Schwarz Gyula Bedő Albert: “A Magyar Állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása” (1885) című térképének elemzése Térképtörténet II. szemináriumi dolgozat, 2001 Lektorálta és webre átdolgozta: Dr.Török Zsolt, 2002

A XIX. század végén két országos szintű kiállításon is nagy feltűnést keltett egy térképmű: Bedő Albert“A Magyar Állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása” című munkájához készült, az egész akkori Magyarországot bemutató alkotás. Az első kiadás az 1885. évi Budapesti Országos Általános Kiállításon jelent meg. Az erdészet, erdészeti szakoktatás és vadászat című csoporton belül a 7. téma az erdőgazdálkodás ismertetése volt, ahol a fent említett művet - a hozzá tartozó térképpel együtt - bemutatták. Az 1896. ezredévi kiállítás, az előzőhöz képest sokkal több bemutatott térképe közül is a Bedő Albert-féle erdőtérkép felújított, második kiadása volt a legértékesebb, annak ellenére is, hogy itt már sokféle pl. domborművű térképet is bemutattak (pl. a Magyar Korona Országainak domborművű térképe). Rövid dolgozatomban e korszerű térképműről szeretnék elsősorban térképészeti szempontból egyfajta leírást adni. Ehhez azonban szükséges a készítés körülményeinek, a történelmi előzményeknek, a készítőknek ismerete és némi erdészeti szaktudás.

Először Mária Terézia idejében adtak ki rendeletet az erdőrendezéssel kapcsolatban. Ez egy összefoglaló, a kor tudományos fejlettségének megfelelő utasítás volt, mert már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az erdőségeink védelme és gazdasági szerepe milyen fontos. 1801-ben készült el egy paragrafusokra lebontott, részletes terv, amely “Utasítás a magyar közalapítványi uradalmakban lévő erdők felmérésére és megbecslésére” címet viselte. Ebben szó van az erdők kimérésének módjáról, az állomány becsléséről, a térképek készítéséről, a mérnökök munkájáról, az erdőkben történő vadászatról…stb. Az 1856. évi erdőrendezési utasítás már egységesíti az erdőtérképek méretarányát a terület értéke szerint, a térképek ide vonatkozó jeleit is meghatározza, utasít átnézeti térképek készítésére és a különböző erdészeti szervek térképi megkülönböztetését is előírja. Ez a rendelet fontos volt, mert minden erdészeti szakember számára hozzáférhető volt, annak ellenére is, hogy csak a birodalmi erdőkre vonatkozott. Az önálló magyar erdészeti igazgatás és vezetésével az erdőgazdálkodás az 1867. évi kiegyezés után fokozatosan alakult ki. Az első időkben a Pénzügyminisztérium keretébe került a még közös bányászati-erdészeti igazgatás. A kiegyezés előtti birodalmi erdők felmérése 1869-1872 között megtörtént. Ekkor azonban még rengeteg probléma volt az egységesítésben. Például kevés volt a szakember az országban, a század elején készült erdőrendezési munkák előírásait nem tartották be, a nyilvántartást teljesen elhanyagolták…stb. 1871-ben szétvált a bányászati-erdészeti igazgatás, és megindult az önálló erdészet fejlődése. Ekkor, a gazdasági és technikai fejlődés hatására indult be a polgári térképezési munka és ezzel együtt a korszerű erdőrendezés is. Új felmérési technikák és műszerek jelentek meg (fototechnika, Heyde-féle teodolit, planiméter, Alder-hárfa …stb.). Az előzőekben felvázolt körülmények és még néhány erdészetre vonatkozó törvénycikk megelőlegezték a mélyre ható változásokat eredményező 1879. évi – első magyar nyelvű – erdőtörvényt. E szerint már az állam összes erdejében a Földmívelésügyi Minisztérium által jóváhagyott üzemterv alapján kellett gazdálkodni. Az üzemterveknek - az erdőtörvény rendelkezéseinek megfelelő - elkészítéséről az 1880. évi erdőrendezési utasítás intézkedett. 1881-től pedig az erdészeti igazgatás a Pénzügyminisztériumból átkerült a törvény által kijelölt Földmívelésügyi Minisztériumba.

