Az Állami Térképészet az 1910-es években a polgári célra készült térképek kiadásának központjává vált. Kiadványaikhoz gyakorta használtak föl a Földrajzi Intézetben Kogutowicz Manó irányítása alatt készült térképeket, a szerkesztők – a kor legkiválóbb térképészei és geográfusai – közül sokan hajdan kollégái is voltak Kogutowicz Manónak. Kogutowicz Károly maga is számos iskolai térképet, falitérképet és atlaszt szerkesztett. Jelen dolgozat Kogutowicz Károly Népiskolai atlaszát elemzi, az atlasz második kiadásában megjelent egy példánya² alapján.

Az atlasz keletkezésének körülményei

A földrajztanítás szempontjai az I. világháborút követő időszakra jelentősen megváltoztak. Korábban a tanterv a vármegyét helyezte az oktatás középpontjába, mostantól azonban a földrajztanításnak a természetes tájak és a földfelszíni élet alapjain kell nyugodnia. Ennek az elgondolásnak megfelelő térképlapok a Földrajzi Intézettől átvett anyagban nem voltak. Mivel az atlaszban már megjelent kiadványokból összeválogatott térképlapok szerepelnek, annak ellenére, hogy 1923-ban látott napvilágot, még a politikai térképek vannak túlsúlyban. Az atlasz jelkulcsára feltűnő kettészakadás jellemző: egyes lapok régebbi kiadványokból átvett politikai térképek, míg az újonnan szerkesztettek természetföldrajzi alapon ábrázolják az adott kontinenst. A közös atlaszba szerkesztéskor figyeltek arra, hogy lapok formázása (a keret jellemzői, a térkép címének, az oldalszámnak a megírási módja, elhelyezése, stb.) egyforma legyen, ezenkívül minden térkép mellett megtalálhatók a “Dr. Kogutowicz K.: Népiskolai Atlasza”, “M. Kir. Állami Térképészet” feliratok – emlékeztetendő az atlasz szerkesztőjére és kiadójára. Az egyes térképek a nekik leginkább megfelelő – és az eredeti szerkesztésben meghatározott – vetületben szerepelnek, a vetületek fajtája azonban egyetlen esetben sincs föltüntetve. 

Az A4-es formátumú atlasz nyolc számozott oldalt tartalmaz, a nyolc térképlapon hét térképet közöl. A belső borítón a térképolvasáshoz kapcsolódó ábrák, illetőleg statisztikai adatok kaptak helyet, a külső borító kivitelével a szerkesztők az elegáns megjelenésre is gondot fordítottak.

A fölmerült, nyilvánvalóan az iskolai tanrendet szem előtt tartva kiválasztott és ismertetett témák, valamint az egyes – a Föld szárazföldi lakott területeit bemutató – térképek atlaszbéli megjelenésének sorrendje megegyezik a magyar kartográfiában megszokott – manapság hagyományosnak tekinthető –, mind az iskolai, mind pedig a nagyközönség számára készített, sőt akár tudományos célra szerkesztett gyűjteményekben alkalmazott tárgyalási sorrenddel.

A címlap
ELTE TTK Térképtudományi Tanszék könyvtára, 3442/32
A címoldalon a “Dr. Kogutowicz Károly Népiskolai atlasza 8 térképlappal. Kiadja a M. Kir. Állami Térképészet Budapest.” felirat olvasható. Nem derül ki a címből, hogy a népiskolák mely osztályának, osztályainak készült az atlasz. Terjedelme arra enged következtetni, hogy inkább áttekintő jellegű, mintsem hogy mélyrehatón elemző munkáról van szó – tehát az alsóbb, a földrajzzal éppen csak foglalkozni kezdő diákok számára segítség a tanulásban.

A belső borító

A belső borító tartalma alátámasztja a fentebbi elgondolást. Az “Alapfogalmak I.” cím alatt ugyanazon terület látképe és – a látképen megjelenített területhez illeszkedőn – egy topográfiai térkép részlete látható közös keretben, érzékeltetve ezzel a fogalmi összetartozást. A megértést könnyítendő ügyeltek arra, hogy a madártávlati rajz tájolása megegyezzék a térkép tájolásával. Magyarázat azonban nem segít az értelmezésben, még csak képaláírás sem tartozik az ábrákhoz, melyek megjelölnék, milyen alapfogalmakról is van szó tulajdonképpen. Egyértelmű tehát, hogy a rajzok a tanár szavait illusztrálják. Az “I.” megjelölés – figyelembe véve a tényt, hogy az atlaszban nincs több “alapfogalmak” című fejezet – és a tárgyalt alapfogalom jellege, a térkép, a térképhasználat alapjait oktatni szándékozó tartalom, mutatja, hogy nem az egyetlen, az elemi iskola minden évfolyamán használandó, használható atlaszról van szó, hanem egy sorozat első, a használók életkorának, tudásának megfelelő tartalmú darabjáról, amelyre a magasabb szintű tananyag építhető.

