Széchenyi Zsigmond számára a vadászat nem csak ártatlan állatok kegyetlen lepuskázását jelentette. Sõt, ezt jelentette a legkevésbé. Számára elsõsorban „testet-lelket újjáélesztõ erdõzúgást”, szabadságot és magányt jelentett. Több volt ez neki szenvedélynél, mely a gyermekkorában fejlõdött ki. Már kisfiúként tervezgette, hogy merre, hová fog menni. Ám elsõ, igazi vadászata csak érettségi után történt, ugyanis apja, aki maga is vadász volt, kimondta, hogy szarvast csak érettségi után lõhet.

1915 és 1930 között fõleg a Bakonyban, Vértesben, a köröshegyi otthona közelében lévõ erdõkben vadászott szarvasra. Többfelé kereste az igazi „õserdei” szarvast, ám az igazit a Kárpátokban lelte meg. Erdélyben elõször 1941-ben járt vadászni, töbnyire a marostordai Dédabisztrára. Szarvas mellett medvére, õzbakra, vaddisznóra is vadászott Erdélyben és itthon. Szinte évrõl-évre járt Tirolba is zergére, vadkecskére vadászni.
 

Afrikába el?ször 1927 tavaszán került ki, Szudán keleti felébe, az abesszín határ mentén elterül? Fung-tartományba. Szerény, spórolós, minden garast fogáhozver?, mégis emlékezetes expedíció volt ez számára. Ekkor jegyezte el magát véglegesen Afrikával. Ezután többször is visszatért ide.

1928 novemberében Kenyában vadászott, fõleg a Guaso Nyiro folyó bal partján lévõ Buff and Rhino Campban, a Massai Rezervátumban. Itt többnyire párducra,bivalyra, impalára, orrszarvúra, oroszlánra, elefántra vadászott. 1929 márciusában áttérnek a Kitui tájékára, fõleg elefántok nyomában.

1932-ben ismét visszatér Kenyába, többnyire nagykudura, elefántra és oroszlánra vadászik.

1933 decemberétõl 1934 márciusáig a kenyai Mbalangati-folyó és a Tiba-folyó mentén vadászik, de felkeresi a 1928-29-ben bejárt Kitui környékét is.

1935 januárjában megint visszatér Afrikába, ám most a Líbiai-sivatagot veszi célba Horthy Jenõ társaságában. Az Almásy László vezette expedíció közel három hónapon keresztül tart, melynek során a Merga-oázis, Wadi Halfa, Wadi Hawar környékén vadászik, fõleg addaxra, fehér oryxra.

1938-ban ismét Kenyába tér vissza, az expedíció ezúttal is a Kitui környékére indul.

Utolsó afriakai útja 1963-ban volt, mikor is a kormány megbízásából ismét Kenyába megy, hogy kiegészítse a Nemzeti Múzeum hiányos Afrika-gy?jteményét.

Hatalmas gyûjteménye volt az afrikai-állatok trófeáiból, mely sajnos 1944-ben, Budapest ostromakor teljesen megsemmisült. Afrika 130-féle nagytestû vadállata közül 80-félét sikerült begyûjtenie.

1935 augusztusában érkeznek New Yorkba, ahonnan hajóval Ketchikanba mennek azzal a feltett szándékkal, hogy úticéljuk, a Seward környékén medvére és vadjuhra vadászni. Táborukat a Stetson Creek környékén verték fel. Szeptemberben továbbállnak karibu vadászatra, úticéljuk a Hot Springs Roadhouse környéke. Szeptember közepén Anchorage-ben medvére vadásznak, mintegy három hetet töltenek el ott. Utolsó táborukat a Kelly-folyó mentén verik fel október elején, ahol is jávorszarvasra vadásznak, egy két héten keresztül. Hazafelé október 9-én indulnak.
 

1937 decemberében érkezik Bombayba, ugyanis a dzsapuri maharadzsa tigrisvadászatra hívta. 1938 januárjában Bhopalba érkeznek, ahol egy hetet tölt el. Január 24-én elhagyja Bhopalt, de bõ egy hónap múlva visszatér oda, hogy meglõje a nagy bhopali tigrisét. Februárban jár Lallgarh-ban, Mysore-ban, ahol szintén vadászik a maharadzsa mellett. Az indiai tigrisvadászat élményei inspirálják Nahar (tigris) címû könyvének megírására.