1839-ben született Sepsiköröspatakon ősi székely családból. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Kolozsváron végezte. Ezután tért át gazdasági pályára és kezdett az erdészettel foglalkozni. A selmeci akadémián elvégezte az erdészeti tanfolyamot, 1866-ban erdészeti államvizsgát tett és az Országos Erdészeti Egyesület titkára lett. 1868-ban a Pénzügyminisztériumnál mint miniszteri fogalmazó államszolgálatba lépett. 1872-ben titkári rangot nyert mint erdőmester, és 1873-tól kezdve pedig Kerkapoly pénzügyminiszter a kincstári erdők ügyosztályának referensi tisztségével bízta meg. A fentemlített erdőtörvény szerkesztésében illetve a kormány szakértőjeként a tárgyalásánál is nagy szerepet játszott. 1881-ben miniszteri tanácsos és országos főerdőmester, 1895-től pedig a Földmívelési Minisztériumban mint államtitkár szolgált. Ezek mellett művei, és ez által ő is sok országos és külföldi elismerésben részesült. Az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. 

Visszatérve az 1880-as utasításhoz el lehet mondani, hogy teljességre törekedett. Célja volt az összes erdők, a kor legkorszerűbb technikai eszközeivel történő felmérése, egységes jelkulcsban való ábrázolása, az intézményrendszer összefogása, a területek nyilvántartása és a gazdálkodás szabályozása. Ebből is látszik, hogy mennyire modern volt a kor színvonalához képest, hiszen már akkor megfogalmazta a mai erdészeti munka hármas tagozódását: erdőrendezés—erdőgazdálkodás—erdőfelügyelet. Az utasítás első részében (“A jelen állapot felvétele”) az első fejezet a “Felmérés, térképezés és térszámítás” címet viseli. Itt leírja, hogy a térképek alapjául a kataszteri térképeket, ha nincs, akkor más nagy pontosságú térképeket, ha ez sincs akkor az egész terület új felmérését kell alkalmazni. A felméréseket pedig bele kell illeszteni a már meglévő alappont-hálózatba. A térképeken úgy kell megállapítani a mértéket, hogy a területeket megfelelő pontossággal lehessen kiszámítani. A különböző művelési területeket színnel meg kell különböztetni. Minden térkép jelmagyarázattal, mérczével (mértékléc) és felirattal legyen ellátva. Egy másik fejezet az erdőrendezési műnek a folytonos kiegészítését írja elő a változások végett. Az utasítás végén pedig a minket leginkább érdeklő, az erdőgazdasági üzemtervek tartozékaival, ezen belül is a térképekkel foglalkozik. Itt megkülönböztet gazdasági, helyrajzi, átnézeti és három állapot szerinti állomány (akkori nevén: állab) térképet. Minket a legelső, vagyis a gazdasági térképek érdekelnek, de a helyrajzi térképeknél érdemes megjegyezni, hogy 20 méteres alapszintközű szintvonalas domborzatábrázolást írt elő. A gazdasági térképekre részletesen előírta az összes dolgot amit ábrázolni kell, vagyis a topográfiai alapra szerkesztett részletes erdőtematikát. Már itt is megjelent az egymásból levezetett méretarányok alkalmazása. Átnézeti térképekből is többfajta volt. Érdekesség, hogy volt olyan, ahol az erdőterületeket különböző tulajdoni kategóriákba osztották (kincstári, közösségi, magán).

