Vissza a Magyar Térképtörténethez
Székesfehérvár területi fejlődése térképeken és metszeteken
Ez a dolgozat a szakdolgozat témájában (Székesfehérvár településfejlődése a XVIII. századtól napjainkig) tett eddigi kutatásaimat próbálja összegezni, a rendelkezésemre álló adatok sajnos néhol még hiányosak lehetnek.
A szakdolgozathoz
a régi korok térképei és adatai alapján a XVIII. század végétől kezdődő
időszakokról hat térképet fogok elkészíteni, amelyek célja a településfejlődés
nagy vonalakban történő áttekintése. A térképek A3-as formátumban 1:35000-es
méretarányban készülnek, alapjukat pedig az első három katonai felmérés
és a Gauss-Krüger térképek adják.
Székesfehérvár városát
a X-IX. század folyamán a magyarok alapították a Bakony, a Vértes, a Velencei-hegység
és a Mezőföld találkozásánál. Ezen a területen a Móri-árok felől érkező
Gaja-patak és Móri-víz, a Zámolyi-medence irányából folyó Császár-víz és
Aszalvölgyi-árok, valamint a Veszprém felől jövő Séd patak a Mezőföld lefolyástalan
síkságára érve kiterjedt mocsárvilágot alkotott. A XIII. századig a Sárrét
mocsara igen jól védelmezte a belőle kiemelkedő szigetekre épült várost:
1051-ben a németek, 1242-ben a tatár seregek sem tudták bevenni. Azonban
a mocsár határt szabott a város területi gyarapodásának, így fejlődése
a XIII. században megtorpant. Ebben az időben vált szükségessé a várfalak
megépítése, illetve a lassan száradó mocsarat tápláló patakokon gátak,
vízművek létesítése.
A várat először 1490-ben Habsburg Miksa német zsoldosai foglalták el. Majd 1543-ban a város török kézre került, és Üsztolni Belgrád néven a Török Birodalom északnyugati határának végvára lett. Székesfehérvár első ábrázolásai ebből az időből maradtak ránk (1. ábra). A vár az 1593-1606. közötti háborúban többször gazdát cserélt, az ostromok alatt pedig a város épületei hatalmas károkat szenvedtek. Ez a háború szolgáltatja Fehérvárról az első térképszerű adatokat: 1601-ben egy olasz mérnök által készített váralaprajzi vázlatot. Ekkortájt rengeteg német, olasz és holland ábrázolás látott napvilágot, de ezek – néhány fantázia szülte kép kivételével – mind Dillich, illetve Siebmacher nyomán készültek.
1. ábra
A törököket véglegesen 1688. májusában sikerült megadásra kényszeríteni, így a város majdnem másfél évszázados mohamedán uralom után ismét keresztény kézre került. Székesfehérvár török kori arculatát őrzik a török kiűzéséről készült metszetek, a város alaprajzát pedig La Verge 1689-es vázlata (2. ábra) mutatja be legjobban.
2. ábra
A Rákóczi-szabadságharc idején Fehérvár a Habsburg seregek egyik legfontosabb bázisa volt. A város hadtörténetének korai fejezete ezzel le is zárható, hiszen az 1711-ben megkötött szatmári békeét követően Mária Terézia elrendelte a védművek, falak lerombolását, a vizesárkokat pedig betemettették. A XVIII. század folyamán fokozatosan elbontották a város erődítményeit, melyek még jól látszódnak az 1738-as német nyelvű felvételi rajzon (3. ábra) és F. B. Werner 1740. körüli metszetén is (4. ábra).
3. ábra
4. ábra
Binder János Fülöp rézmetszete 1780-ban (5. ábra) azonban már a várfalak nélküli Fehérvárt ábrázolja, bár néhány kapu és bástya csak a XIX. század folyamán került lebontásra.
5. ábra
A XIX. Századból elsőként August Frey madártávlati festménye említhető, amely a várost 1820-as éveiben mutatja. Az időközben eltelt négy évtized nagyon jelentős változásokat hozott a város képében: fő változás, hogy a városfalak véglegesen eltűntek, a településterület pedig mind keleti mind északi irányban jelentősen megnövekedett; nagy számban jelentek meg új épületek. 1830. táján készült a Pick-Lenhard-féle metszet (6. ábra), amely nem mutat sok újdonságot – az egyetlen változás a felsővárosi templom megjelenése.