Az oldal alján kapott helyet a kolofón. Kogutowicz Károly az atlasz szerkesztője, s itt föl vannak sorolva munkatársai is, nevezetesen: Bátky Zsigmond, Gergely Endre, Geszti Lajos, Karl János, Kogutowicz Lajos, Kubacska András, Littke Aurél, Pécsi Albert, Vargha György. Kiemelten szerepel a szerzői, illetve kiadói jogok fenntartására vonatkozó formula, külön és fokozottan felhívva a figyelmet az atlaszban alkalmazott újszerű ábrázolási megoldásokra e tekintetben.

Következnek a térképoldalak, az említett egymásutániság szerint. A Kárpát-medence (a térképek címei szerint Magyarország) domborzati, majd politikai térképe, azt követően a kontinensek térképei Ó-, Újvilág sorrendben: Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália. Az atlaszban általános érvényű jelmagyarázat nem áll a térképek előtt, névmutató pedig nem követi őket.

Magyarország hegy- és vízrajzi térképe

Az első térkép tehát a “Magyarország hegy- és vizrajzi térképe” címet viseli. A lapon 1:4 000 000 méretarányban vizsgálhatjuk a teljes Kárpát-medencét. A domborzati viszonyokat magasság szerinti rétegszínezéssel és árnyékolással szemléltetik. Ötféle színt (ismerős rendszer: kétféle zöld, egy sárga, kétféle barna) használ – öt magassági kategóriát különböztet meg az eltérő tájtípusok elkülönítése végett. Az egyes színek jelentését meg is magyarázza, megjelölve a táj típusát is – alföld, dombvidék, alacsonyhegység, középhegység, magashegység. Jellemző pontok – nevezetesebb hegycsúcsok, sík területeken a folyók futását irányító magaslatok – tengerszint feletti magasságát kótált pontokként feltünteti. Pontszerű jelekkel ismertebb hágókat és szorosokat is jelöl. A vízrajz részletes, a domborzat rajzával harmonizáló. A folyóvizek ábrázolása mindenütt kék színű, egyvonalas jellel történik, öt kategóriában, az adott folyószakasz forrástól, eredettől mért távolsága alapján. Elkülöníti a csatornákat. A tavak vonatkozásában nem jelöl mélységet, sem színezéssel, sem számmegírással, de ebben a méretarányban, magyarországi viszonylatban ez nem is kardinális kérdés. A tavakétól eltérő megjelenésben ábrázolja a tengert, mélységviszonyokat itt sem közöl. Föltünteti a jellemzően mocsaras vidékeket, a hagyományos felületi jelet alkalmazva, és a csatorna-jellel egyetemben a jelmagyarázatban fel is oldja azt. A névrajz túlnyomórészt a domborzati formák és a vizek neveit jelenti. A nevek a Kárpát-medence, a hajdani Magyarország területén nagyságrenddel sűrűbben vannak feltüntetve, mint az eredetileg is külföldi területeken. A betűméretek a szerint változnak, mekkora hely áll rendelkezésre egy-egy név logikus és esztétikus elhelyezésére. A domborzati nevek tekintetében abszolút túlsúlyban vannak a hegységek, azok részleteinek nevei. Az alföldi jellegű területeken csak néhol került föl, a többinél valamiért fontosabbnak ítélt kisebb egység neve, a mai magyar földrajzoktatásban alapvető jelentőségű dombvidékek nevei pedig teljesen hiányoznak. Összességében a mai – és a megjelenés ideji – Magyarországon nagy, a nevek tekintetében üres helyek maradtak, míg a határon túli, hajdan magyar hegyvidékek sokkalta részletesebb névrajzzal rendelkeznek. Hasonló eloszlásban, de szerepelnek a megírt magassági pontok és a jelölt hágók, szorosok nevei is. Mintegy tematikus tartalomként jelzés szintjén föltünteti a térkép a legnagyobb városokat. Az egyes települések földrajzi helyét háromféle különböző jel egyikével jelöli, nevét kezdőbetűjével – összetett szavaknál esetleg két kezdőbetűvel – rövidíti, de ezen jelöléseknek nincs magyarázata a térképen. A domborzati nevekben előforduló közneveket, a kor szokása szerint, következetesen rövidíti, de a rövidítésjegyzékben tételesen fölsorolja őket; tulajdonnevet egy esetben rövidít a domborzat esetében, amit a jegyzékben említ is. Mindössze nyolc rövidítést sorol föl, így a visszakeresést nem nehezíti, mindenesetre szokatlan, hogy a rövidítéseket nem abc-sorrendben közli, és nem választja külön a tulajdon- és közneveket.