A történelmi és gazdasági háttér megismerése után nézzük, hogy milyen is a Bedő-féle térképmű. A térkép valószínűleg 1883 és 1885 között készülhetett, mert a címében (lásd: címlap) szerepel, hogy: “Dr. Bedő Albert államtitkár, országos főerdőmester utasításai szerint…” és ő 1881-től volt főerdőmester. Másrészt az új felmérések addigra már elkészülhettek és a megjelenés a már fent említett kiállításon 1885-ben történt. A második javított kiadás pedig az 1896. évi milleniumi kiállításon jelent meg. A térképet Bedő Albert irányításával a Földmívelésügyi Minisztérium erdőrendezőségi osztálya készítette.

Idézőjelbe téve: könnyű dolguk volt, hiszen rendelkezésükre állt az összes fentebb említett gazdasági térkép amelyet az egyes területekről készítettek, hiszen egy példányt ők is őriztek. Ezt a rengeteg térképet kellett generalizálniuk az adott méretarányba, vagyis 1 : 360 000-ba. Ez a méretarány már tükrözi, hogy méterrendszerben készült a térkép. A térképmű 12 lapból áll, és egy 1 : 2 200 000 méretarányú ún. átnézeti vázrajzból. A történelmi Magyarország egész területét ábrázolja, beleértve Horvát-Szlavonországot is. Szigettérkép, de nem szó szerint, mert a határ menti fontosabb településeket ábrázolja a hozzájuk vezető úttal vagy vasúttal. Bécs is rajta van, ráadásul alaprajzos ábrázolásban az oda vezető vasutakkal (csak!) és a szépen kidolgozott Dunával együtt. Az átnézeti térkép mutatja a szelvényezést római számmal, rajta vannak a vármegye határok, az országhatár, a szomszédos országok területre megírt nevei, a vármegyék nevei, a legfontosabb vízrajzi elemek, a fokhálózat a lap széli fokbeosztással, Budapest, Bécs és Fiume. Ezek mellett mutatja a térképen kívüli egyes objektumok helyét felirattal. A főtérkép 8 színű nyomdai sokszorosítású és az Államnyomda nyomásában készült. A térkép címe, a jelmagyarázat és az átnézeti vázlat térképi tartalmán kívüli megírások három (magyar, német és francia) nyelven íródtak.

Ezen általános jellemzők után nézzük meg, hogy milyen jelkulcsi kategóriákat tartalmaz ez a térkép és ezt milyen ábrázolási módszerrel jeleníti meg: (részlet a térképből itt)

Először nézzük meg a fő tematikát. Mivel erdőtérképről van szó, ezért ennek az ábrázolása a legfontosabb. Itt három kategóriát különböztet meg: tölgyerdő, fenyőerdő és bükk vagy más lombos erdő. Ezeket színekkel jelöli. Sorrendben zöld, sötétbarna, világosbarna. A címben és a jelmagyarázatban is utalás van arra, hogy az egyes községeknél az uralkodó fafajta van ábrázolva. Tulajdonképpen ezzel a generalizálásra utalt, amely jelen esetben jó példája a tipizálásnak. A színek kiválasztásánál lehetett volna visszafogottabb árnyalatokat alkalmazni, de amint azt a mellékletek mutatják, hogy a fenyőerdőre írt nevek is viszonylag jól olvashatóak. Elképzelhető, hogy a készítők sem akartak ilyen színeket, de az akkori nyomdai technológia még nem tette lehetővé a színek pontos visszaadását. A másik tematika, hogy vastag rózsaszínű vonallal alá vannak húzva azok a városok, amelyek királyi erdő-felügyelőségi székhelyek illetve ugyanilyen rózsaszínű banddal ellátott pontvonal jelöli ezeknek az erdő-felügyelőségeknek a határát. Ezekből akkoriban 20 volt, amelyek határa vármegyékhez és az államhatárhoz volt igazítva. Vagyis egy királyi erdő-felügyelőség alá vármegyék, szabad királyi városok vagy törvényhatósági joggal felruházott városok tartozhattak. Ez a rendszer a térképművön táblázat formájában is meg van jelenítve a XII. lapon, a térképen kívül (lásd: melléklet). Ebben fel van sorolva mind a 20 darab erdő-felügyelőség az alá eső területekkel és katasztrális holdban minden kisebb egység területe, erdőterülete és a kettő százalékos aránya. A legvégén pedig összegezve van az egész állam területére is. Tehát a laikus számára is világosan áttekinthető a rendszer és a statisztikai adatok.