6. ábra
A harmincas-negyvenes
években megszaporodtak a képszerű városábrázolások, amelyek közül sok kisebb
város- illetve utcarészleteket ábrázol.
A XVIII. század végétől beszélhetünk immár a település növekedéséről, hiszen a várfalak szorítása, illetve a mocsár visszahúzódása következtében a szigetek határai sem szabtak határt a város terjeszkedésének. Az első katonai felmérés 1:28800-as méretarányban folyt az egész Birodalomra kiterjedve. A Fehérvárt ábrázoló szelvény 1783-ban készült (7. ábra). Itt láthatók először a Palotai városhoz tartozó "Rátz szürük" (ez a mai Rácz utca körüli terület).
7. ábra
A következő ábrázolás már egy igazi várostérkép, amelynek a felmérései 1825-1830. között készültek el, és első kiadásától kezdve sok formában megjelent. A térképeket Wüstinger József hiteles földmérő készítette "Szabad Királyi Székes Fejérvár városának mappája" címmel (8. ábra). A várostérkép tartalmazza a teljes utcanévjegyzéket, amely a Belváros, Felsőváros és Palotai városrészekre külön-külön felsorolja az ottani utcákat, tereket, és betűjellel mutatja meg helyüket. Az utcák, terek legkorábbi elnevezései ez alapján rekonstruálhatók. Ez egy igen fontos térképmű a városról, hiszen ilyen jellegű és kidolgozottságú várostérkép ezelőtt nem, és utána is csak a XIX. század végén készült legközelebb a településről. A Wüstinger féle felmérés idején a Székesfehérvár népessége 20 146 fő volt, a mappa 1752 ház- és 493 telekhelyet ábrázol.
8. ábra
A legközelebbi térképmű a Ferenc József uralkodása idején zajló második katonai felmérés során készült Székesfehérvár területéről. Ez a felmérés, a jozefiniánushoz hasonlóan, 1:28800-es méretarányban lett végrehajtva, de azzal ellentétben itt Fehérvár két térképlapon szerepel. A két szelvény sajnos igen nagy időkülönbséggel készült: a nyugati rész felmérése 1847-ben, míg a keleti részé 1859-ben történt meg (9. ábra). Ennél fogva a két szelvény több helyen egymáshoz képest szakadásokat mutat az ábrázolásban, és nem egyértelműen illeszthetők; tehát szinte két fél térképről beszélhetünk. Egy igen fontos változás azonban jól látható az előző térképekhez képest, ez pedig a vasútállomás és az innen Buda, Komárom, Veszprém és a Balaton felé kiinduló vasútvonalak. Ezen kívül Wüstinger felmérése óta több iskola is létesítődött, illetve megemlítendő az 1843-as tóvárosi tűzvész, amely annak nagyrészét elpusztította. Az 1850-es népesség összeírás alapján a város lakossága 14 971 fő volt, s ebből 930 fő rendelkezett polgárjoggal.
9. ábra
A következő katonai térképezés 1882-ben 1:25000-es méretarányban történt Fehérvár területén. Ez a harmadik katonai felmérés ismét egy szelvényen ábrázolja a várost, és valamivel nagyobb méretarányát tekintve is jobb áttekintést nyújt a településről (10. ábra). Az előző ábrázoláshoz képest főbb változások:
10. ábra
A XIX. századból
az egyik utolsó, a településfejlődés vizsgálatánál felhasznált térképmű
1897-ből származik: Klökner Péter várostérképe 1:12500-as méretarányban.
Kivágata nagyjából az akkori beépítettségi határokhoz igazodik, így a külvárosi
részek mindegyike nem szerepel rajta. Ebben az időben adták át az Adony
felé menő vasútvonalat a forgalomnak. Ugyanennek a felmérésnek a felújított
változata 1900-ban jelent meg. Ez a három évvel későbbi kiadás azért érdemel
külön említést, mert már ábrázolja az ebben az évben alapított Szent György
Kórház épületegyüttesét.
Az első világháborúig töretlen volt Székesfehérvár fejlődése, ezt támasztja alá az ebben az időben zajló rengeteg építkezés, kiállítás, infrastruktúra-modernizálás:
Mivel a századunk elején Székesfehérvár területére nem készültek az előzőekhez hasonló méretarányú (1:20000-1:30000) térképek, így a települést csak a nagyobb méretarányú kataszteri felmérések illetve a várostérképek alapján vizsgálhatjuk.