A térkép nyilvánvalóan egy régebbi, még ”nagy-magyarországi időben”, szerkesztett lap felújítása. A kivágatban kényelmesen elfért egykor az ország. Ezen a kivágaton nem változtattak, de még a térkép címe is “Magyarország” maradt. Igaz, erőteljesebb vonallal ábrázolja az aktuális országhatárt, de a jelmagyarázatban a keskenyebb, “Magyarország régi határa”-ként megnevezett jel áll elöl, míg a tényleges határvonal, naprakészen, de mintegy ideiglenes állapotot jelölve, “Trianoni határvonal”-ként van feltüntetve. A térképen nincs is megírva egyetlen szomszédos ország neve sem – igaz a régi határon kívül sem, és Magyarország sincs magán a térképen nevesítve.

Magyarország politikai térképe

A következő oldalpáron 1:2 500 000 méretarányban “Magyarország politikai térképe” látható. Csak a hegy- és vízrajzi térkép után következik, érzékeltetve, hogy a politikai beosztás a domborzati viszonyokon alapul, de méretében – méretarányában –, kidolgozottságában, hiszen régebbi szerkesztésű térképlap átvétele, jelentőségteljesebbnek tetszik. A két térkép összevetését könnyíti, hogy kivágataik megegyeznek. A közigazgatási beosztást, a közigazgatási egységek felületi színnel történő elkülönítésével mutatja be. Érdekesség, hogy az ábrázolás nem áll meg az országhatáron, Nagy-Magyarországén sem, hanem a külföldi területeken is, ugyanazokkal az ábrázolási elemekkel, folytatódik. Egyedül a térkép északkeleti részén látható Lengyelországban nem találunk igazgatási beosztást – bár bizonyos, hogy az eredeti térkép az Osztrák–Magyar Monarchia idejében készült, nem egyértelműen a Monarchia területére terjed a politikai színezés. Az országhatárok tekintetében a domborzati térképen tapasztaltakat találhatjuk itt is; a “Magyarország régi határa” és a “Trianoni határ” kiegészül az “Egyéb országok határa” kategóriával. A trianoni határokon megyéink teljes természetességgel átnyúlnak az országhatáron. A megyék, illetve az igazgatási egységek neve mindenütt meg van írva, magyar, vagy magyaros írásmódú névváltozattal, a székhelyek azonban csak a magyar vonatkozású területeken kerültek megjelölésre. Megírásra kerültek a szomszédos államalakulatok nevei. Érdekes megfigyelni, hogy az egykori magyar anyaország területéből (is) alakított új államok, illetőleg a magyar területből részesedett szomszédos államok esetében az ország neve okvetlenül a “Magyarország régi határa” vonalon kívülre került. A céltematikához tartozik még a települések ábrázolása. A településeket lakosságszám alapján kategorizálva, az egyes kategóriákat jól elütő jellel és eltérő betűtípussal megjelenítve mutatja be. Ezen településjelek magyarázata a jelmagyarázatban megtalálható. A betűtípusok egyértelműen egy-egy típusú jelhez vannak rendelve, így azokat külön nem említi a feloldásban. A domborzati térképen alkalmazott településábrázolás is e szerint a jelrendszer szerint történt, de erre utalás itt sem található, csak a hasonlóság szembetűnő. A településnevek esetében a földrajzi közneveket jelen térképen is következetesen rövidíti, és fölsorolásukkor most sem rendezte őket abc-rendbe. A rövidítésjegyzék alatt egy megjegyzés áll: “Ezeken kivül helyenkint a vármegye nevének első betüi.”. Ez az általános magyarázat adhat okot félreértésekre, amikor a vármegye nevének első betűje megegyezik egy kiemelt rövidítéssel (pld. A Moson megyei M.óvár esetében). Tematikus tartalomként “fontosabb” és “kevésbbé fontos” vasútvonalakat közöl a térkép, eltérő vastagságú folytonos fekete vonallal jelölve. Találunk különböző pontszerű jeleket, néhol a település jelét kiegészítő, a település bányászatára utaló mellékjeleket, a domborzati térképen ábrázolt hágó-jeleket, de ezen jelekre nem kapunk magyarázatot. Hegyrajz tekintetében a felületi színeken árnyékolást alkalmaz. A vízrajzi elemek csoportjából a térkép a folyóhálózatot ábrázolja, a már tárgyalt kategorizlásban, de fekete színnel, ami a vasútvonalakkal való hasonlatosság miatt némelyütt zavaróan hat. Az állóvizek – tavak és tenger – egységes jellel tüntettettek föl, a tavak közül csak a jellemző, a politikai beosztással is kapcsolatba hozható nagyobbak (Balaton, Fertő). Sem domborzati, sem víznevek nem találhatók a térképen.