A tematika után nézzük a térképi alapot. Rendhagyó módon a határokkal szeretném a vizsgálódást megkezdeni. Ennek az oka az, hogy olyan részletesen és teljes értékűen vannak a politikai-közigazgatási határok ábrázolva, hogy azt már szinte fő tematikaként is fel lehet fogni. Az államhatár egy fekete fogazásos típusú, de felváltva szaggatott-pontozott vonallal van ábrázolva. Ehhez kétféle band tartozik. A vastag, halványzöld bandon van egy negyed olyan vastag, sötétebb zöld band és ezen van a határvonal. A többi határ alapja a vékony fekete pontvonal, amely mindegyiknél ugyanolyan vastag. A vármegyék határa hasonlít az államhatárra csak sokkal vékonyabb és ez is három vonal együtt. A községhatáron nincs band, a járások és rendezett tanácsú városok határán egy vékony sötétzöld band van, a szabad királyi és törvényhatósági joggal felruházott városok határvonalán pedig egy kicsit vastagabb a sötétzöld band. Ezekből látszik, hogy a jelkulcsi jellemzők miatt rendkívül látványosak a határok és jól el is különíthetőek. Ilyen megoldást pedig, amelyet az állam- illetve a megyehatároknál alkalmaztak, nem láttam még. Lehet, hogy feleslegesnek tűnik a három vonalas elem együtt, de azt hiszem, nagyon jól kiemeli a különböző típusú határokat. Ehhez a témához is kapcsolódik egy táblázat, amely a IV. lapon található (lásd: melléklet). Itt fel van sorolva az összes vármegye a területével és a lélekszámával, mellette a szolgabírói járásai és az önálló városai. Laikusnak ez szintén könnyen áttekinthető és teljes értékű. Ezek után lehetne arról vitatkozni, hogy ez fő tematika-e. Szerintem lehetett volna ez a két téma (erdők, közigazgatás) együtt is a címben megjelenítve például: A Magyar Állam összes erdőségeinek és közigazgatási beosztásának átnézeti térképe… stb. De azt gondolom, hogy ez szubjektív dolog. Egy mai ember ezt nem ítélheti meg, mert nem tudhatjuk milyen volt az akkori helyzet.

A közigazgatáshoz szorosan kapcsolódik a települések ábrázolása, amelyek kategorizálása is e szerint történik. Budapest és Bécs kivételével minden egyes kategória településjellel van ábrázolva. Ezek kivétel nélkül halványvörös színű körök, amelyek lehetnek kitöltöttek vagy üresek. Érdekesség, hogy a szabad királyi város címmel felruházott települések jele felett egy kis korona van. A mezővárosok is külön jellel vannak ábrázolva és még a pusztákat is feltüntették. Ez azonban úgy gondolom nem teljes, mert a méretarány nem teszi lehetővé a teljességet. 

A közlekedési hálózat ábrázolása szintén nagyon aprólékos. A vasút ábrázolása első ránézésre kicsit erőteljes (a fekete vonal vastagsága), ám ha belegondolunk, hogy abban az időben alakult ki a mai vasúthálózat túlnyomó része és a legfontosabb szállítóeszköz a vasút volt, ráadásul ez egy erdőgazdasággal foglalkozó térkép, amelynél nagyon fontos szerepet játszik a szállítás, akkor szerintem teljes mértékben elfogadható ez az ábrázolási módszer. Jó dolog még, hogy piktogrammal az összes állomás jelölve van fekete színnel. Az utaknál három kategóriát különítenek el: állami út, megyei út, más utak. Az állami utak kétvonalas, a megyei utak is, de az egyik fele szaggatott, a “más utak” kategória pedig egyvonalas. Visszafogott vöröses színnel vannak ábrázolva, amiből látszik, hogy nem volt annyira jelentős, mint a vasút. Ennek ellenére ez is nagy gonddal lett megjelenítve. Az utak kategorizálásánál tehát látszik, hogy milyen fontos volt a közigazgatási beosztás. 

