Schinkovits Attila
A tengeri atlaszok múltja és jelene

Összefoglalás

A három atlaszból, melyet az alábbiakban elemezni fogok is kitűnik, hogy ezek az atlaszok mások, mint XVI-XVII. századbeli elődeik. Akkor még inkább a hajózás, a navigálás, a kereskedelem tette szükségessé az atlaszok szerkesztését, míg manapság annyi az új tudományos eredmény, vizsgálat, igény, hogy ezek egész raktárát képezik a különféle tematikáknak, amelyek gyorsan növelik az atlaszok terjedelmét. A mai tengeri atlaszok egy része több, az óceánokkal foglalkozó tudományágat átölel; bemutat és összefoglal minden olyan információt mely az óceánokkal és a tengerekkel kapcsolatban fellelhető. Ezek a tengeri szakatlaszok. Ezzel szemben a legelsők a szó szoros értelmében véve térképgyűjtemények voltak. Összefogták az egyébként külön kiadott tengerhajózási térképeket, azonban akkor még közel sem feleltek meg a mai atlaszokkal szembeni egységesség kritériumának. Így ezek tulajdonképpen “navigációs”-atlaszok voltak.

Justus Perthe’s: See-Atlas, Gotha, 1894.

Ez egy kisméretű, német nyelvű zsebatlasz, mely századunk előtt jelent meg, ám nagyon megtetszett kis mérete, szépen és aprólékosan kidolgozott térképlapjai miatt. 24 színes térképlapon mutatja be a tengerek és az óceánok világát, és ezenkívül még 127 kikötőtérkép is található benne. A térképeken a méretarányt igen, viszont a vetületet nem tüntetik fel. Egy-egy térképen egyszerre több tematikát is ábrázolnak (mágneses övek, izotermák, széljárások stb.), de az átláthatóság célja előtérben marad. A tengerfenék domborzatábrázolása hipszometrikus, a szárazföldek belseje nincsen kidolgozva, csak az országhatárokat tüntetik fel. Ellentétben a kikötőket ábrázoló térképekkel, melyek nagyon részletesek, igaz itt nagyobb szükség van erre. Mint a régi navigációs térképeken itt is megtalálhatóak az irányrózsák, bár ez az atlasz nem alkalmas közvetlen navigálásra. Az atlasz navigációs jegyzettel és táblázatokkal végződik. Névmutató nincsen.

The Mitchell Beazley Atlas of the Oceans, London, 1977.

Ez az atlasz már méretében is elüt az előzőtől, igazi asztali atlasz. Megfigyelhető, hogy a tudomány legújabb eredményei miként érik el az atlaszkartográfiát is, és hogy mennyivel növelik az atlaszok tudományos igényességét és értékét. Rengeteg információt kap az olvasó az óceánok keletkezéséről, hogy az emberiség miként hódította meg a világtengereket, műszerek fejlődéstörténete stb. Feltűnően sok a magyarázó táblázat, rengeteg szebbnél szebb fotóval illusztrálták az atlaszt, amiből következik, hogy ez a mű a nagyközönségnek készült, úgy, hogy bárki megérthesse. Ennek következménye, hogy kevés térképet találunk, viszont azok logikusan követik egymást: egy-egy területről több témát dolgoz fel egymás után, először egy hipszometrikus tengerfenék ábrázolásos navigációs térképlap jön (mértékléccel), majd ugyanolyan kivágatban készült tematikus térképek sora következik. Az atlaszban található egy enciklopédia az óceánok élővilágáról, rajzokkal és leírásokkal. Végül egy rövid fogalom magyarázó rész és a névmutató zárja az atlaszt.

The Times Atlas of the Oceans, London, 1983.

Ez az atlasz akár testvére is lehetne az előbbinek, hiszen méretük és struktúrájuk szinte ugyanaz. Ám, erről az atlaszról inkább elmondható, hogy tudományos igényessége és annak nagysága a szakmai célú felhasználást irányozta meg. Mindez következik abból, hogy ugyan ez sem szűkölködik színes fotókban, de a tematikus térképek száma sokszorosa a másikban találhatók számával, melyek főleg csak az óceánokkal foglalkozó tudományokat művelő embereknek lehetnek igazán érdekesek és fontosak. Az azonos felépítést jól mutatja, hogy egy-egy témát mindig egy oldalpáron mutat be. Érdekesség, hogy minden térkép azonos vetületben készült (Times) és ezt nem felejtették el feltüntetni. Így részben megfelel az atlaszoknál megkívánt egységességnek. A méretarányt azonban már nem tüntetik fel a térképeken, mely nagyban csökkenti az előbb említett kritériumnak való megfelelést. A nagy méretarányú térképeken a tengerfeneket itt is hipszometriával ábrázolják, és a szárazföldeket itt sem dolgozzák ki. Az atlaszt egy rövid fogalommagyarázó rész, a tengereken érvényes általános törvényekről szóló rész és a névmutató zárja le.
esszé 2000