- A kataszteri térképek nagy méretaránya, illetve jellege miatt csak nehezen összevethetők az előző és elkövetkező korokból elemzett ábrázolásokkal (pl. az 1:25000-es katonai térképszelvényekkel)
- A XX. század első felében megjelent Székesfehérvár várostérképek kivágatai általában az akkori beépítettségi határhoz igazodnak, így a környező területekről nem kapunk információt. A város szűkebb területén végbemenő változások tanulmányozásához leginkább az 1930-ban megjelent, utcanevekkel ellátott várostérkép használható, amely 1:10000-as méretarányban készült, és a Belvárosról 1:7500-as méretarányú kivágatot tartalmaz.
Ezek a térképek tehát számomra csak írásos elemzést tesznek lehetővé, az általam elkészítendő 1:35000-es méretarányú térképhez nincsen a két világháború között megfelelő alapanyag.
Székesfehérvár területfejlődését, terjeszkedését az utóbbi fél évszázadban az 1:25000-es méretarányú Gauss-Krüger térképek segítségével követhetjük nyomon. A város környékét a következő térképszelvények ábrázolják: L34-25-B-c, L34-25-B-d, L34-26-A-c, L34-25-D-a, L34-25-D-b, L34-26-C-a. Az 1951-es Gauss-Krüger téképek a harmadik katonai felmérés anyagának helyszíneléssel történő frissítésével jöttek létre (11. ábra). Az időközben eltelt fél évszázad a két világháborúval és a békeévekkel együtt hatalmas változásokat hozott mind a város képében, mind az életében. Ezek a változások nagyvonalakban az ipari létesítmények létrejötte és a város területének növekedése.
11. ábra
A következő, immár teljesen új felmérés alapján elkészített szelvények 1972-ben (12. ábra), a legfrissebb felhasználható katonai felmérés pedig 1987-ben jelent meg a város környékéről.
12. ábra
Ezen térképek a legnagyobb változásokat a lakóterületeken mutatják: az 1950-es évektől kezdődően a kilencvenes évek elejéig zajló tömbházépítések, amelyek eredménye a 4-10 emeletes társasházakból álló tucatnyi lakótelep létrejötte. A nyolcvanas évekre a tízemeletes panelházak lettek Fehérvár városképének meghatározó elemei. A térképszelvényekről leolvasható legnagyobb változás az M7 autópálya megépítése.
Az utóbbi évtized folyamatait igen jól nyomon követhetjük a szinte évente megjelenő várostérképeken: a politikai rendszerváltással összhangban lezajló gazdasági szerkezetváltás jól nyomon követhető Székesfehérvár életében. Itt alakultak először ipari parkok a zöld mezős beruházások ösztönzésére. Ezen ipari parkok területükkel és fontosságukkal jelentik a legnagyobb változást a városperemek arculatában, ugyanakkor a városba látogatónak nem ezek, hanem a nyugati mintára kiépített új bevásárló centrumok tűnnek fel elsőnek. A város belsőbb területeinek arculatát mára egyre inkább a modern épületek uralják, erre jó példa a Palotai út Belváros mentén húzódó része: itt találkozik a régi idők várostervezése a mai megvalósításokkal.
A településfejlődés
vizsgálatához jó segítséget nyújtanak a két világháború között és a második
világháború után készült légifényképek, utóbbiak Székesfehérvár területéről
1950. és 1978. folyamán készültek. A mai állapotokat a leglátványosabb
módon az 1998-as színes, 1: 10 000-es méretarányú ortofoto mutatja.
A törökkor előtt Székesfehérvár területéről csak írásos anyagok maradtak hátra, így azokból következtethetünk az alapítástól egészen a XVI. századig a város nagyságára és arculatára.
A török időkből ránk maradt látképek és városalaprajzok alapján azonban már nagyjából rekonstruálható a város akkori (XVI-XVII. századi) szerkezete.
A XVIII-XIX. századból felmérések alapján készült térképek (katonai felmérések és várostérképek) is segítségünkre vannak, amelyek felhasználásával nagyjából nyomon követhetőek a város változásai.
A XX. század folyamatainak
megértését a sok várostérkép, a légi felvételek, és az előző korokhoz képest
nagy számú írásos dokumentum is segíti.