Ha részletességben kellene rangsorolni az egyes kategóriákat, azt hiszem, a vízrajz az elsők között lenne. Rendkívül részletes és aprólékosan kidolgozott. Néha már úgy tűnik, mintha le volna kicsinyítve egy nagyobb méretarányú térképről. Elvben ez elképzelhető, de nem valószínű. A nagy folyókat vastag kontúrral ellátott vonallal ábrázolták. A többi a torkolat felé vastagodik. Ezek korszerűségre utalnak. Talán csak az állóvizek ábrázolása utal a régi térképészetre. Ez ugyanis kék csíkozásos, ami felületesen szemlélve mélységvonal is lehetne, de én úgy gondolom, hogy nem az. Egyszerűen csak esztétikusan becsíkozták. Mivel a kor színvonalán ez még nehezen kivitelezhető dolog volt, ezért én azt gondolom, hogy ez egyfajta régies hangulatot ad a térképnek, és beleillik a térképi rendszerbe. Bár ezt manapság már nem így oldják meg. Megemlítem még, hogy a vízrajz szinte mindenhol átnyúlik az államhatáron. A mocsarak ábrázolása is korszerű és modern.

A különféle domborzat ábrázolási típusok nem egyeztethetők össze az erdőtematikával illetve a méretaránnyal, ezért a térképrajzolók az egyetlen lehetséges módszert, a kótás ábrázolást alkalmazták. Kis háromszög vagy csomópont, város, egyéb objektum jelöli a pontot. Sok pont van felvéve. Látszik, hogy felmérési alapanyagból készítették a térképet. A fontos csúcsok általában rajta vannak és még vízmélység-adatok is.

Meg kell említeni még a fokhálózati beosztást. Greenwich-től számított hosszúság adatokat ábrázol. A térkép mind a négy szélén egy fokhálózati beosztást találunk, amely 5 szögpercenként van felosztva. Mind a szélességi, mind a hosszúsági fokhálózati vonalak fél fokonként vannak behúzva. A hosszúsági kezdőmeridián megválasztása is szerencsés volt. 

A névrajz magyar nyelvű minden olyan objektumra, aminek akkor magyar neve volt. Egyébként pedig a nemzetiségi elnevezést használták. Látszik, hogy a helyesírás még némi rendezésre szorul, mert kötőjel, egybeírás, különírás egyszerre megtalálható ugyanannál a névcsoportnál. Ez főleg településneveknél fedezhető fel. Látszik, hogy itt is van kategorizálás, de a jelmagyarázatból nem derül ki a módja. Valószínűleg a településjelek kategorizálását követi. Szépen meg lehet figyelni, hogy hasonlóan használja a kategóriákat, mint azt manapság használják. Várost verzállal, a többit kurrens módon írja. Jól alkalmazza a betűtípusokat és használ álló és dőlt betűtípusokat is. A pusztákat például írotthoz hasonló betűkkel ábrázolja. Aláhúzást pedig a fentebb említett erdőtematikához használja.

A hegységnevek ívre vannak írva és ritkítottak is. A betűtípus szerintem nem a legszerencsésebb, mert túl díszes. Sokszor feleslegesen van kétszeres ívre írva. A jó az, hogy a legfontosabb hegységek mind meg vannak írva. Hegycsúcsnevek vannak a térképen, de sok helyen csak a tengerszint feletti magasság van odaírva. A hegységi részeken szorosneveket is találunk (pl.: Tömösi-szoros). 