A térképlap jobb felső sarkában található egy méretarány nélküli melléktérkép Budapest és környékéről. Ez gyakorlatilag a főtérkép megfelelő területének fölnagyítása a sűrű tartalom jobb áttekinthetősége kedvéért. A főtérképhez képest nem ad többlet információt, azonban a főtérkép megfelelő helyén a települések csak jeleikkel vannak föltüntetve, neveik csak eme melléktérképről olvashatók le, bár utalás ezzel kapcsolatban a főtérképen nem szerepel.

Európa

Ezt követően, a negyedik oldalon az 1:24 000 000 méretarányú “Európa politikai térképe” kapott helyet. A cím, “politikai térképe” egyrészt egyértelműsíti, hogy a térképen egzakt, mérhető domborzati ábrázolást hiába is keresnénk – a morfológiai viszonyokra árnyékolással csak utal –, másrészt fölvetődik a kérdés, hogy esetleg készült hegy-vízrajzi változata is a térképnek és egy eredetileg más kiadvány számára készített térképpár egyik felét közölték ebben az atlaszban. Ábrázolási megoldásai a “Magyarország politikai térképe”-ihez hasonlatosak. A vízrajzot fekete színnel adja, a legnagyobb folyók neveit megírja, s a nagy kiterjedésű, a tájegység szempontjából meghatározó jelentőségű mocsaras, vizenyős területeket is közli. Az államok területeit színfelületek segítségével különíti el egymástól, s ez esetben finomabban bánik a színekkel, mint a Magyarország-lapon, ahol a tele színek kissé harsányra sikerültek. Az kivitelezés azonos színvonalú az európai és Európán kívüli területeken is. Európa teljes területét, egyben áttekinthetően ábrázolja. Ezt lehetővé teendő két helyütt alkalmaz kitörést – egyik alkalommal egy település nevének megírása kedvéért. Településnevek tekintetében a fővárosokon kívül elvétve jelöl csak meg helységeket, azt azonban nem egyértelműsíti, hogy mely település miért került a térképre, hogy adott település főváros-e. A településeket lakosságuk száma szerint sorolja csoportokba és jelöli különböző jelekkel. Ezen jelek az egyedül magyarázottak a térképen, ezeket viszont “A földrészek térképein” kiegészítés után magyarázza, tehát általános érvényűek az eredeti kiadványban. Rövidítésjegyzék nem szerepel a térképhez kapcsolódóan, pedig helyhiány miatt tulajdonneveket is rövidít. A fő, nemzetközi vasútvonalakat ábrázolja, piros egyvonalas jellel. Noha az atlasz 1923-as kiadású, Szovjetunióról szó sincs benne. Az érintett államok összetartozását sem a színfelületekben, sem névmegírással nem sugallja. Érdekes megfigyelni, hogy szomszédos államaink neveinek elhelyezése a “Magyarország politikai térképé”-n már látott megoldás szerint történt, azaz a neveket úgy helyezték el, hogy ne érintsen egykori magyar területeket. Ilyenformán Románia neve a Kárpátok vonalával párhuzamosan, a név vízszintes elhelyezésére elegendő nagyságú üres terület mellett, ívelve található. Csehszlovákiában nemcsak hogy cseh területre szorították, de nem is az érvényben lévő Csehszlovákia, hanem a történelmi Csehország nevet használják.

