6. ábra Többküszöbszintes empirikus félvariogram

A különböző hatástávolsággal készült térképeket elemezve a következők láthatók:
Az egyes településeken mért változatos csapadékmennyiségből a legkisebb hatástávolság elszigetelt „morfológiát” hoz létre, és ahogyan nő a hatástávolság, a szintvonalak egyre összefüggőbbek, egyre simítottabbak lesznek. Az „elszigetelt morfológia” annak köszönhető, hogy a kis hatástávolság a terület nagyobb részén nem teszi lehetővé, hogy a mérési pontok környékén több csapadékmérő állomás adatát figyelembe vegyük. A nagy hatástávolsággal készült térképeken viszont olyan helyeken is szintvonalak jönnek létre, ahol semmi valóságalapjuk nincs. Tehát minél inkább nő a hatástávolság, annál inkább nő a becsült területek nagysága. (7-8. ábra)
A napi csapadék térképeknél kipróbáltuk a programnak azt a lehetőségét, hogy különböző sűrűségű rácshálókat lehet vele elkészíteni. Mindegyik térképen alapértelmezésként 200ˇ172-es rácshálót állítottunk be (a karsztvízszinttérképeken némileg módosul ez az érték, mert ott valamivel kisebb a terület), ami azt jelenti, hogy függőleges és vízszintes értelemben is mintegy 840 méterenként becsül értékeket a vizsgált területre.
Készítettünk egy ennél százszor sűrűbb rácsalapú, és negyede ilyen sűrű rácshálóra alapozott térképet (4. melléklet, 75-76. oldal). A végeredmény az lett, hogy a ritka rácsalapú térkép szintvonalai szemmel láthatóan sokszögvonalak lettek, míg a sűrűbb rácsalapú térkép szintvonalai némileg simítottabb rajzolatot mutatnak.

7. ábra: Kis hatástávolságú félvariogrammal készült szintvonalas térkép (éves csapadék)

Felmerül tehát a kérdés, hogy melyik hatástávolsággal készült térképet fogadjuk el valósnak, és itt meg kell említenem, hogy a diplomamunka elkészítése során két ellentétes véleménnyel találkoztam. Én a kis hatástávolságot elfogadó vélemény felé hajlok, mert főleg a napi csapadéknál a lehullott mennyiségben olyan területi különbségek adódhatnak – és az ábrázolt adatok alátámasztják ezt –, hogy semmiképpen nem célszerű figyelembe venni a Sümegen hullott csapadék becslésében a Tatabányán mért értékeket. Nagyon jól látszik a térképről (4. melléklet, 74. oldal), hogy a terület két szélén, a Komárom–Tardosbánya–Alcsútdoboz–Szigetcsép és a Kemenesszentmárton–Hegymagas–Balatonboglár térségekben egy sokkal intenzívebb csapadékzóna vonult végig, mint e két terület között, a Bakony területén.

8. ábra: Nagy hatástávolsággal készült izovonalas térkép (éves csapadék)

Már a napi csapadéknál is jól megfigyelhető az a hatás, ami az éves csapadéknál markánsan jelentkezik. A nyugati, északnyugati irányból érkező csapadékfelhők nekiütközve a Dunántúli-középhegységnek a hegység északnyugati oldalán kiadják magukból a csapadék nagy részét, és a hegység túloldalára már sokkal kevesebb jut. Jó példa erre az előbb említett térség, Komárom és Tardosbánya a hegység északnyugati előterében van, itt a csapadék 98,4 mm, illetve 79,1 mm volt, ugyanakkor a túloldalon fekvő városokban, Alcsútdobozon már csak 46,9 mm, illetve Szigetcsépen 43,7 mm volt.
Anizotrópia egyáltalán nem figyelhető meg a napi csapadék tekintetében.
Befejezésül a napi csapadékhoz néhány statisztikai adat:

Terjedelem: 98,3
Sávközép: 49,2
Minimum: 0,1
Alsó 25%: 7,4
Medián: 14,2
Alsó 75%: 23,1
Maximum: 98,4
Átlag: 17,8
Szórás: 15,5
Szórásnégyzet: 240,4
Relatív szórás(szórás/átlag): 0,8
Ferdeségi mutató: 2,0

Havicsapadék-térképek:
Az elméleti félvariogram hatástávolsága itt már sokkal egyértelműbb, mint a napi csapadék tekintetében. Itt csupán kétféleképpen illesztettünk elméleti félvariogramot, attól függően, hogy a függvény kezdeti vagy középső szakaszához kellett jobban simulnia az elméleti félvariogramnak. Így a hatástávolságok 30 és 50 km-nek adódtak.
Várakozásunknak megfelelően, a nagyobb hatástávolság következtében a térkép rajzolata sokkal simítottabb, mint az előzőekben.
Röghatás és anizotrópia is megfigyelhető a félvariogramnál. Ez utóbbit megvizsgálva láthatjuk, hogy az iránya éppen merőleges a Dunántúli-középhegység csapásirányára (azaz az északnyugati irányra), mint ahogy vártunk. Mivel nem látunk bele abba, hogy a program miként számolja ki azt (ellentétben az S-Plusszal), feltételezhetjük, hogy számítási hibát követett el. Az anizotrópia mértéke nem számottevő, de már jól látszik a szintvonalak említett iránybeli megnyúlása. Mindegyik paraméter esetében elfogadtuk az anizotrópia értékének (ahol volt) azt, amit a Surfer az „AutoFit” paranccsal számolt.

Statisztikai adatok:
Terjedelem: 246,0
Sávközép: 123,1
Minimum: 0,1
Alsó 25%: 99,8
Medián: 123,6
Alsó 75%: 139,6
Maximum: 246,1
Átlag: 121,0
Szórás: 33,9
Szórásnégyzet: 1150,5
Relatív szórás: 0,3
Ferdeségi mutató: -0,4

Statisztika az éves adatokhoz
Terjedelem: 457.5
Sávközép: 812.1
Minimum: 583.3
Alsó 25%: 728.8
Medián: 788
Alsó 75%: 838
Maximum: 1040.8
Átlag: 791.8
Szórás: 88.8
Szórásnégyzet: 7890.6
Relatív szórás: 0.1
Ferdeségi mutató: 0.2

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!