A vármegyék nevei ugyanolyan betűtípussal és ritkítással, zölddel, verzállal, egyenesen a területre vannak megírva. A járások ugyanilyen módon számozva vannak, amelyeket a fentebb említett táblázatban vissza lehet keresni. Talán ez a legnehezebben olvasható információ a térképen a zöld színű erdők miatt.

A víznevek is nagy számban és szépen ívre vannak megírva, de sok helyen összeérnek a vízfolyással és más nevekkel. Az állóvizek neve verzál és szépen ívre írt. A Fertő azonban még a mai modern szemlélettel ellentétben Fertő-tóként van írva.

Fontos még a szomszédos országoknak a nevei. Ezek a határon kívül ívre vannak írva egy vastag kitöltött betűtípussal. Azt azonban nem tudom, hogy miért tettek minden ország neve után pontot.

A kategóriák szerinti vizsgálódás után felmerül egy fontos kérdés: Milyen térképtípusba lehet besorolni ezt a térképművet? Abban az időben azt mondták, hogy ez egy gazdasági átnézeti térkép. De mivel ki van hegyezve az erdő-tematikára, ezért ez egy tematikus térkép. Viszont a politikai-közigazgatási tartalom nagyon részletesen van rajta, tehát szerintem ez egy közigazgatási-erdészeti tematikus országtérkép. 

Összességében ez a térképmű mind ábrázolási, mind jelkulcsi, mind pontossági tekintetben a kor technikai színvonalához képest egy zseniális térkép, amely már a modern térképészet irányába mutat. Bizonyítja, hogy a készítők -Bedő Albert vezetésével- nagy tudású szakemberek voltak. Nem hiába aratott a fentebb említett kiállításokon akkora sikert. Vetekedik a legszebb és legjobb magyar térképekkel. Máig sincs ilyen szép, gondos és terjedelmes mű ebben a témában. 

Németh Ferenc: A magyarországi erdőfelmérés története a kezdetektől 1990-ig. HTSART kiadó és nyomda, Budapest 1998.

Bedő Albert: A Magyar királyi államerdők gazdasági és kereskedelmi leírása. Budapest, 1878.

Bedő Albert: A Magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása. Budapest, 1896.

Németh Ferenc: Az erdészeti térképek készítése. Geodézia és Kartográfia, 37. évf. Budapest, 1985.

Bedő Albert: A magyar állam összes erdőségeinek átnézeti térképe az egyes községek határában uralkodó főfanemek kitüntetésével. Bp. 1896.

Márkus László: A hazai erdőrendezés története. Kézirat, Sopron, 1979.

Papp-Váry Árpád-Hrenkó Pál: Magyarország régi térképeken. Gondolat Könyvkiadó, Officina Nova, Bp. 1989.

Fodor Ferenc: A magyar térképírás. I. kötet. Honvéd Térképészeti Intézet, Budapest, 1952.

Stegena Lajos: Térképtörténet. TK kiadó, Bp. 1980.

Erdészeti Kutatások az 1899-ben alapított Erdészeti Kísérletek folytatása. Az Erdészeti Tudományos Intézet közleményei. Vol. 88. Bp. 1998.

Király Pál: Az Országos Erdészeti Egyesület története. 1866-1966. Készült az MTESZ házi nyomdájában, Bp. 1967.

UTASÍTÁS valamennyi magyar királyi erdőigazgatóságnak, főerdőhivatalnak, erdőhivatalnak és erdőrendezőségnek. (A kincstári erdők üzemrendezésénél, gazdasági műszaki beosztásánál, annak megjelölésénél és állandósításánál s a térképezésnél követendő eljárás tárgyában.) 6016/1883. márczius hó 15.-én. A minister megbízásából Bedő Albert országos főerdőmester.

www.iit.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/b/bedoalbe.htm

http://ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al897_01/199.htm

http://ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al897_01/200.htm