Ázsia

Az ötödik oldalon “Ázsia politikai térképe” foglal helyet. A kontinenst 1:55 000 000 méretarányban, az Európa-lapon megismert jelkulcs szerint prezentálja az atlasz. Az ábrázolás teljességének biztosítása érdekében két ízben nyúl a kitörés eszközéhez – egyszer Ausztrália, mint viszonyítási pont jelkulcs szerint történő ábrázolhatósága végett. Föltűnik, a célterületen kívüli területek ábrázolását nézve, hogy a skandináv és a közép-európai területek színkitöltés nélkül maradtak. Az Arab-félsziget belső területei szintén fehérek, de érzékelhetően a sivatag lakatlansága, és nem utolsó sorban feltáratlansága okán. A színkitöltés tekintetében egyébként ügyeltek, hogy az Európa-térképen is szereplő területek azonos módon jelenjenek meg. Eltérés az Európai lappal csupán az ábrázolt objektumok tekintetében adódik, konkrétan a Kaukázus környéki államok lehatárolásában és elnevezésében. A terület nagysága, és a rajta elhelyezkedő országok úgyszintén hatalmas méretei lehetővé tették, sőt, ha úgy tetszik, megkívánták, hogy néhány tájnév megírásra kerüljön a kontinens belső területein, illetve, hogy a számtalan szigetből szerveződött államok esetén a jelentősebb szigetek nevei jelölve legyenek. Jelmagyarázat nincs az oldalon, hisz Európa lapján ”globális” magyarázatot kaptunk.

Afrika

A hatodik oldal Afrika 1:44 000 000 méretarányú térképéé. A cím egyszerűen “Afrika”, nincs megjelölve a térkép típusa. Nemcsak a cím megfogalmazása változott. A megelőző két kontinens térképpel ellentétben domborzati térképről van szó. A politikai vonatkozású tényállást melléktérkép ábrázolja. A domborzatábrázolás megoldása a megfelelő térképen az előzőekben leírtak szerinti, bár a “Magyarország domborzatá”-nál részletszegényebbnek tűnik – de persze a látványt nagyban befolyásolja a nagyságrendi méretarány-különbség. Nagyon szembetűnő a főtérkép és a melléktérkép jelkulcsainak különbsége. A melléktérképen kizárólag az államokat, és csak Afrikában különítiel, felületi színezéssel és nevük megírásával. A főtérképen a hangsúly a domborzati viszonyok bemutatásán van. Nagy tájak neveit, hegycsúcsok neveit és magasságát, illetve tájékoztató jellegű magassági adatokat, folyók és tavak neveit jelzi. A folyóvizek ábrázolásakor jelöli az időszakosságot. Közli az országhatárokat, de államneveket nem tüntet föl. A nagyobb városok – többnyire fővárosok – neveit megírja, a földrajzi helyzetet különféle jelekkel rögzíti. Jelmagyarázat nincs a lapon. Egyértelmű, hogy az Európa-térkép jelmagyarázatában szereplő “A földrészek térképein” kitétel erre a térképre nem vonatkozhat.

Amerika

A hetedik oldal Amerikáé. A méretaránya: 1:50 000 000. A cím az afrikai lapéhoz hasonlóan pusztán a kontinens neve, “Amerika”, a jelkulcs azonban egyértelműen a politikai térképeké, az ábrázolás természetesen ennek megfelelő. Noha egy lapon, de nem egybefüggően ábrázolja a teljes kontinenst. Közös keretben elhelyezett, egymással átfedőn megválasztott két kivágatban mutatja be Amerikát. A kivágatok meghatározása a hely függvényében, nem földrajzi szempontok szerint történt – Közép-Amerikát kettévágja. Jelmagyarázat nem tartozik a térképhez – jelen esetben elfogadható, hogy az európai magyarázat érvényes –, van azonban rövidítésjegyzék, négy tulajdonnév jelölésének egyértelműsítésére. Új elem a térképlapon, egy kis melléktérképen Magyarország – Nagy-Magyarország, mindennemű Trianonra való utalás nélkül –, a térkép méretarányának megfelelő megjelenítése. A megelőző kontinenstérképek mindegyikének kivágatában magától értetődően megjelent Magyarország területe. Erre a térképre európai terület már nem kerülhetett föl. Ezért került alkalmazásra ilyenformán a melléktérkép, a területi összehasonlíthatóság kedvéért.

