szintvonal alkalmas a domborzat mennyiségi tulajdonságainak (magasság) kifejezésére, de csak közvetve biztosítja a terep plasztikus bemutatását és csak hosszas kiértékelések után ad információt a lejtőviszonyokra. Külföldi, különösen kisebb méretarányú térképeken elterjedten alkalmazzák a szintvonalas ábrázolásmódot hipszometriával (színfokozatos módszer) és summerral (domborzatárnyékolás) kiegészítve. A hipszometria a metrikus jellemzőket hangsúlyozván a szintvonalas információ vizuális felfogását segíti, a summer már nem csak mennyiséget (magasságot) szemléltet, hanem a domborzat minőségi tulajdonságait is, közvetve utalván a lejtők meredekségére és irányára (igaz nem metrikus módon).

A domborzat meghatározó jelentőségű a terepen való mozgás (közlekedés) szempontjából. Ilyen viszonylatban egyértelmű, hogy a domborzat ábrázolása esetén az abszolút magasság értékénél sokkal fontosabb a lejtési viszonyok ismerete, a domborzat plasztikussága.

A domborzatábrázolás plasztikussága fokozásának lehetséges módja a szintvonalas ábrázolási módszer hipszometriával való kiegészítése az 1:200 000 méretarányú térképeinken. Természetesen ehhez meg kell tervezni egy egységes, a magyar viszonyokra jól illeszkedő színskálát.

Növényzet és talajnemek. Katonai topográfiai térképeink jelkulcsai a világ térképezéséhez készültek. Ez különösen szembetűnő a növényzet és talajnemek jelkulcsi kategóriáinak vizsgálatánál. Jelkulcsunk tele van olyan jelekkel, melyeket a magyar térképezési gyakorlatban nem alkalmazunk (pl. pálmaliget, mangrove, barkán stb.), tehát minden további nélkül elhagyhatók.

A növényzet ábrázolásánál célszerű megvizsgálni a jelenlegi szimbólum- és színrendszert. Az általunk használt jellegfa jelölések bonyolult rajzolatúak, és semmivel nem adnak több információt, mint a hasonló német vagy amerikai jelek. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a növényzet jeleit zöld színkitöltéssel, míg a kitöltő jelet fekete színnel ábrázoljuk. A térképek olvashatóságát növelné, ha a növényzet jelölése egységesen zöld színnel történne, vagyis a kitöltő jelek direkt "tele" színnel, míg a felületi jelek raszterral készülnének. Ilyen jellegű ábrázolásmódra példaként a román térképek szolgálhatnak.

Növényzetábrázolásunk számos más vonatkozásban is egyszerűsítésre szorul. Több olyan jelünk van a jelkulcsban, melyek használata erősen vitatható (pl. ritka szál-erdő, leégett erdő, stb.) A növényzetkontúrok ábrázolása felesleges, mivel a növényzet elemeit különböző színfelülnyomással különítjük el, így a színfolt határa egyben növényzethatár is lehet. A rét és a szántó közötti határvonalnak nincs jelentősége, ezen felül ez közel sem állandó, akár évente változhat.

Határok és kerítések. A határok térképeinken való feltüntetése megfelelő, bár bizonyos mértékű korszerűsítésre itt is szükség van. Felesleges például a járáshatár és az ősi történelmi fal jeleinek a jelkulcsban való szerepeltetése. Megfontolandó viszont a természetvédelmi területeknek és a katonai gyakorlótereknek a térképeken történő ábrázolása (példaként szolgálhat ehhez az osztrák térképek gyakorlata).

Névrajz. A katonai topográfiai térképeken feltüntetett névmegírások és adatok jelentős információhordozók. Az általunk készített térképek egyik legjellemzőbb sajátossága – külföldi térképekkel való összehasonlítás során – a nagy mennyiségű műszaki adat feltüntetése. Az utak, hidak, folyók, erdők műszaki jellemzőire vonatkozó adatot külföldi katonai topográfiai térképeken elvétve lehet találni (nem úgy a külföldi készítésű katonai tematikus térképeken, melyek némelyikének speciálisan ezen adatok feltüntetése a célja). A kiegészítő információknak a térképeinken való szerepeltetése önmagában növelheti azok használati értékét, ez azonban csak akkor igaz, ha ezek az információk nem rontják jelentősen a térképek olvashatóságát és a felhasználók valóban igénylik ezeket az adatokat.

A névrajz, a települések és más földrajzi nevek sajátos információhordozók, mivel az objektum tulajdonnevein kívül annak mennyiségi, minőségi jellemzőire is utalnak. A településnevek betűnagysága a település lélekszámát hivatott szemléltetni. Térképeink ebből a szempontból 20 kategóriát különítenek el, ami nagyon sok (az összehasonlítás kedvéért az amerikai térképek csak 5-öt). A felhasználó számára a betűméret kismértékű változtatása a jelkulcs közvetlen összehasonlítási lehetősége hiányában nem, vagy igen nehezen értelmezhető. Egyes földrajzi nevek megírása esetén hasonló a helyzet.

A magyarázó megírások, rövidítések szélesebb körű használata előnyökkel jár. Ez részben megnyilvánul abban, hogy általuk a felhasználó egyértelmű információhoz jut anélkül, hogy a jelkulcsi jel értelmezésének igényével a jelkulcshoz kellene fordulnia, másrészt ugyanazt a jelet megírással ellátva több hasonló jellegű objektum térképi kódolásához fel lehetne használni. A legmegfelelőbb rövidítések meghatározása gondos tematikai vizsgálatot igényel.