Óceánia

A nyolcadik oldalon az utolsó térképlap az “Ausztrália” címet viseli. Ugyanaz mondható el róla megjelenését, stílusát tekintve, ami az “Afrika”-térképről. Az 1:50 000 000 méretarányú domborzatábrázolásos főtérképen Ausztrália mellett Óceánia is helyet kapott, a politikai vonatkozású melléktérképen azonban csak szorosan az ausztrál kontinens látható. Ebből kifolyólag nem fedte volna a valóságot, ha a címet, a főtérkép okán “Ausztrália és Óceániá”-nak választják, így viszont soknak tűnhet az Ausztrálián kívül ábrázolt, a cím szerint a térképen mellékes terület. Az Amerika-térképhez hasonlóan az összevethetőség érdekében Nagy-Magyarország a főtérkép méretarányának megfelelően kisebbített térképe helyet kapott az oldal alján.

A belső borító

A hátsó borítón gazdasági vonatkozású statisztikai adatokat ábrázoló grafikonok olvashatók. Az adatokat megadják mind a “Magyar Birodalom”, mind pedig “Csonka Magyarország” területére – ebben a sorrendben –; az ország területét és a népesség megoszlását ezeken kívül az “Anyaország” viszonylatában is. Az adatok sorát a nemzetiségek arányainak grafikonjai zárják Csonka Magyarországra és a magyar területekből Trianon után legnagyobb mennyiségben részesedő országokra (Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia) vonatkozóan.

Az atlasz hátoldala

Az atlasz hátoldalán “A Föld képe féltekékben”, 1:150 000 000 méretarányban. Vetülete tulajdonságaiból adódik, hogy célszerű volt tengeri területet helyezni középre, mindenesetre eltér az Európában megszokottól, hogy Európa nem a középpontban foglal helyet. Az ábrázolás a politikai lapok megoldásaihoz hasonlatos – szürkében. A kontinens térképek után, kisebb méretarány-tartományra lépve, az atlasz lezárásaként egyben láthatjuk az egész bolygót. Mivel a hátoldalra került, az áttekintés lehetőségén túl – minek rendkívül vázlatos megjelenése sem mond ellent – gyaníthatóan díszítő funkciója is volt.

Tehát...

Ezen térképgyűjteményt mindenképpen alkalmasnak tartom arra – amire szerkesztői is szánták –, hogy a földrajzzal, a térképekkel éppen ismerkedő diákok képet kapjanak Földünkről, betekintést nyerjenek a geográfia tudományába, megalapozzák későbbi tanulmányaikat. Épp ezért, mert csupán ismerkedésre szánták, nem jelenthetett problémát, hogy nem teljesíti a földrajzoktatás új szemlélete támasztotta követelményeket, viszont dicséretes, hogy a szerkesztők, a kiadó a rendelkezésre álló eszközökhöz és időhöz mérten dolgoztak az újításon.

Tökéletes, hibátlan térkép nincs. Ennek az atlasznak pontos térképei, logikus felépítése, tetszetős kivitele mind készítői hozzáértését mutatják, a gondos megjelenítés példaértékű. Talán elfogult vagyok elődeinkkel szemben, de precizitásuk, hivatásukkal szembeni alázatuk, mely munkájukról tükröződik, tiszteletet parancsoló.

¹ Kogutowicz K.: Bevezetés a földrajztudományba (Kókai Lajos kiadása, Budapest, 1943)

² ELTE TTK Térképtudományi Tanszék könyvtára, 3442/32

Felhasznált irodalom:
 

Kogutowicz Károly: Bevezetés a földrajztudományba (Kókai Lajos kiadása, Budapest, 1943)

Raum Frigyes: A magyarországi földmérők és térképészek fontosabb életrajzi adatai (Budapest, 1986)

Fodor Ferenc: A magyar térképírás III. kötet (A “Térképészeti közlöny” 15. számú különfüzete.)

(Honvéd Térképészeti Intézet, Budapest, 1954)

Stegena Lajos: Térképtörténet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1980)

Klinghammer István–Papp-Váry Árpád: Földünk tükre a térkép (Gondolat, Budapest, 1983)

Kisari Balla György: Kogutowicz Manó (A szerző saját kiadása. Tótfalusi Tannyomda, Budapest, 1995)

Joó István, Raum Frigyes (szerk.): A magyar földmérés és térképészet története 5. fejezet (Budapest, 1996)
 

Atlasz:

Kogutowicz Károly (szerk.): Népiskolai atlasz (M. Kir. Állami Térképészet, Budapest, 1923)